Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

9. szám - Papp Gábor: A mederbeli és hullámtéri tározás szerkezeti és hidraulikai kérdései

Papp G.: A mederbeli és hullámtéri tarozás Hidrológiai Közlöny 1976. 9. sz. 409 Ilyen tartósságok jellemzőek a meder- és hullámtéri tározó célszerűen megállapított hasznos vízkészletének és duzzasztási szintjének állandó értéken tartására. A táblázat utolsó sorának számértékei (0,5; 4,2; 11,4) azokat a tartósságokat jelentik, amikor a tározó a hozzátartozó kivételeknél (80, 120, 160 [m

3/s]) az alacsony értékű természetes hozzáfolyások miatt völgyzárógátas tározóként üzemel. Ilyen tartósságokkal lesz a tározótér vízkészlete és duzzasztási szintje idó'ben változó. Az általunk és a Tervező által más úton végzett számítások [1, 2, 18] jól egyeznek. A felvíz és az alvíz jellegét az egyes alaphelyzetekben a tartósságaival az alábbiakban foglaljuk össze. Alaphelyzet Felvíz Alvíz TartósBág[%] /= 160 [m

3/s] kivételnél Alaphelyzet jelleg TartósBág[%] /= 160 [m

3/s] kivételnél Szabad átfolyás változó változó 5,2 Előírt duzzasztási vízszinttartás állandó változó 83,4 Változó üzemvízszint . . . változó állandó 11,4 Végül megemlítjük, hogy amennyiben a tározótér hasznos és teljes térfogatának viszonyát vizsgáljuk a meder- és hullámtéri tározás esetén kedvezőtlenebb mutatót kapunk. Itt ugyanis a hasznosítható térfogatot a I)F

ma

x és a DV

mj

n szintek közötti szelet térfogata jelenti. Láttuk, hogy a D F

ma

x értéke felülről, a D F

mj

n értéke pedig alulról — gravitációs vízkivétel biztosítása — van korlátozva, így a két érték különbségének növelésére reális lehetőségek nincsenek. A kiskörei vízlépcsőnél a távlati kiépítés esetén az elzárás szelvényében a tározótér hasznos magassága 3,2 m, ugyanakkor a teljes magassága 13,2 m. Ezzel szemben völgy zárógátas tározóknál vízkivételi tornyok alkalmazásával elérhető, hogy a medence partjától függetlenül a vízkivétel alacsony szintű tározás esetén is biztosítható legyen. A különálló tározók irányításának elvi és gyakorlati kérdéseit külön tanulmányban ismertetjük. IRODALOM [1] Dóra Tibor: A Kiskörei Öntözőrendszer. Hidrológiai Közi. 1970. 8. sz. [2] Dóra Tibor: A Kiskörei Vízlépcső ós öntözőrendszer. Hidrológiai Közi. 1972. 3. sz. [3] György István: Vízügyi létesítmények kézikönyve. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974. [4] Kartvelisvili, N. A.: Természetes vízfolyás mint valószínűségi folyamat. Leningrád, 1970 (fordítás). [5] Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők. Oi'szágos Vízügyi Főigazgatóság, Budapest, 1963. [6] Kertai Ede: Vízfolyások III. (Vízfolyások hasznosítása) Tankönyvkiadó, Budapest, 1963. [7] Kozák Miklós: A Tisza folyó tiszalöki és kiskörei vízerőműveinek csúesüzemi viszonyai. Szakvélemény, 1974. [8] Kozák Miklós: Kooperációs vízerőművek és tározók üzemének számítása csúcsterhelés esetén. Vízügyi Közi. 1974. 2. füzet. [9] Krempels Tibor: A tározás árvízi üzemének vizsgálata. Hidrológiai Közi. 1969. 9. sz. [10] Ljapicsev, A.: Lefolyás szabályozás és a vízkészletgazdálkodási számítások módszertana. Moszkva, 1972. (fordítás). [11 ] Massányi Károly: Mozgatható vízépítési acélszerkezetek Mérnök Továbbképző Int. M. 76. Tankönyvkiadó, Budapest, 1966. [12] Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. Egyetemi nyomda, Budapest, 1948. [13] Nagy László: A vízgazdálkodás fejlődése. TJT. 1971. [14] Papp Gábor: Szimulációs modell a tározók hidrológiai méretezésére. Hidrológiai Közlöny. 1976. 1. sz. [15] Sabathiel József—Mátrai István: Vízépítési műtárgyak. Mérnök Továbbképző Int. M. 136. Tankönyvkiadó, Budapest, 1966. [16] Schultz, G. A.: Wasserwirtschaftliche Speicherplanung. Mitteilungen, Institut Wasserbau III. Universität Karlsruhe, Heft 2. 1973. [17] Starosolszky Ödön: Vízépítés. VITUKI 1973. [18] Kiskörei Vízlépcső. Vízügyi Közlemények, 1973. évi külön kötete. Budapest, 1973. KOHCTpyKTHBHbie H rHApaBjmwecKHe Bonpocbl pycJioBoro H NOÖIWEHHORO aKKyiwyJinpOBaHHfl nann, P. Bo BBCFLEMM cTaTbu yi<a3biBaeTCH Ha TO, MTO C nejibio oSecneneHiin öajiaHca iicnojib3yeMbix BOAHHX pecypcoB H BOFLONOTPEŐHOCTEÍÍ B Tekernie nocjie«yioiuHx níiTHaaUATH jieT HeoöxoflWMo nocTpouTb noBepxHOCTHbie BO.HOxpaHHJimaa e.wKOCTbio OK. 1,2 KM

3. YNOMMHAETCFL, MTO B öacceÜHe THCW u pp. Kapaui B03HHKaeT 67% BOAonoTpeöHOCTCH CTpaHbi B aBrycTe, B TO BpeMH Kai< ncnojib3yeMbie BOßHbie pecypcbi cocTaBjiwoT Bcero 17% pecypcoB BOÁM B CTpane. Haiißojiee ÖJiaronpuHTHwe BO3MO>KHOCTH aKKyMyjiiipoBaHHH B peruoHe NPEAOCTABJIFLIOTCFL B pycJioBbix npocrpancTBax H npupycjiOBbix noÜMax, ncnojib3y>i KOTopi>ie MO>KHO öy^ET ao 1990 roaa oöecneMHTb aKKyiviyjiHUHOHHbie MOIHHOCTH B 1,2 KM

3. B n. 2 omicbiBaioTCH oőbeKTbi pyciioBoro h noiiMeHHOio aKKy^yjinpoBaHHH, öacceiÍHbi u 3aTBopni>ie MexaHH3Mbi AaMŐ. yKa3bIBaCTCfl Ha IIX nOflBHHÍHOCTb, KaK Ha Ba>KH0e TpeőoBaHiie, npeabHBJiaeMi.ie K KOHCTpyKiuiHM aKKyMyjiíiHHOHHbix AaMÖ TaKoro Tiiria. IlepeMiicjiaioTCíi cnenn<])HMCCKHe ruapaBJiuMecKue M CTaTiiMecKiie Bonpocw ripiiMeHCHHH n()ABH>KHbIX KOHCTpyKUHH flaMÖ. B n. 3 oniiCbiBaioTCfl npHHunnnaJihHbie Bonpocw PHApaiuiHKH pacCMaTpuBaeMoro MeTOAa aKKyMyjnipoßaHim: ycjiOBUH B BepxHe.M H Hu>KHeM öbecfie, ((lopMupoBaHiie BOAHOH noBepxHOCTii na n0An0pH0M yMacTKe, acneKTbi Bbißopa noAnopnoro ypoBHíi. IIOAPOŐHO paccMaTpHBaiOTCfl Tpil OCHOBHIJX nOJIO>KeHM?I ypOBIIM BOAbI, KOTOpbie MOryT HacTymiTb BO BpeMji 3KCnjiyaTaunu B 3aBuciiM0CTn OT npiipoAHoro pacxoAa H B0A03aö0pa. Ha KPHBOH npoAOJi>KHTCJIbHOCTH ypOBHCIÍ BOAbI nOKa3aHa npOAOJDKHTejlbHOCTb OTACJIbHblX OCHOBHblX nOJlOJKeHHÍÍ. Ilo KA>KAOMY H3 paccMaTpuBaeMbix 06bei<T0B N HIApaBJIIIMeCKHX CBOiiCTB AaHbl CpaBHUTejIbHbie H OIieHOMHbie 3AMEMAIMSI B CBJI3H C AKKYMYJIHHHHMM c peMHbiMn njioTHHaMH. B KaMeCTBC KOHKpeTHOI'O npiIMepa npiIBOAHTCH öacceÜH AKKYMYJINNHH B pycjie u npnpycjioBoií noÜMe y i'UApoy3Jia KmiiKcpa, npoAojibubin npo<t)HJib, npitHUHn pacMeTa oöecneMCHHocTH oTAeJibHbix ypoBHen BOAH, a TaK>Ke OKOHMaTejibHbiií pe3yjibTaT pacMeTa. Hydraulische und Kons!

rnktionsfragen der Belíund Deichvorland-Speicherung Papp, G. Einleitend wird darauf hingewiesen, dass zwecks Sicherung des Gleichgewichts zwischen nutzbarem natürlichen Wasservorrat und Wasserbedarf in den folgenden 15 Jahren Oberflächenspeicher gebaut werden müssen, die die Speieherung von cca 1,2 km

3 Wasser sichern. Erwähnt wurde, dass im Tale der Tisza und der KörösFlüsse im Monat August 67% des Wasserbedarfs Ungarns auftreten, demgegenüber beträgt der nutzbare natürliche Wasservorrat insgesamt 17% des Wasservorrats Ungarns. Die günstigsten Speieherungsmögliehkei-