Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

8. szám - Könyvismertetés

Hidrológiai Közlöny 1976. 8. sz. 384 II. korszak: A folyószabályozás hőskora, 1846-tól 1918-ig, amely két további időszakra osztható. 1846 —1879 között a töltésépítések és átvágások korszaka, 1879 —1918 között a főmedrek bővítésének az átvágások fejlesztésének a holtágak elzárásának, a gázlók rendezésének korszaka. III. korszak: ínséges időszak, 1918 —1944 között. Általában a megtorpanás jellemezte, bár elsősorban a mellékfolyókon számottevő munkálatok elvégzésére is sor került. IV. korszak: A közelmúlt, az 1944-től kezdődő és az 1950-es évek eleje közötti időszak. A háború pusztításainak újjáépítése, majd az öntözési és vízerőhasznosítási igények megfogalmazása jellemezte. V. korszak: A jelen, ill. jövő. Tulajdonképpen 1964-gyel, a tiszalöki vízlépcső részleges üzembehelyezésével kezdődik. Az előadó a továbbiakban méltatta a Tisza szabályozás úttörő munkájának jelentőségét, amely a maga korában európai viszonylatban is páratlan vállalkozás volt, sőt már a munka méretei miatt is a magyar vízi munkálatoknak kétségtelenül legjelentősebb fejezete. Ugyanakkor kritikai értékelést is adott, elsősorban az erőszakolt átmetszésekről és a töltések helytelen vonalvezetéséről és szerkezeti kialakításáról, másodsorban a szegedi szűkület és a Marostorkolat problematikájáról. A folyószabályozás hőskorában végrehajtott 112 tiszai átmetszésből 10 esik az ATIVIZIG területére. 24 eddig megépült pártbiztosítást tartunk nyilván a tiszai folyószakaszunkon. A Maroson 36 kisebb partbiztosítás van. Az előadás a Maros folyót csupán érintette, elsősorban a Tiszáról volt szó. A feladatok során első helyre kívánkozik a kutatásitervezési tevékenység, amely a folyószabályozási beavatkozások eldöntésének és a kivitelezések előkészítésének alapja. Minden vízi munkánál lényeges a pontos, összefüggő geodéziai alap. A folyószabályozásnál ez fokozottan érvényes. Az 1890 — 91-ben telepített VO-kőrendszer és erre alapozott felmérések, majd a későbbi 1929 — 30-ban, 1957 — 67 időszakok végzett felmérések ezek alapján készített helyszínrajzok, hossz-szelvények, keresztszelvények stb. a vízrajzi atlasz sorozat köteteiben állanak rendelkezésre. Ez a dokumentáció azonban ma már korszerűtlen. Mivel nem volt megbízható M=1 : 10 000 állami alaptérkép, a dokumentáció fő hiányossága a topográfiai pontatlanság. A VO-kő rendszer ma már csak a nagymérvű változások megfigyelésére alkalmas. Az új tiszai felmérés folyamatban van. A régi VO-kőrendszert megtartva, de a szelvényirányokat módosítva és új szelvényekkel besűrítve, új V. rendű országos pontokkal állandósított kőrendszer kerül kialakításra, az egész magyarországi Tiszaszakaszon. Az ATIVIZIG területén a VO-kövek között 200 m-ként. V. rendű országos sarokpontokkal állandósított alapvonalrendszer létesül. Ez a kőrendszer a legmagasabb geodéziai igényt is kielégíti, mind a síkrajzi, mind pedig magassági (meder és völgyszel vény) felvételek megfelelő alapja. A topográfiai munkálatok, az alaptérkép, ós a további munkatérképek légi fotós eljárással készülnek, és gyakorlatilag bármilyen méretarányban előállíthatók. Az új Tisza-atlasz alkalmas lesz a rendszeres mórésekkel végrehajtott megfigyelés sorozat dokumentálására. A folyószabályozási munkálatokat a Tiszán a már megépült és épülőben levő, ill. előkészület alatt álló vízlépcsők, Tiszalök, Kisköre, Csongrád, Törökbecse határozzák meg. Gyakorlatilag a nagy átvágások korszaka lejárt, a kialakult kis- és közópvízi meder fejlődését kell figyelemmel kísérni, és a szükséges biztosításokat idejében elvégezni. Tervezni csak összefüggő hosszú szakaszok vizsgálata alapján szabad, egyetlenegy kanyarulatot sem szabad elszigetelten vizsgálni. Korszerű tervezési módszerekre van szükség, általában véve ós a konkrét szakaszokra egyaránt, a mederszélesség, a mederképző vízállás, a szabályozási vízszint, a kanyarulati sugár, az inflexió hosszának, a keresztszelvény típusoknak meghatározására. Kevés alapadat áll rendelkezésre a folyó kis-, közép-, ós nagyvízi medrének hidraulikai'jellemzésére, még kevesebb az adat a duzzasztók működése által befolyásolt é megváltozott folyószakasz jellemzésére. A méretezésekhez szükséges számítások tapasztalati képleteinek leglényegesebb alapadatai az átfolyó víz energiája, és az általa szállított hordalékmennyisóg. A képletek további finomítására méréssorozatok szükségesek: vízsebesség mérés, nagy mennyiségű vízhozammérés különböző vízállásoknál. A folyamszabályozási beavatkozások módjának megtervezésénél elengedhetetlen a geomorfológiai és talajmechanikai alapadatok feltárása, és a korábbi szabályozási módszerek kritikai értékelése. Ugyanakkor a konkrét kivitelezést elősegítő műszaki fejlesztésre van szükség, olyan partbiztosítási műtípusok kialakítására, amelyek olcsóbbak, termelékenyebbek, kevésbé függnek a vízállástól, mint a hagyományos eljárások. A hagyományos építési anyagokat, a fűzrőzsét ós terméskövet és a hagyományos kézi technológiát helyettesíteni kell új anyagokkal a gépi eszközökkel. A tervezés leglényegesebb feladata annak az általános folyószabályozási tervnek az elkészítése, amelynek az új Tisza Atlasz az alapja. Ezt követően a rangsorolt beavatkozásokra kiviteli tervdokumentációt kell készíteni, de a nyilvántartási szelvényekben végzett mérések adatainak elemzését, a medermorfológiai vizsgálatokat a későbbiekben is folytatni kell. A kutatás ós tervezés feladatai után az előadó az AlsóTisza vidék folyószabályozási feladatait az ATIVIZIG középtávú fejlesztési terve és a jugoszláv—magyar közös folyószabályozási terv alapján ismertette. Részletesen szólt arról, hogy a törökbecsei duzzasztó hatásterületén a duzzasztás következtében megváltozott mederképző vízállás a meglevő művek átalakítását új szabályozási szinten igényli. Az eddig még partbiztosítási mű nélküli kanyarulatokat rögzíteni kell. E feladatok sorában legjelentősebbek: a tiszaszigeti partbiztosítás, az új szegedi partbiztosítás, a bal parton, a szegedi partfalhoz kapcsolódó partbiztosítás, és annak meghosszabbítása a Boszorkányszigetig a jobb parton, valamint a Maros-torkolat rendezése és a torkolattól a Martfűig terjedő folyószakasz rendezése. A fenti feladatok elemzésére készített jugoszláv — magyar szabályozási terv figyelembe veszi a törökbecsei duzzasztó várható hatását, és az előadó szólt arról, hogy a szegedi partfal tervezéséhez az új szegedi Tiszahíd szelvényének kialakításához a Maros-torkolat és a belváros közötti szakasz rendezéséhez kismintakísérlet és az alapján szabályozási terv készült. A jövő szép feladata lesz ez, ez alapján a Maros torkolati mű átalakítása és az alatta történő mederrendezés, amely hagyományos anyagokkal és technológiával elképzelhetetlen. A tiszai hajózás várható fellendülése ipari kikötő létesítését indokolja Szeged térségében, a Maros-torkolat rendezése pedig a korszerűtlen tápéi téli kikötő felhagyását. Az új medencés ipari-téli kikötő tervezése folyamatban van, és jelentős létesítménye lesz az Alsó-Tisza vidék folyószakaszának. Az előadást követő diavetítés során a hallgatóság megismerte a hagyományos folyószabályozási műveket, a rőzse- és kőműveket, azok építési technológiáját. Az előadó ezekkel szembeállítva szegedi ós szolnoki tapasztalok alapján új anyagokat, új technológiákat is bemutatott és utalt kísérleti tapasztalatokra. A rőzsepokrócot, helyettesítő anyagok sorában a holland GOUDERAK féle nádszövettel bevont polypropilén műanyagszövetet és a hazai rőzsekolbász ráccsal merevített polypropilén műanyagszövetet mutatta be. Utalt akidolgozás alatt levő kolkrét betonnal töltött műanyagpaplan alkalmazási lehetőségére. A hagyományos terméskő rézsűburkolatokkal szemben a RENO-matrac, KMZ-eleines burkolat, aszfalt burkolat, talajbetonnal töltött műanyag paplanos burkolat 1—1 megvalósult szakaszon való bemutatását láthatta színes felvételeken a nagyszámú hallgatóság. A gépesítéssel való technológia fejlesztés során a zúdításos kőrakodás, és a polipfejes markolóval való kőszórás munkafázisainak bemutatására is sor került. Az előadást követő vitával kiegészítve a hallgatóság átfogó képet kapott az Alsó-Titsza vidék folyószabályozási kutatási-, tervezési-, kivitelezési feladatairól, és problémáiról. V. I.