Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

8. szám - Dr. Fleps Walter: Új laboratóriumi szennyvízvizsgáló készülék (respirométer) III. rész

Dr. Fleps V/.: Űj laboratóriumi szennyvízvizsgáló Hidrológiai Közlöny 1976. 8. sz. 373 ható, hogy a szóbanforgó műszennyvíz esetében 2,5—3,0 órás tartózkodási idő és a 3 g/l-es iszapkoncentráció mellett biztosítható a jó hatásfokú biológiai tisztítás. ad 8. A bonthatóság, toxicitás, tápsóigény ugyanúgy az oxigénfelvétel megnövekedésével vagy csökkent voltával mutatható ki, mint a szakaszos üzemű respirométer esetében azzal az eltéréssel, hogy megfigyelés közben a szennyvizet folyamatosan tápláljuk be a készülékbe. A bonthatóság meghatározásánál célszerű az iszap endogén állapotából kiindulni. Fo„« növekedése az endogén állapothoz képest a bonthatóságot bizonyítja. Eljárás : A toxikusságot az eleveniszap oxigénfelvételi sebességének a csökkenésével mutathatjuk ki. Egy vegyipari szennyvíz toxikusságát pl. a következő módon mutattuk ki: A reaktorban helyet foglaló 3 g/l koncentrációjú eleveniszapra előbb jól bontható városi szennyvizet, majd a vizsgálandó szennyvizet tápláltuk. A készüléket több órán át magára hagyva azt tapasztaltuk, hogy az oxigénfelvétel teljesen leállt. A biológiai fejlődés során fejlődött C0

2 meghatározásáról már volt szó a sorozat II. cikkében. A szennyvízlebontás széndioxidtermelésének a meghatározása végett célszerű az átfolyásos respiro métert két gázmosópalackkal ellátni, amelyekbe alternative vezethető be a membránszivattyú által körfogásban tartott levegő. Az egyik gázmosópalackban ismert normalitású és térfogatú lúg foglal helyet. Ez utóbbi palackban pontosan annyi ideig vezetjük a levegőt, amíg a készülékbe 1 liter szennyvizet táplálunk be. Utána a levegőt a másik gázmosópalackba irányítjuk, és az első palackban levő lúgfelesleget a már ismertetett módon megtitráljuk [2], Eredmények és értékelés A környezetvédelem és ezen belül a szennyvizek tisztítása és elhelyezése napról-napra növekvő feladatokat ró az illetékes társadalmi, vízgazdálkodási és tudományos szervekre. A megnövekedett feladatok megkívánják a szennyvízvizsgálati módszerek állandó fejlesztését és korszerűsítését. Munkánkkal ezen a ponton igyekeztünk a környezetvédelem mindnyájunkat érintő feladatainak a megoldásába bekapcsolódni egy olyan egyszerű laboratóriumi szennyvízvizsgáló készülék kifejlesztésével, amely a szennyvizek biológiai lebonthatóságának,- a tisztítás várható hatásfokának és a szennyvíztisztítás üzemi paramétereinek a gyors és egyszerű vizsgálatát teszi lehetővé. Ezzel kapcsolatban felhívjuk afigyelmet arra a tényre, hogy a készülék folyamatos üzemű, átfolyásos változata a vizsgálatoknak a valóságos nagyüzemi szennyvíztisztítás körülményeit erősen megközelítő körülmények között való elvégzését teszi lehetővé, miáltal a vizsgálati eredmények alapján sokkal hitelesebb következtetések vonhatók le a szennyvíz tulajdonságait illetően, mint a korábbi laboratóriumi vizsgálatok eredményeiből. Különösen áll ez a szennyvíz fajlagos oxigénigényének a meghatározására, amely közvetlenül felhasználható a nagyüzemi biológiai szennyvíztisztítás oxigénigényének a számítására, szemben a széles körben elterjedt BOI

s-tel, amely a szennyvíz biokémiai oxigénigényét a tisztítás üzemi körülményeitől merőben eltérő viszonyok között méri. A BOIj a lebontás és az endogénlégzés oxigénigényéből tevődik össze, csakhogy a kettő viszonylagos nagysága nem ugyanaz, mint az üzemi szennyvíztisztításnál. A fajlagos oxigénigényben ezzel szemben a kétféle oxigénigény messzemenően azonos arányban szerepel a kísérleti körülmények azonossága folytán, mint a valóságos szennyvíztisztításnál. Ebből következik, hogy a laboratóriumban mért fajlagos oxigénigény jól felhasználható biológiai tisztítóberendezések tervezésénél. Ezt még az a tény is alátámasztja, hogy a térfogategységnyi szennyvíz tisztításához szükséges oxigén (azonos iszapminőséget, iszapkoncentrációt és egyéb körülményeket feltételezve) a dolog természetéből folyólag független a reaktor nagyságától, illetve az eleveniszapos szuszpenzió térfogatától. A respirométeres vizsgálatok metodikájának a kutatását ezzel befejeztük. A jövőben most már arra a kérdésre kívánjuk figyelmünket összpontosítani, hogy a kidolgozott vizsgálati metodika miként gyümölcsöztethető a vízgazdálkodásban, pl. egy-egy város vagy terület szennyvizeinek a feltérképezésére, a szükséges tisztítási kapacitás kimérésére és egyéb tervezési kérdések tisztázására. IRODALOM [1] Fleps Walter (1974): Új laboratóriumi szennyvízvizsgáló készülék (respirométer), A készülék ismertetése. Hidrológiai Közlöny, 1974. 5. 217—221. old. [2] Fleps Walter: Uj laboratóriumi szennyvízvizsgáló készülék, II. rész: Mérések szakaszos üzemmód mellett. Hidrológiai Közlöny, 1976. 5. 201—207. old. [3] Fleps Walter : Az Automatic, Continuous Flow Respirometer, Its Description and Use. Proceedings of the 7th International Conference on Water Pollution Research, Paris, September 9—13, 1974. HoBbifi jiaGopaTopHbiB annapaT aJIH HCCJieAOBamui CTOHHblX BOA Jjp <J>Aenc, B. CTaTbH nOApOÖHO 3H3K0MHT C H3MepeHH51MH, BbiriOJIHiieMbiMH Ha npoToiHOM pecnnpoMeTpe. 3TOT npnöop no cyra AeJia MOAeJib oóopyAOBaHHfl 3KTHBHO-HJIOBOH OMHCTKH C 3<})(j)eKTHBHbIM o6T>eM0M aSpOTCHKa npHÖJIH3HTejibHO B 1 Ji., o6opy,aoBaHHbiH ycTaHOBKOH noßa™ CTOMH0Ü BOflbl, peUHpKyjlflUHH HJia H OTCTOHHHKOM. ÍIpeHMyMECTBO npHßopa 3aKJiioMaeT«i B TOM, MTO n0MHM0 oöecneMCHHJI NOCTOHHCTBA NOFLAQN CTOMHOH BOFLBI perHCTpupyeT H KOJTHMECTBO NOTPEßJIHEMORO KHCJiopofla. Ilpn noMoinn npoTOHHoro pecnnpoMeTpa — B MHCJIC npOHHX — MO>KHO BbinOJlHHTb CJIEAYIOMHC H3MEPEHHH H onpeflejieHHa: а) SiiojiorHMecKafl pa3JiaraeM0CTb CTOMHMX BOH, HX TOK* CHMHOCTb H nOTpeßHOCTb B ÍIHTaTeJlbHblX C0J1Í1X, б) CKopocTb y/iejibHoro noTpeßjieHHsi KHCJiopo.ua (B pacqeTe Ha 1 rpaMM cyxoro HJia, HJIH L

.JiHTp'oßieMa aspaTopa) pp. 5 H 7 e) y«ejibHoe noTpeöJieHHe KHCJiopoAa CTOMHOH BOAOH T. e. KOJIHMECTBO KHCJIOpOAa, HeOßXOAHMOrO FLJLFL OMHCTKH OAHOrO JIHTpa CTOMHOH BOAbl. pp. 5 H 6 E) YAEJIBHAA HJIONPON3BOAHOCTB CTOMHOH BOAH B npouecce ŐHOJiorHHecKoft OMHCTKH. pp. 3 H 4 Ö) 0>KHAaeMafl 3(]l(})eKTHBH0CTb OMHCTKH CTOMHblX BOA riOCKOJIbKy yCJIOBHH ÖHOJlOnmeCKOH OMHCTKH (KOHueHTpauHH aKTHBHoro HJia, Harpy3i<a, TeMnepaTypa, u