Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

1. szám - Hozzászólások „Dr. Bozza Józsefné: A korszerű vízminőség-vizsgálat igényei” c. tanulányához

Hozzászólások dr. Bozzay J -né tanulmányához Hidrológiai Közlöny 1976. 1. sz. 41 gondolat: a vízvizsgálat helyileg és szemléletileg egyaránt nem korlátozható ma már a laboratórium területére, azon jóval túl kell néznie és lépnie. A vizet a természetben való megjelenéstől végig kísérve, különös gondot fordítva a mintavételre, majd a vízminőség megítélésének esetenként változó kritériumaira, választhatjuk ki, hogy mit és hogyan vizsgáljunk. Nem lehet feladatunk, hogy kémiai és egyéb vizsgálati eljárások részleteibe bocsátkozzunk, hanem inkább a vizsgálatokkal és azok eredményeinek felhasználhatóságával kapcsolatban támasztott igények minél jobb kielégítésének lehetőségeit elemezzük, ebben a vonatkozásban is csak néhány kérdés áttekinthető felvázolásával. Mit és hogyan kívánatos vizsgálnunk, ennél a problémakörnél célszerű a vizek származásából, jellegéből kiindulni. Nyilvánvaló, hogy a felszíni, felszínközeli és mélységi vizek analízise eltérő követelményeket támaszt. Az általában szokásos, klasszikusnak nevezhető 20—25 komponens (sótartalom, kationok, anionok, szennvezettségi nyomjelzők stb.) melletti felszíni vizeknél elsősorban a hordaléktartalom, az időbeli és térbeli,minőségváltozás, valamint az utóbbi évtizedben nagy jelentőségűvé vált különleges szennyeződések meghatározása a leglényegesebb. Felszínközeli vizeknél és ennek két csoport közé besorolható partiszűrési vizeknél ehhez járult a gyakran rétegeredetű vas- és mangántartalom, agresszivitás, környezeti ártalmakból adódó különleges komponensek ismerete. Közép- és nagymélységű felszínalatti vizeknél a hidrogeológiai adottságoktól függően előtérbe került a hőmérséklet, víztípus, agresszivitás, különböző eredetű vastartalom, nyomelemek, gáztartalom kérdése. Valamennyi vízféleségnél nem hagyhatók figyelmen kívül az orvosbiológiai jellemzők. Külön témaként szerepel ma még az egyre nagyobb jelentőségű biológiai és bakteriológiai vizsgálatok csoportja. A vizsgálati fajták és módok meghatározásához kapcsolódik a mértékadó vizsgálati feltételek megteremtéséhez igen lényeges szempontja. Ez alatt elsősorban a mintavételi körülmények határozott előírását és megvalósítását, másrészt a vízbeszerzés körülményeinek vízminőségi szempontból történő — környezet és műtárgy vonatkozásában egyaránt — részletes tanulmányozását és mérlegelését értjük. A felszíni vizek mintázásánál már korábban kialakultak célszerű szabályok és eljárások, a felszínalatti vizek esetében azonban javarészt is csak a vízvizsgáló szakember gyakorlata és véletlen körülmények, pl. a kivitelező vállalat felkészültsége szabja meg a lehetőségeket. Utalni kell itt a vízkivételi módok szerepére, a különböző időtartamú és különböző vízhozamok mellett eszközölt vizsgálatok összehasonlíthatóságára, a nagymélységű és különösen a több szintben szűrőzött kutaknál alkalmazott mélységi mintavételekre. Ezeknek eredménye egy-egy beruházásnál perdöntő jelentőségű lehet, ezért a mértékadó körülmények jövőbeni szabályozása feltétlenül szükségesnek látszik. A „Magyarország felszínalatti vizeinek minőségi számbavétele',' tárgyú VIKÖZ-kiadásban megjelenő sorozat összeállításakor kitűnt, hogy úgynevezett teljes vízvizsgálatot csak kevés intézmény végez, általában sajátos igényeiknek és céljaiknak megfelelően korlátozott vizsgálatokat eszközölnek és az esetek többségében beküldött minták elemzésére kerül sor. Ennek kapacitásbeli és gazdasági okai is vannak természetesen. Mégis arra kell törekedni, hogy mindazon esetekben amikor a vízminősítésnek jelentős egészségügyi, műszaki, gazdasági kihatása van — és ma már az esetek legnagyobb része ilyen — akkor feltétlenül helyszíni és laboratóriumi teljes vizsgálatra kerüljön sor, hiszen a szabványelőírások szerint az alkotórészek közül legalább 6—8 csak a helyszínen vizsgálható mértékadó módon. Azonkívül így biztosítható a mintavételi és egyéb helyszíni körülmények már említett és nem nélkülözhető figyelembevételé. A korábbi három vízvizsgálati szabvány közül az MSZ 448 az ivóvizekre, az MSZ 260 a szennyvizekre, az MSZ 5200 pedig az erőművi vizekre volt érvényes. A KGST Vízvizsgálati Előírások lényegében a felszíni vizek minőségi ellenőrzését tartják szem előtt. A legutóbbi időkben megjelent MSZ 12750 pedig már kifejezetten felszíni vizek vizsgálatára vonatkozik. A szabványok egy része tehát a vizek eredete szerint csoportosítja a vizsgálati módszereket, másik részük a vizek felhasználási célja szerint. Mindenképpen célszerűnek látszik a vizsgálati módszerek korszerűsítésével egyidejűleg a szabványosítás szempontjainak egységesítése is. A felhasználási cél (pl. ivóvíz, ipari víz, öntözővíz, erőművi víz, szennyvíz stb.) és az abból adódó lényegesen eltérő minőségi igények — sőt esetleg pontossági követelmények — figyelembevétele egyébként is igen lényeges a metodikák és előírások kialakításánál. Az utóbbi évtizedben hazánkban is nagy tért hódít új módszerek, műszeres analitika, automatikus és regisztráló eljárások előnye elsősorban nagy sorozat-vizsgálatoknál, azonos víznyerőhely folyamatos ellenőrzésénél, viszonylag kis határok között ingadozó koncentrációjú víz jellemzőknél és egészen speciális komponensek meghatározásánál érvényesül. Ugyanakkor térben és időben jelentékeny változó vízminőségek esetén, kutatási munkáknál, tervezési feladatoknál, egyedi vizsgálatoknál stb. továbbra is fontos szerep jut a klasszikus vizsgálati módszereknek, ha pontosságuk és reprodukálhatóságuk biztosítva van. Az utóbbiaknál nem elhanyagolható szempont, hogy szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkező kisebb laboratóriumokban is alkalmazhatók. A vízvizsgálat és vízminősítés módszereit különbözőképpen kell megválasztani és eredményeiket értékelni aszerint, hogy kutatási munkáról, tervezési feladatról, üzemellenőrzésről, hatósági eljárásról, esetleg nemzetközi ügyekről stb. van szó. Igen lényeges azonban, hogy több — számottevően eltérő — lehetőség esetén a vizsgálati módszer rövid megjelölése is szerepeljen az eredmények közlésében. Áttekintve a korábbiakból is kitűnt feladattömeget, felmerül a kérdés, ki és mit tudjon vizsgálni. Nyilvánvaló, hogy az alapvető vizsgálati módszereken túlmenő feladatokra, különösen ha azok igen költséges beruházásokat, műszereket is igényelnek, minden intézmény nem készülhet fel. Ügy tűnik a jövő útja a kémiai analitikában is a fel-