Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

6. szám - Dr. Salánki János: Kagyló-teszt vízszennyezések biológiai hatásának vizsgálatára

281 Hidrológiai Közlöny 1976. 5. sz. Kagyló-teszt vízszennyezések biológiai hatásának vizsgálatára Dr. SALÁNEI JÁNOS* a biológiai tudományok doktora A vízszennyezések biológiai hatásának vizsgálatára szolgáló eljárások többnyire a szennyező anyag olyan koncentrációinak megállapítására szorítkoznak, melyek valamely állatfaj pusztulását idézik elő. E tesztek általában eltekintenek a letalis kimenetelt nem okozó, de funkciót károsító hatások objektív értékelésétől, valamint subletális dózisok tartós hatásának elemzésétől. Több éves — más céllal végzett — kutatásaink eredményei alapján olyan módszert kívánunk az alábbiakban ismertetni, mely laboratóriumi tesztelést tesz lehetővé pusztulást nem okozó, rövid ideig vagy tartósan jelenlevő vízszennyező anyagok biológiai hatásának megállapítására. A módszer elvi alapja A kagylók (Palecypoda) tipikus vízszűrő szervezetek. A szűrés úgy történik, hogy a beáramló szifon át bekerülő víz a kopoltyúlemezek között áramlik, melynek csillói a szilárd részecskéket a szájnyílás felé továbbítják. A kopoltyúk felületén gázcsere (oxigén felvétel) megy végbe, míg a vízből kiszűrt anyagok a szájvitorlák közreműködésével a bélcsatornába jutnak. Az emészthetetlen anyag különböző anyagcseretermékekkel együtt a kiáramló szifon át távozik. A táplálékot főleg detritus és baktériumok alkotják. A kagyló ezen anyagoktól részben táplálkozása révén tisztítja a vizet, részben ülepít is, minthogy a lebegő, nem emészthető alkatrészeket nyákkal összecsomósítja, granulálja. A kagylók szűrő tevékenységét a héjak nyitc és zárómozgása segíti, amit a két héj között feszülő záróizmok működése biztosít (1. ábra). Amikor a záróizmok összehúzódnak, a héjak egymáshoz közelítenek és az állatból a víz kipréselődik. Amikor viszont a záróizmok elernyednek, a héjak rugalmas sarokpánt hatása alatt egymástól távolodnak, s az állatba víz áramlik. Ez a kagyló aktív filtrációs működése. Ha a záróizmok tartósan tónusos kontrakcióba kerülnek, akkor a héjak szorosan egymáshoz feszülnek, a víz be- és kiáramlása szünetel. Ez a nyugalmi periódus. Az aktív és nyugalmi periódusok több órás időközökben rendszeresen váltják egymást. A filtrációs aktivitás egyértelműen jellemezhető a záróizmok ritmikus működésével: ha az összehúzódások és ernyedések gyakorisága nő, növekszik az állaton átáramló víz mennyisége is, ha e héjak hosszabb ideig zárva vannak, a szűrő tevékenység csökken [2]. Ily módon a záróizomműködés regisztrálása felvilágosítást nyújt a kagyló szűrő tevékenységéről, arról, hogy az állat víztisztító működése milyen fokú. Ennek figyelemmel * MTA Biológiui Kutatóintézet, Tihany. /. sarokpánt 2. záróizom 3. kagylóhéj 1. ábra. Tavi kagyló zárt (a) és nyitott (b) állapotának keresztmetszeti rajza 1 — sarokpánt, 2 — záróizom, 3 — kagylóhéj kísérésével megítélhető, hogy a filtrációs tevékenység csökken-e, vagy növekszik különböző behatásokra. Külső tényezők hatása kagylók filtrációs aktivitására Bár bizonyos napszakosság kimutatható a kagylók aktivitásában [4], alapjában véve nem ez határozza meg sem a héjmozgás gyakoriságát, sem az aktív és nyugalmi periódusok váltakozását. A vízhőmérséklet változása bizonyos tartományon kívül jelentősebb aktivitásszabályozó tényező: annak 4 — 5 °C alá való csökkenése vagy 25 — 30 °C fölé való emelkedése egyaránt csökkenti az aktivitást. A víz lehűlése akár napokig tartó nyugalmi periódust idézhet elő [3], a magas hőmérséklet pedig egy-két órára megrövidíti az aktív periódusok időtartamát. A vízminőséget meghatározó jellemzők közül a víz 0

2 tartalma az egyik olyan tényező, ami az aktivitást jelentősen befolyásolja. 0

2 hiányában az aktív periódusok megrövidülnek, s ennek következtében a szűrő tevékenység lecsökken, illetőleg felfiiggesz tődik (2. ábra). A víz bizonyos anyagokkal való szennyeződése ugyancsak szembetűnő változást okoz a kagyló aktivitásában: CdCl

2 és p-chlormerkuribenzoát 10"

5 g/ml-es és ennél magasabb koncentrációjának hatására a rövid aktív és hosszú nyugalmi periódusok váltakozása lép a tartós aktivitás helyére (3. ábra). Ezen anyagok 103 g/ml feletti koncentrációja az állatok néhány órán belüli pusztulásához vezet.