Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

11. szám - Elekes Károly: Temperáltvízű Halszaporító Gazdaság Százhalombattán

516 Hidrológiai Közlöny 1976. 11. sz. Elekes K.: Temperáltvízű halszaporító Temperáltvízű Halszaporító Gazdaság Százhalombattán ELEKES KÁROIY' • Az állattenyésztés szinte valamennyi ágazatára jellemző a tenyészanyag előállításának koncentrálása és az erre irányuló speeializáoió. Jó példa erre hazánkban a baromfi ós sertéstenyésztés. Ezekben az ágazatokban a nagyüzemi termelés ugrásszerű fejlődésót eredményezte a tenyészanyag előállításának koncentrálása. Hagyományos termelési módszerekkel dolgozó tógazdaságok rentábilis működése elsősorban a tenyészanyag előállítás sikerétől függ. Ezeknek a gazdaságoknak a területéből 30—40% a tenyészanyag nevelő tavak aránya és csak a fennmaradó részen folyik az étkezési hal előállítása. A tenyészanyag által lekötött terület nagy részaránya és a tenyészanyag ellátásban a természeti tényezőktől függő bizonytalanságok miatt a halgazdaságoknak is rá kell kell térni speciális szaporító gazdaságok létesítésére, annál is inkább, mert a halászatunk fejlődését évek óta a tenyészanyag hiánya korlátozta. A mesterséges halszaporítás kutatásában a magyar haltenyésztők kutatási eredményei nemzetközi elismerést váltottak ki. Biológusaink ma már valamennyi haszonhal mesterséges szaporításának technológiáját ismerik. Ezek kielégítésére és az időjárási viszonyoktól függetleníthető tógazdaság létesítésére került sor Százhalombattán, ahol a Vízügyi Tervező Vállalat tervei és beruházást lebonyolító tevékenysége alapján valósult meg Közép-Európa legnagyobb temperáitvizű halszaporító gazdasága. A létesítmény nemzetközi jelentőségét az ENSZFAO Világélelmezési Program szakemberei is felismerték és a beruházás megvalósításához nemzetközi anyagi támogatást biztosítottak, azzal, hogy a tógazdaság mellé a halszaporítás nemzetközi oktatását is ellátó intézmény épüljön. Ilyen előzmények mellett jött létre a Százhalombattai Temperáitvizű Halszaporító Gazdaság. A hőmérsékletszabályozás jelentősége A halak hőmérséklete és az ettől függő anyagcsereintenzitásuk, szaporodásuk és növekedésük a környezet hőfokával szorosan együtt változó tényezők. A víz hőmérsékletszabályozása hasonló előnyökkel jár a haltenyésztésben, mint a fűtött üvegházak lehetőségei a kertészetben. Minden halfaj tenyésztésének van egy optimális hőmérsékleti tartománya, pl. a szivárványos pisztrángnál 14—16 °C és ä pontynál 20—26 °C. A haltenyésztéshez használt víz hőmérsékletszabályozásával szaporíthatóvá válnak olyan halfajok is, amelyek hazai viszonyok között egyáltalán nem, vagy csak kivételesen szaporodnának természetes környezetben (pl. a növényevő halak). A törzsállomány (anyahalak) egy részének melegített vízben való tartásával néhány héttel * Vízügyi Tervező Vállalat, Budapest. korábbi halkeltetés és a szaporodási időszak megnyújtása válik lehetővé. A korai keltetés jobban fejlett ivadék előállítását, a szaporítás időszakának el nyújtása pedig a szaporítóház gazdaságosabb kihasználását teszi lehetővé. A tóvíz temperálásával elkerülhető a hirtelen lehűlés miatt a természetes körülmények között bekövetkező tömeges ivadékpusztulás, tehát az ivadék megmaradása a természeti viszonyoktól függetleníthető. A halszaporító gazdaság helyének kiválasztása A helykiválasztásnál alapvető szempont volt a temperált vízellátáshoz szükséges energia és a szaporítóház jó minőségű vízellátásának biztosítása. Az üzemhez szükséges hőenergiát a Dunamenti Hőerőmű szolgáltatja. Az erőmű generátorainak hűtéséhez felhasznált víz hőmérséklete mindenkor legalább 8—10°C-kal melegebb a természetes Dunavíz hőmérsékleténél és télen 16 °C alá nem csökken. Az erőmű hűtővize mintegy 2000 ha területű tógazdaság vizének temperálásához lenne elegendő, tehát bőségesen fedezi a 23 ha-os gazdaság hőés vízigényét. Ugyancsak az erőmű adja a nagy energia értékű gőzt az épületek, a szaporítóház és nyár elején az előnevelő tavak fokozott fűtéséhez. A szaporítóház 1500 m

3/nap „ivóvíz" minőségű vízigényét a változó minőségű Duna-vízből tisztítás útján csak költséges üzemű tisztítóberendezéssel lehetett volna kielégíteni. Gazdaságosabb megoldást adott a tavak alatt 3—5 m mélyen húzódó vízadó réteg galériával történő megcsapolása, amelynek vízdúsítását maguk a felszínen elhelyezett halastavak biztosítják. Ez, a Duna vízszennyezésétől független szaporítóliázi vízellátást lehetővé tevő geológiai adottság is rendkívül kedvező volt a helykiválasztás szempontjából. A tógazdaság műszaki és termelési adatai A létesítmények általános elrendezését a mellékelt helyszínrajzi vázlat mutatja (1. ábra). A tógazdaság tevékenységének alaplétesítménye az 1440 m

2 alapterületű szaporító-nevelőház. Ez egész évben temperálható, a víz-, oxigénellátás, és hőszabályozás tekintetében automatizált üzemű létesítmény. A tórendszer összes területe 23 ha, amely 64 db egyenként 100—80 000 m

2 alapterületű előnevelő és nevelő tóból áll. A 10 db teleltető tó (0,8 ha) vízellátásához szükséges víz hűtését és tartalék vízellátást tesz lehetővé a 2,8 ha területű, 60 000 m

3 kapacitású víztározó. A termelő munkát szolgálják még a gazdasági épületek (magtár, raktár, szín, műhelyek, garázsok) és a központi épület, mely utóbbi az adminisztrációs részt és