Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

11. szám - Ferencz Rezső: Szakosított állattartó telepek trágyakezelése

Ferencz ti.: Szakosított állattartó telepek Hidrológiai Közlöny 1976. 11. sz. 509 Az öncélú szállítást szolgáló homogenizáló rendszerrel kapcsolatban az alábbiakat említjük: 1.1. Alkalmazására csak ott kerülhet sor, ahol felszíni vízkészletből a hígításhoz szükséges többlet vízmennyiség rendelkezésre áll. 1.2. A cellulózemaradványokból, trágyaiszapból állati szőrökből, minialomból és egyéb hulladékból valamint, vizeletből és technológiai vízből csak gyorsan osztályozódó keveréket lehet előállítani, homogén anyagot nem. Az álhomogén állapotban levő keverék csak nagy sebességű mozgás közben tartja meg homogén jellegét, a mozgás megszűntével azonnal megkezdődik az ülepedés illetve felúszás. A hidraulikus szállítás részben földbe helyezett stabil, részben felszín feletti áttelepítést igénylő csőhálózatot igényel. A földbe helyezett csőhálózatot káros lerakódások, dugulások elhárítása miatt a „homogenizált" hígtrágya kiöntözése után tiszta vízzel át kel) öblíteni. A felszíni csőhálózat munkaigényes áttelepítése és a felszín alatti csőhálózat átöblítése nagymennyiségű vizet igényel. 1.3. A folyamatosan jelentkező hígtrágya, a növénytermelés általános üzemelési rendje és a nagyadagú öntözés szükségessége közötti összhangot csak „pufferterület" beiktatásával lehet biztosítani. A pufferterület az öntözési idényen kívüli elhelyezést hivatott szolgálni. Pufferterületnek a mélyárkos nyárfaerdő a használatos. A gyakorlat azt igazolja, hogy az üzemek az öntözési idényben is döntő többségben a pufferterületet veszik igénybe, amit elsősorban az öntözési technológia bonyolultsága okoz. Egy gépi berendezés meghibásodása a technológia folyamatosságát megszakítja. 1.4. A rendszeres üzemelés során 6—7 napig tározó medencében gyűjtik a hígtrágyát. A rothadási folyamat pedig 4—5 óra alatt megindul és így azt az alapelvet, hogy a hígtrágya trágya maradjon és ne alakuljon át szennyvízzé, a homogenizálási művelet nem tudja biztosítani. Méginkább így van ez a pufferterület mélyárkaiban hosszú időn át rothadó hígtrágyával. 1.5. Az esőztető öntözési metodikával a levegőbe kiszórt és a talajra, vagy a növényzetre hulló hígtrágya útját, hatását, környezetvédelmi, humán és állategészségügyi, valamint gazdaságossági szempontból szabatosan ellenőrizni nem lehet. A talajra hulló hígtrágya talajba művelésére csak az idényszerűen jelentkező talajművelés során van elvi lehetőség. Munkavédelmi szempontból a hígtrágyával szennyezett csővezetéknek a hígtrágyával öntözött területen történő áttelepítése aggályos, különösen akkor ha azt is figyelembe vesszük, hogy a hosszantartó technológia során bekövetkező rothadási folyamatok miatt a hígtrágya szennyvízzé alakult át. 1.6. Végül a 8—10 atmoszféra, sőt nagyobb távolságban fekvő területek bekapcsolása esetén 20 atmoszféra üzemi nyomás igényt kell még a rendszer értékelésénél figyelembe venni. 2. Fázisbontó hígtrágyakezelési rendszerek A fázisbontáson alapuló hígtrágya kezelési rendszerekben a hígtrágyát két önmagában valóban homogén részre bontják. A cellulózemaradványokat, állati szőröket, trágyaiszapot, minialmot és egyéb hulladékokból álló szilárd fázist leválasztják és azt a növénytermesztés által meghatározott felhasználás időpontjáig úgy tárolják, hogy a trágyadepóniában ne rothadás, hanem anaerob körülmények közötti erjedés következzék be. A hígfázis a megfelelő hatásfokú fázisbontó berendezésből oly minimális hordalékot hoz magával, hogy a terepadottságoktól függően gravitációsan vagy alacsony emelési magasságú szivattyúval az erre a célra előkészített hatásterületre hidraulikus úton juttatható el és ott barázdák segítségével folyamatosan a termőtalajba szivárog. Ha figyelembe vesszük, hogy a hígfázis az egész hígtrágya mennyiség 80—90 százalékát teszi ki, úgy elmondhatjuk, hogy a hidraulikus szállítás igényeit is kielégíti a fázisbontás. Fázisbontó rendszerek: 2.1. A mechanikus fázisbontás. 2.2. A természetes fázisbontás. 2.1. Mechanikus fázisbontó rendszerek A jelenleg ismert mechanikus fázisbontó rendszerek : a rázóasztal, az ívszita, és a centrifuga. Ezek közös jellemvonása, hogy a leválasztott szilárd fázist járműre kell rakni és külön létesítendő trágya depóniába kell szállítani, ami már közbenső deponálást jelent. 2.11. A rázóasztal. Ezt a berendezést csak a teljesség kévéért említjük meg, mert a nagytömegű hígtrágya rázása olymértékben igénybe vette a gépi berendezéseket, hogy azok rövid idő alatt tönkrementek. Ezen kívül hatásfoka sem volt kielégítő, mert a trágyaiszapból csak annyit tudott leválasztani, amennyi a darabos részekre rátapadt, és ezért a hígfázis nem volt alkalmas arra, hogy barázdák segítségével a talajba kerüljön. A rázóasztal ilyen módon a gyakorlatban nem vált be. 2.12. Az ívszita. Az előbbitől csupán a gépészeti berendezés egyszerűségében különbözik, de hatásfoka nem kielégítő. A berendezést csupán a hagyományos szennyvízkezelésnél célszerű alkalmazni kifejezetten arra a feladatra, hogy a darabos szennyeződéseket leválasztva a további kezelést előkészítse. A hígtrágya kezelés igényeit nem elégíti ki.