Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

6. szám - Schmidt Antal: Adatok a Duna Baja környéki mellékágainak limnológiájához

Schmidt A.: Adatok a Duna Baja környéki. Hidrológiai Közlöny 1976. 6. sz. 275 — nyugodtan nevezhetjük szennyvíz beömlés körüli — mederszakaszból eltávolították az évek során összegyűlt bűzös iszapot 1972 —73-ban. A Kamarás-Duna vízminősége kémiai vizsgálatok alapján (1967—1974) 1967 óta rendszeresen, havi 1 alkalommal felszíni víz mintavételt végez az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság Vízminőségvizsgáló Laboratóriuma a város alatt kiöblösödő mederszakasz közepén. Néhány nagyobb időközben történt mintavétel egészen 1962-ig nyúlik vissza. Dolgozatomban elsősorban az 1967. óta végzett vizsgálatokra alapozok. A komponensek eredménysorainak vízminőségi értékelése az ajánlott KGST normatívák szerint történt. Az egyes minták közel 40 feljegyzett fizikai és kémiai paraméterének éves eredménysora azt tükrözi, hogy a legszélsőségesebb vízminőségi állapotokat, ill. állapotváltozásokat az oldott oxigén és NHJ tartalom értékei jelzik. aj Az oldott oxigén telítettségi %-ban kifejezett mutatószámai 0 — 242 (!) értékhatárok között vannak, tehát kiterjed az eredménysor az I. osztályú tiszta víztől a IV. osztályú, kategórián kívüli állapotú vízre egyaránt. b) Az NHÍ tartalom (értékhatár: 0,25-5,2 ml/l) legrosszabb esetben is „csak" 111. osztályú, nagyon szennyezett vízminőségre utal. Miután a két komponens meghatározását azonos metodikai előírások szerint végeztük, így eredménysoruk egybevethetőség szempontjából homogénnek tekinthető. Ha a két eredménysort grafikusan ábrázoljuk, akkor a pontok sora — értelemszerűen — ellentétes hullámzású görbéket eredményez (számszerű értékeik ellentétes vízminőségi jelentésének megfelelően). Ahol a pontsorok közelítenek egymáshoz (mintegy „csomópontokat" alkotva), ott vannak általában a legrosszabb vízminőségi állapotok. Az ábrázolás időarányos, így könnyen leolvashatjuk a kritikus időszakokat (évszakokat). Újabb értékes információkhoz juthatunk, ha ugyanerre a grafikonra feltesszük a Duna bajai vízmércéjéről a megfelelő vízállás adatokat. Jól tükröződik ekkor az a törvényszerűség, hogy a Kamarás-Duna vízminőségét mindig a Duna vízjárása — annak áradó vagy apadó jellege — határozza meg elsődlegesen. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a bajai vízmércén (melynek nulla pontja 81,72 cm A. f. van) leolvasott 300 cm-es érték alatti vízállásnál a Kamarás-Dunában lényeges vízminőségromlás következik be, s az esetek nagy százalékában ez 111. osztályú, szennyezett vízminőséget jelent. 400 cm-es felett pedig mindig I. osztályú, tiszta a víz, 300 — 400 cm-es vízállás köztes értékeinél bármely vízminőségi állapot előfordulhat a legkülönbözőbb tényezők (időjárás, áradási viszonyok, szennyező anyagok és bioszeszton mennyiségiminőségi vonatkozásai) pillanatnyi összhatásának eredményeként. A Duna áradásviszonyainak vízminőség-szabályozó hatása olyan mértékű lehet, hogy áradáskor, a két víztípus fizikai és kémiai mutatói teljesen hasonlóakká válnak. Lényegesen más a helyzet, ha a Duna tartós apadása következtében a KamarásDuna állóvíz-jellege erőteljesebben kibontakozhat. Ebben az állapotban a déli-csapadékvíz levezető csatorna szennyező hatását, mint a KamarásDuna vízminőségét másodlagosan befolyásoló tényezőt kell kiemelnünk. Az ilyen körülmények között kialakuló szélsőséges vízminőségi állapotok - melyeket ugyan a kiemelt kémiai mutatók jól tükröznek — viszont csakis a hidrobiológiái folyamatok vetületeként értelmezhetők helyesen. Nem foglalkozom részletesen azokkal az eredménysorokkal, amelyek ugyan kisebb hatásfokkal, de az értékelt mutatókkal azonos értelműen jelezték a fentiekben vázolt problémákat. (BOI

6-nél az alkalmazott módszer nagyszámú hibaforrása közismert [1]; NO~-nál módszerváltozás miatt nem egyöntetű az adatsor; a 2 órán át ülepített vízmintákból származó KMn0

4-es oxigénfogyasztási adatok szennyezést jelző értéke amúgy is kritikára szorul, különös tekintettel a gazdag mikroszkópikus élővilággal rendelkező víztípusoknál. Ugyancsak elégtelen pontosságú a benzin és olaj szenynyezések meghatározásának eddig alkalmazott módja: CCl

4-es kirázás + súlymérés.) A Kamarás-Duna vízminőségi állapotainak biológiai értékelése (1971—1974) A biológiai vízminőség fogalmának modern értelmezésének (v. ö. Feljöldy 1974.) megfelelően az ebbe a témakörbe tartozó adatokat, megfigyeléseket négy szempontból ismertetem: 1. A Kamarás-Duna vizének szervetlen kémiai jellegére — legtöbb hazai édesvizünkhöz hasonlóan — az alacsony oldott sótartalom (összes oldott anyag 177-612 mg/l) és a Ca-Mg-HCO

a iontípus a jellemző. 2. A víz mérgező képességére utaló jelenséget nem tapasztaltunk. 3 — 4. Mivel biológiailag bontható szerves anyaggal terhelt felszíni vízről van szó, célszerűnek látszik a szaprobitási és trofitási problémák együttes megbeszélése. A szaprobiológiai vizsgálatok tanulsága szerint az esztendő nagy részében a kissé szennyezett felszíni vizekre jellemző ß-, ill. a/S-mezoszaprób típusú (állapotú) a víz, dinamikusan változó plankton együttesei ellenére. Ritkábban, egyes téli időszakokban a-mezoszaprób (szennyezett) minőségű a Kamarás-Duna vize. A fentiekben vázolt szaprobiológiai viszonyok nagymértékben hasonlítanak a Duna bajai szakaszának szaprobiológiai vízminőségéhez. a) A Duna áradásakor a szaprobiológiai állapotot számszerűen kifejező szaprobia-index értékek teljesen megegyezhetnek a két víztípusnál. b) Kissé más a helyzet a hosszabb ideig tartó apadásnál, ill. pangásnál. Ilyenkor a KamarásDuna vizének szaprobia-indexe 0,1 —0,4-del jobb, mint a Dunáé. Alapjába véve nem túl lényeges javulás ez, nem is mindig jár kategóriaváltozással, vagy ha igen, akkor is csak ß-, ill. a/S-mezoszapré)b viszonylatban. Sokkal lényegesebb ennek cönológiai vetülete. Azt jelzi