Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

8. szám - Könyvismertetés

Kornisné, Akantisz Zs.: Mozgómedrű folyószabályozási Hidrológiai Közlöny 1976. 8. sz. 365 The channel friction coefficients were computed by the Colebrook-White formula for both the model and the prototype. The absolute roughness of the channel was assumed identical with the average particle diameter of the bed material. As a simplification the average particle size of the natural bed material was assumed to be unrelated to the discharge. Tn order to evaluate quantitatively the variations in channel deterioration and bed movement with time it would be necessary to construct the model channel of several sections, each of a bed material of different size and quality. The results of verification tests performed in the movable-bed model with sand of computed particle size are presented. Concerning the surface profile the model proved satisfactory. The similarity of changes in bed configuration was obtained only over sections with no bank erosion. (Owing to distortion the banks of the model bed were made of concrete.) A comparison of current measurements has shown the intensity of spiral flow to be reproduced satisfactorily, the vertical velocity profiles showed fair agreement with those observed in the prototype. (Folytatás a 356. oldalról) Bevezetésében dicséri Magyarországnak ásványvizekben, gyógyfürdőkben való gazdagságát. Bél Mátyás 1728-ban Nürnbergerben nyomatta ki a Magyarország ásványvizeiről, közöttük a kénes vizekről is írott könyvét. Részletes irodalmi tájékoztatást ad mind a kénes vizekről általában, mind az egyes tájak kénes vizeire vonatkozóan. Ezektől az évektől látjúk rendszeresen az orvosdoktori értekezésekben a korszerű irodalomíeldolgozást és a még ma is modernnek tetsző információnyújtást. Megboszóli az ásványvizeket általában és taglalja a vizek vizsgálata methodikájának alapelemeit. A fémes sósvizek, az alkalikus és földtartalmú sós vizek, a kén, jód ós bróm tartalmú vizek, a kivonatanyagokat tartalmazó ásványi vizek és az ásványvizekben foglalt gázok szerepét és kimutathatóságát taglalja szerző igen alaposan. A vizek analízisét követően beosztást javasol az ásványvizek osztályozására. Megkülönbözteti a 1. vastartalmú — martialis — ásványvizeket, 2. kéntartalmú ásványvizeket, 3. az alkaliás ásványvizeket, 4. a magneziumkloridos vizeket, 5. a kali-sós vizeket, 6. a konyhasós ásványvizeket, valamint 7. a savanyú vizeket — acidulákat. Tárgyalja szerző az ásványvizek alkalmazásának módozatait is, így az ivókúra, a fürdő, a zuhanyszerű bedörzsölés, a gázokból és a vizekből készített fürdő és végül az iszapfürdő lényegét, kiviteli módját, hatását és taglalja azok alkalmazásának szóbajövő lehetőségeit. A fürdők alkalmazása tekintetében megkülönbözteti az évszak, a betegek állapota, az életmód, a gyógyszerkénti hatása és az alkalmazással kapcsolatos speciális vonatkozásokat. Kénes fürdőket javasol erek, nyirokrendszer, nyirok erek betegségeiben, a nyálkahártya ártalmakban, a bőrbetegségekben, a rheumás betegségekben és általában a fémek által okozott egészségártalmaknak, foglalkozási betegségeknek a gyógyítására. A nemi szervek gyulladásai esetében igen hasznosnak bizonyultak a kénes fürdők. Ugyanakkor világos képet nyújt Stoltz a kénes ásványvizek alkalmazásának ellenjavallatairól is. Stoltz tárgyalja az általános kérdések megbeszélését követően az egyes ásványvizeknek, fürdőknek földrajzi vonatkozásait, így Hercules fürdőt, Trencséntepliczet, az erdélyi fürdőknek, Harkányfürdőnek, a parádi ásványvíznek, és számos más ásványvíznek a kórdósét vegyi összetételükkel, orvosi alkalmazásukkal egyaránt. 4. 1842-ben ismét két értekezés foglalkozik egyes magyarországi vidékek ásványvizeivel és orvosi alkalmazhatóságával. Ezek az értekezések a Trencsón megyei ásványvizekkel ós a szliácsi gyógyfürdővel foglalkoznak. Tognio Lajos apja Trencsón megyei körorvos volt, így érthető fokozott érdeklődése Trencsón megye orvosi földrajza ós egyben ásványvizei iránt. 1839-ben Cselkó Ignác a Trencsón megyei Zsolnából származó orvosjelölt, Tognio Lajos professzor kezdeményezésére írta meg a ,,Trencsén megye orvosi helyleírását" — latinul: „Rudimentum Physiographiae Comitatus Trencheniensis" — amely 19 oldalnyi terjedelmű munka. Ebben igen röviden utal a megye ásványvizeire és fürdőire is. Szüsz Dávid Trencsén megyei magyar orvosjelölt 1842-ben a pesti Trattner —Károlyi nyomdájának betűivel jelentette meg „ Trencsén megye ásványvizei" című értekezését — latinul: „

Aquae minerales Comitatus Trenchiniensis" — amely 24 oldal terjedelmű. Szerző leírja, hogy Tognio Lajos professzor ösztönzésére az általa kezdeményezett, megszervezett és elvégzett magyarhoni ásványvíz kutatás részeseként ismerteti a Trencsón megyei ásványvizek áttekintése után a) a hőforrásokat taglalta, amelyek Trencséntepliczen, Rajkon, Zsaluszinszkiben, Kainben, Belusziban és Zaj Ugróczon fekszenek, majd 6 ) a hideg ásványvíz forrásokat ismerteti, ezek közül a savanyúvíz forrásokat (acidulákat), amelyeket az egyes járásokban való elhelyezkedésük szerint osztályoz. Előbb a teplici hőforrások kapcsán helyükről, történetükről, ásványvizének tulajdonságairól, a teplici fürdő gyógyhatásáról és a fürdő épületéről, elhelyezkedéséről stb. szól. Ezt követően a rajkai, a zsaluzsinki fürdőkről szól. Ismerteti még a zaj-ugróczi hőforrást, majd a nagyszámú hidegfürdő ismertetésére kerül sor. Az értekezés jó és részletes balneológiai áttekintést nyújt a trencsén megyei ásványvizekről ós fürdőkről jó kiegészítésként Cselkó orvosföldrajzi művéhez. Szuchy Sámuel „A szliácsi vizekről" írt értekezést. A könyv „De aquis szliacsensibus dissertatio inauguralis" címen 31 oldalon jelent meg Trattner ós Károlyi pesti nyomdájának betűivel 1842-ben. A Zólyom megyében, Szliácson régen ismert gyógyfürdő több fürdőből áll, az „Urak fürdőjéből", a „Polgárfördőből", a „Parasztok fürdőjéből". A szliácsi kutak: az Ádám-forrás, a Dorottya-forrás, az új forrás — amelynek vize Lenkey József bécsi borkereskedőt gyógyította meg, és a Józsefforrás vizéből állanak, amelyek gyógyhatását szerző gyengeségben, vérpangásban ós számos más idült betegségben találta kívánatosnak. Ellenjavallataiként a szliácsi vastartalmú ásványvizeknél felveszi a gutaütésre hajlamosakat, a terheseket és egyes emésztőszervi betegségekben szenvedőket. Végül a szliácsi gyógyvizek helyes alkalmazásának módját, a fürdői életrendet szabja meg érdekes értekezésében a jó balneológiai képzettségéről tanúságot tevő szerző. Az értekezés téziseket tartalmaz balneológiai jelleggel, így (1. §) a természetes vastartalmú ásványvizekkel nem egyenértékűek a mesterséges vizek, (2. §) a fürdők alkalmazását és az ott követendő életmódot be kell tartani a kúra hasznosságának érdekében. (3. §) Magyarországon nem szükségesek idegen — külföldi — ásványvizek, (4. §) a savanyú vizek gyógyhatása nem függ az elfogyasztott ásványvizes poharak mennyiségétől. 5. A magyarországi ásványvizek és gyógyfürdők szakmai körök irányában történő megbeszélése az ebben és előző közleményeimben ismertetett orvosdoktori értekezésekben, valamint az Orvosok és Természetvizsgáló Gyűlésein elhangzott előadások keretében és az akkor általánosan elterjedt ORVOSI TAR folyóiratban a szabadságharcot megelőző évtizedekben megtörtént. Sőt przemyslei Lengyel Dániel a „Fördők gyógy erejéről 's használatáról" magyar nyelven írott és Gyurián és Bagó (Folytatás a 374. oldalon)