Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

7. szám - Buzetzky Győző–Dr. Zsuffa István: Természetvédelmi területek vízrendezésének hidrológiai előkészítése

311 Hidrológiai Közlöny 1976. 7. sz. Természetvédelmi területek vízrendezésének hidrológiai előkészítése BUZETZKY G YŐZÖ« — Dr. ZSUFFA ISTVÁN*' 1. A Duna—Tisza közének természetvédelmi kérdései és a vízgazdálkodás kapcsolata Az Országos Természetvédelmi Hivatal és illetékes szakemberek kezdeményezésére a Minisztertanács úgy döntött, hogy 1975. január 1-vel meg kell alapítani a Kiskunsági Nemzeti Parkot, országunk második Nemzeti Parkját (1. ábra). A Nemzeti Park hat különálló területe hivatott arra, hogy megmentse a kiskunsági táj természetes képét (szikeseket, homokbuckákat, mocsármaradványokat, természetes erdőtársulásokat stb.), ezek élővilágát, klasszikus, ma már kiveszőfélben levő, háziasított magyar állatfajtáit. Az ún. mozaikrendszerű park négy eleme elsősorban az igen értékes vízi és sziki — sós környezetet kedvelő ún. tengerparti — madárfauna, illetve az ugyancsak vizet igénylő halfajok, kétéltűek, hüllők, puhatestűek, vízi növénytársulások védelmét szolgálja. Ezeken az eddig még részben érintetlen területeken az utóbbi években a madárvilág jelentős mértékben feldúsult, a máshonnét kiszorultak is itt találtak életteret. A vízrendezések előtt Magyarország tartósan vízzel borított területe 1200 km

2, az időszakonként víz alá kerülő 10 ezer km

2 nagyságú volt. Ezzel szemben jelenleg állóvizeink össz-felülete 888 km

2, amiből három kultúrtavunk, a Balaton, a Fertő és a Velencei-tó 725 km

2-nvi területet foglal el. A kisebb tavak összfeliilete tehát alig 150 km

2. A jelenleg mintegy 1820 helyen nyilvántartott vizenyős terület összesen 1200 km

2, aminek azonban 90%-a a nyár folyamán kiszárad és csak mintegy 60 helyen 48 km

2 terület ítélhető járhatatlan mocsárnak. (A fenti adatokat dr. Lászlóffy Woldemárnak ,,Magyarország vízviszonyai' című tanulmányából vettük, amely arra is utal, hogy a piai legnagyobb összefüggő vizenyős területek közé tartozik a Szabadszállás — Fülöpszállás közelében levő Kisrét — Zabszék — Kelemenszék — Fehérszék (12,7 négyzetkilométer) tórendszer, és az Izsák község mellett elterülő Kolon-tó (8,3 km

2). E két együttes a Kiskunsági Nemzeti Park két igen értékes eleme [1]. Az időszakos vízjárású területeink tehát, az állandó vízfelületeink 20—30%-os csökkenésével szemben, 90%-kal csökkentek. Az állandó jellegű tavaink elsősorban üdülési igényeket elégítenek ki, az ezzel járó, nem kellő kordinálásból adódó negatív jelenségek (zsúfolt üdülőtelejtek, motorcsónakok korlátlan használata stb.) a természetvédelmet nehezítik. Az időszakos vízjárású területeken az időszakos elöntések időtartama a belvízlevezetés eszközeinek fejlődésével jelentősen lerövidült. Ezen * Kiskunsági Nemzeti Fark. * * Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, Baja. 1. ábra. Kiskunsági Nemzeti Park területei Puc. 1. Teppumopun HaifuonaAbttoao napm KuuinyHuiae Abb. 1. Gebiete des Kiskunsági Nationalparks a téren az utóbbi évek hoztak igen nagyarányú változást, hiszen a belvízszivattyútelepek kapacitása az 1910. évi 100 m

3/s-ról 1970-ig 620 m

3/s-ra emelkedett. A vízi madárvilág élettere tehát igen jelentős mértékben összeszűkült. A probléma súlyos voltát fokozza az a tény, hogy ezek a vízfelületek a kontinentális madárvándorlás Közép-Európán át vezető főútvonalainak (2. ábra) fontos állomásai, ahol a vándormadarak megpihenni és táplálkozni tudnak [3]. Az egyes területek kiszáradása vagy árvizes elöntése kétségtelenül a múltban, természetes állapotban is, madárpusztulást okozott, de ez nem az egész élővilág számára jelentett pusztulást. A szélsőséges vízjárási helyzetek nem érintették a teljes életteret, így a könnyen mozgó állatok kereshettek az időjárás, vízjárás alakulásától függően maguk számára más kedvezőbb fészkelő vagy táplálékszerző helyet. Ma, amikor mind a vízfelületek száma, mind pedig kiterjedése erőteljesen csökkent, nemcsak a további emberi beavatkozás, hanem maga a természetes vízjárás is fenyegeti az életteret. A besűrűsödött madárvilág számára a természet változékonysága, az időjárás és vízjárás szélsőséges ingadozása is veszélyt jelent. A fészkelés idején jelentkező rendkívüli árvíz vagy egy-egy aszályos nyár ma már nem a természetes egyensúly fenn-