Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

10. szám - Dr. Alföldi László–Lorberer Árpád: A karsztos hévizek háromdimenziós áramlásának vizsgálata kútadatok alapján

434 Hidrológiai Közlöny 1976. 10. sz. Dr. Alföldi L.—Lorberer A.: A karsztos hévizek 0510 • 0318 • Wti 0203 0169 / 0121 5. ! 100­150­200­250­300­360 WO 450­500­! 550 fii B| i 600­Öüi-í3t. A Különböző mélységű megcsopotási pontokból beálló piezometrikus szintek 120 125 130 115 1W H5 ,h'[mA.f.] Apiezom A piezometrikus gradiens függőleges kompo­(-10) t-5) M f'5) fnOI I'll) nenseinek változik a megdapom mllgsit, [m terep felett] I [Brad, n],-fiz) függvk 1 -0,15 -0,1 -0,05 0 A vertikális sebességkomponensek [Oggélgmenti elosztása a kit közvetlen környezeteben [m/s] -5-Kf 1 -W' -3-10* -2tlT s -WfstfO „ z-xw " -150 3 y A kútkörzet látszólagos S a kettős fqjlogos vizhozamnok o mélységi változása 0 l*r s20' s ticr s St0' ím s[m'/s/m>) JEtMABYARAZAT­Aguogos homok ES Mesikőtörmelék (agyagos) EE3 Mészkő Törmelékes mészkő CO Homokos mészkő Kg ] Mészkőlörmiltka mészpor Horga [S3 Agyag ES CMargás mészkő E3 Baoxitos összlet Uolomitporosdolomitttrmelék Dolomit (agyagos) Aguagos repedés ^S Mórgo agyaggal nr^ t Morgás dolomit Erősen kataklázos dolomit ESEi Agyagos dolomit •• Mogfíirósi szakasz 5 Cementált szakasz 1. ábra. A Tapolca 18—27. (HgN-39.) hévízkút hidrodinamikai vizsgálata A Bauxitkutató V. adatai alapj&n szerk. Lorberer Á1975. Puc. 1. rudpodunaMuuecKue uccAedoeaHun mepMaAbnoü aceaMcunu 18—27 (HgN-39) e TanoAbye (Jlopöepep, A no daHHbiM HHH Amk/muhiih, 1975) Abb. 1. Hydrodynamische Untersuchung des Thermalwasserbrunnens 18 — 27. (HgN-39 ) in Tapolca Ezek a nyomásanomáliák a különböző megcsapo­lási pontokból beálló „nyugalmi" piezometrikus vízszintek süllyedését vagy emelkedését eredmé­nyezik, jellemzésükre a piezometrikus gradienseket alkalmazzuk. A piezometrikus gradiens a változó fajsúlyú víztér egyes pontjaiban ténylegesen fennálló 0 potenciál­értékek, illetve az ugyanezen pontokban a hidroszta­tikus nyomásállapothoz tartozó & 0 potenciál-értékek, mint skalárterek gradienseinek különbségeként defi­niálható : [grad u] = [grad 0] - [grad 0 O] (1) A gyakorlatban az egyes gradiens-komponensek értékeit közelítőleg, differenciahányadosokként ha­tározzuk meg. Pl. a piezometrikus gradiens függő­leges komponense mélységi nyomásmérések alap­ján egy adott függélyben: r — A -t 1 0-dp 7v ,, v [grad «],==—(la) y 0-Az pedig a Az magasságú vízoszlop tényleges átlagos fajsúlya [p/cm 3], a 10-es szorzó a mértékegységek átszámításához szükséges. Ezeket a gradienseket általában nem valamilyen áramvonalon, hanem többé-kevésbé önkényesen fel­vett irányokban mérjük, ezért a tényleges áramlási viszonyokról csak közelítő tájékoztatást nyújthat­nak. A piezometrikus gradiensek megkülönböz­tetése az elméleti hidraulikus gradiensektől azért is szükséges, mert a hidrosztatikustól eltérő nyo­másállapot nem feltétlenül jelenti egyúttal az adott közeg áteresztőképességének megfelelő se­bességű vízmozgást, például az i 0 szivárgási küszöb gradiens (Kovács Gy.: 1972) miatt. A piezometrikus gradiens a kőolaj kutatásban alkal­mazott HUBBERT-jéte hidrodinamikus nyomásgradi­enstől csak dimenziójában különbözik: grad u = —!_ (grad p— g-g) Vo (lb) ahol Ap az észlelt nyomáskülönbség [atm],y 0=l,O pond/cm 3 a 4 °C hőmérsékletű víz fajsúlya, Az a megcsapolási pontok szintkülönbsége [m], y v ahol p a nyomás, p a víz sűrűsége, g pedig a gravitációs erő értékei. A nyomásanomáliák vizsgálatának lehetőségeit és az eredmények megbízhatóságát döntő mérték-

Next

/
Thumbnails
Contents