Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

10. szám - Tóth Géza: A Központi Bükk karsztvíz térképe

444 Hidrológiai Közlöny 1976. 12. !>z. A Központi-Bükk karsztvíztérképe TÓTH GÉZA* A Bükk-hegység központi részével foglalkozó geográfus szerzők különböző kiterjedésű területeket jelöltek a hegység középső, legmagasabb részén a Magas-Bükk, Bükk-fennsík, Központi-fennsík elnevezésekkel [10, 11, 24, 25]. Dolgozatunkban a Központi-Bükk területe a hegység jól körülhatárolható legmagasabb központi része. A terület nem jelent egységes morfológiájú és azonos genetikájú kis tájat. Határai részben elkülönítik más felszínfejlődési egységektől, másutt pedig eróziós völgyek csupán elválasztják a körülhatároláson túli azonos magasságú, domborzatú és fejlődésű területekről. A Központi-Bükk pereme délen a Bél-kő— Tar-kő—Nagydél vonalon a mészkövek és agyagpalák határán fejlődött ki. ÉNY-on, É-on szintén kőzethatárak közelében találjuk a terület morfológiai határait a Bél-kő—Istállós-kő— Bálvány—Nyárúj-hegy vonalon. ÉK-en és K-en pedig a Garadna és a Szinva patakok eróziós völgyei választják el a Központi-Bükköt a nagyrészt azonos genetikájú és magasságú környező területektől (1. ábra). A Központi-Bükk határain belül két, jellegében és fejlődésében is eltérő terület osztozik. A terület nyugati részén a Kerek-hegy—Nagykőrös-hegy—Hosszúbérc vonaláig ÉNY—DK-i taglalású miocén tönkfelszín maradványa 840 m átlagmagasságú egységes kis tájat, a Magas-Bükköt alkotja. A Központi-Bükk keletre elterülő része a pliocén hegyláblépcső keletnyugati irányú völgyekkel tagolt területe. A hegység 650 méteres tetőszintekkel jellemezhető második elegyengetett felszíne tehát a Központi-Bükk keleti részét is magába foglalja. így a Központi-Bükk nyugati részétől genetikailag, morfológiailag és átlagmagasság tekintetében is különbözik. •Tanárképző Főiskola, Eger. 1. ábra. A Központi-Bükk területe a: A Magas-Bükk határa; b: A Központi-Bükk keleti részének határa; c: A Központi-Bükk karszthidrogeológiai rendszerének határa; T: A Magas-Bükk miocén-tönkfelszíne; P: A Központi-Bükk keleti része pliocén elegyengetett felszín (hegyláblépcső) Abb. 1. Gebiet des zentralen Bükk-Gebirges A Központi-Bükk általános vízföldtani képe Az előzőekben körülhatárolt Központi-Bükk területe önálló karszthidrogeológiai egységnek tekinthető. A morfológiai elkülönülés mellett a terület nagyrészén kőzettani határok is segítenek a Bükk önálló hidrogeológiai rendszerének kialakításában. A terület túlnyomó részén középső triász (ladini), ún. fennsíki típusú, jól karsztosodé mészkő helyezkedik el. Ehhez a jól karsztosodé képződményhez a Központi-Bükk területének északi részén vulkáni eruptívumok és agyagpala sávok kapcsolódnak (2. ábra). Továbbá kitűnően karsztosodé anizuszi mészkő, majd dolomit, perm és alsó-triász időszaki kevésbé karsztosodé mészkő pászták csatlakoznak [38, 4,5], Délen a felszíni képződményeket tekintve vízzáró kőzetek (agyagpalák) képezik a terület határát. Ezen a területen azonban a rendelkezésre álló hidrogeológiai adatok (karsztvízösszefüggés vizsgálatok) a karsztvíz bizonyos részének dél felé áramlását, fedett karszt elhelyezkedését bizonyítják [3, 46], DK-en a fennsíki mészkőhöz kapcsolódó ladini tűzköves mészkövek lehetőséget adnak a karsztvíz DK-i és K-i irányba történő tovaáramlására. A Szinvaés Garadna völgye elsősorban mély helyi erózióbázisával képezi a részleges hidrogeológiai határvonalat. A Garadna völgy egy részén, valamint a terület északi majd nyugati határán elhelyezkedő paleozoos vízzáró képződmények nagy valószínűséggel a terület északi hidrogeológiai határát jelentik. A terület önálló karszthidrogeológiai jellegét a helyenként fennálló peremi hidrogeológiai nyitottság mellett elsősorban a környezet felé emelkedő nagykiterjedésű jól karsztosodé képződmények biztosítják. A terület határain tovaáramló karsztvíz a Központi-Bükk évi karsztvíz mennyiségét számítások és becslések alapján alig 10%-kal csökkenti. Jelenlegi adataink birtokában a KözpontiBükk karsztja jellegzetes önálló hidrogeológiai jellemzőkkel rendelkező terület. A KözpontiBükköt övező karsztforrások vízhozama és az aktivitásuk sajátosságai arra bizonyítanak, hogy a karsztvízkutatások, karsztvízmérleg alapadatok nyerése szempontjából fő vonásaiban önálló karszthidrográfiával rendelkező részterületnek tekintsük. A Központi-Bükk karsztvíztérképének megszerkesztéséhez rendelkezésre álló adatok értékelése A Központi-Bükk területén a karsztvíz fő mozgási irányainak meghatározása, térbeli helyzetének körvonalazása fokozatosan haladt és halad még ma is a mind teljesebb megisme-