Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

6. szám - Juhász Endre: A vasbeton előregyártás alkalmazási lehetősége a szennyvíztisztítás területén

252 Hidrológiai Közlöny 1976. 6. sz. Juhász E.: A vasbeton előregyártás leg azt az-egyetlen alapelem típust, mely széleskörben alkalmazható nem csupán a szennyvízkezelés, hanem a mélyépítés egyéb területén is. A kivitelező iparnak bizonyos mértékben át kell állnia a „hagyományos" módszertől eltérő építési formáról, amelynek legfontosabb tényezői: — a munkahely fokozott mértékű előkészítése, — az elemek szállítására és mozgatására új típusú járművek és emelő berendezések biztosítása, — szerelési feltételek élőkészítése (kitámasztás, illesztés), — szerelvények, technológiai berendezések az új építési feltételekhez történő alkalmazása, - részletes ütemtervek készítése és annak szigorú betartása, — szakszerűen betanított, technológiai fegyelmet „ismerő" szerelőgárda nevelése. Az előkészítő tervváltozatokból valós nagyságban kísérleti műtárgyak építése folyamatban van, melyek sikeres eredménye alapján sor kerülhet típustervek készítésére. Az elkészített terveket és építési módozatokat rendszeres időközökben felül kell vizsgálni, mely alkalmakkor lehetőség nyílik korszerűsítésre vagy új eljárás bevezetésére. Figyelembe véve a technika fejlődését, valamint a megvalósítási időket, a felülvizsgálati időközöket 3—4 éves időtartamban célszerű megválasztani. Ezen túlmenően olyan árrendszer alakítandó ki, mely érdekeltté teszi a beruházót és kivitelezőt az előregyártás alkalmazására, s odahatni a tervezőkre, hogy az előregyártást munkájuk során előtérbe helyezzék. Meg kell azonban jegyezni, hogy a szigorú korlátok közé szorított „uniformizálás" kísérő jelensége a fejlődés lelassulása. Ennek ellenére a sokasodó feladatok végrehajtása esak a tervfegyelem legpontosabb betartása mellett biztosítható. Az előregyártott elemek térbeli felhasználását lépcsősen célszerű bevezetni. A kisberendezések műtárgyainak fenékkiképzése a különböző technológiai igények szerint igen változó, ezért az alaplemezt — bár lehetséges — nem célszerű előregyártani, mivel a kész elemek részére amúgy is szükséges aljzat, másrészt a hidraulikailag igényelt formák általában csömöcszölt tömeg betonból kerülnek utólag kialakításra, továbbá az igen sok különböző formájú fenékelem előregvártása, annak alacsony darabszám igénye miatt, — magyarországi méretekben — nem elég gazdaságos. Nyitott szennyvíztisztítási műtárgyaknál előregyártott elemekkel csupán a „függőleges" térelhatároló falakat ajánlatos kiképezni, zárt műtárgyaknál (pl. tározók) természetesen a lefedést is, de ezeketlehetőleg a „járatos" kereskedelmi elemekből. Az előzőekben indokoltak alapján a széleskörben alkalmazható „•mély építési múlti modulelem" bevezetése a javasolt. Különböző megfontolások alapján első lépcsőben a modulelem jellemző méretére az 1,2x3,6 m sík elem bevezetése a legmegfelelőbb. Az elem vastagságát a vízzárási feltételek, a felhasznált anyag minősége, a legnagyobb igénybevétel határozza meg. E vastagsági méret v = 15—18 cm között változhat. A fenti méretű (1,2x3,6x0,15) elemből az állékonyság figyelembevételével akár négyszög, akár kört közelítő sokszögalakú műtárgy alakítható ki a tisztítás technológiai szempontjainak leginkább megfelelő követelmények szerint. Külön kihangsúlyozható, hogy az elem szélességi, magassági méretének, de vastagságának lépcsőzése is bevezethető. Nagyobb műtárgyak létesítésekor az elem rövidebb oldala mentén történő megtámasztása, a két irányban történő tehereloszlással figyelembe vett igénybevétel számítása takarékos elem vastagságra vezethet. Ilyen elem méret mozgatása, beállítása stb. nehézkesebb, viszont a kötések száma — mely a hibaforrások legnagyobb valószínűségét rejti — számottevően lecsökken. Az elemek acélbetét szerelését úgy kell figyelembe venni, hogy mindkét irányban a kihasználhatóság optimális legyen. Az előregyártott elemek kapcsolatának kialakítása Az előregyártott elemekkel történő építési mód egyik legfontosabb része az elemeknek egymáshoz, valamint az előre elkészített helyszíni betonhoz történő statikai és vizzárási szempontokat kielégítő csatlakoztatása. Az elemek kötésmódját az alkalmazott kötőanyag befolyásolja. A kapcsolatok kötés kialakításának fejlesztése két irányban halad: a) ún. „nedves kötéses" eljárás (cement alapanyagú), b) műgyanta habarcsos kötés. Az előregyártott elemek kapcsolatának kialakításához sem szabvány, sem műszaki előírás nem áll rendelkezésre. Kísérlet sorozatokkal meg kell állapítani a kötőanyagtól függő legmegfelelőbb formát — figyelembevóve a gyártás ós a helyszíni illesztés szempont jait —, melyből később megalapozott következtetések vonhatók le, s irányadóul szolgálnak a további munkákhoz. Az elemek egymáshoz kapcsolásának kétségkívül fejlettebb formája a műgyanta kötőanyagú habarcsok alkalmazása, s a jövő fejlesztési útja e vonalon keresendő. Ennek ellenére a cement habarccsal történő „nedves" kötés, építőiparunk jelenlegi felkészültsége mellett, első lépcsőként könnyebben terjeszthető el. Közelebb áll a hagyományos építési módhoz, az anyag helyszíni előállítása nem igényel különleges képesítést, s bár nem kívánatos, de a munkahelyi pontatlanságokat rugalmasabban tudja felvenni. A fentiekkel párhuzamosan azonnal felvetődik a kérdés, hogy irányító szerveink milyen utat kívánnak járni az előregyártás bevezetésére. Ha az előregyártásos építést minden vállalatra kiterjesztik, akkor feltétlen a „nedves" kötés kell kerüljön első lépcsőként bevezetésre. Egyes vállalatoknál az e célra létrehozott szakcsoportok esetén a műanyaghabarcsos kötés esetleg már első lépcsőben is bevezethető. A műanyag magas fajlagos költsége fokozottan pontos munkát igényel, már csak az anyagtakarékosság szempontjából is, s a tározás, keverés, nem utolsósorban a bedolgozás időjárástól való függése új kérdések megoldása elé állítja a kivitelezőket.