Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

5. szám - Könyvismertetés

228 Hidrológiai Közlöny 1976. 5. sz. Dr. Herodek S.—Dr. Tamás C.: A fitoplankton tömege [ 10] Böszörményi Z., Cseh E., Feljöldy L., Szabó E. (1962): A Balatonban C"-módszerrel végzett fotoszintézis mérés módszertani kérdéseiről. — Annál. Biid. Tihany 29, :í9—63. [17] Herodek S.', Tamás.O. (1973): The primary production of phytoplunkton in Lake Balaton April September 1972. — Annal. Biol. Tihany 40, 207—219. [IK] Herodek S., Tamás G. (1974): The primary production of phytoplunkton in Lake Balaton October 1972—March 1973. — Annal. Biol. Tihany 41, 205—216. [19] Herodek S., Tamás O. (1975): The primary production of phytoplunkton in the Keszthely Buy. — Annal. Biol. Tihany 42, 1

75-1

90 [20] Utermölil H. (

195S)

: Zur Vervollkommung der quantitativen Phytoplankton-Methodik. — M

itt. Internat. Verein. lim not. 9, I

—38. [21

] Schneese W., Schwartz S. (1971): Plankton. — In: Ausgewählte Methoden der Wasseruntersuchung, VEB Gustav Fischer Verlag, Jena. [22] Hübet H. (1971): Primärproduktion des Phytoplanktons. l

4C-oder liadiokohlenstoffmethode. — In: Ausgewählte Methoden der Wasseruntersuchung, VFB Gustav Fischer Verlug, Jena. [23] Vollenweider It. A. ed. (1969): A manual on methods for measuring primary production in aquatic environments. — IBP Handbook No. 12, Blackwell Scientific Publ. Oxford and Edinburgh

. [24] Elster H. J., Mötsch B. (1966): Untersuchungen über das Phytoplanton und die organische Urproduktion in einigen Seen des Hochschwarzwalds, im Schleinsee und Bodensee. — Arch. Hydrobiol. Suppl. 28, 291—376. [25] Wallen D. 6., Geen G. II. (1968): Loss of radioactivity on membrane filters. — J. Cons. Int. Explor. Mn- 31, 31—37. A Keszthelyi-öböl eredményei. — Fő iskol a Köziem é[26] Feljöldy I., Kalkó Zs. (1958): A vízalatti fényviszonyok és a fotoszintézis összefüggése u Balatonban 1957 nyarán. — Annal. Biol. Tihany 25, 303329. [27] Entz B., F illinger M. (1961): Adatok a Balaton fény klímájának ismeretéhez. (A víz zavarosságúnak okairól és kihatásairól.) — Annid. Biol. Tihany 28, 49—89. [28] Herodek S., Oláh J. (1973): Primary production in the frozen Lake Balaton. Annal. Biol. Tihany 40, 197—206. [29] Kárpáti I., Varga Gy. (1970): hínárvegetációja kutatásának A Keszthelyi Agrártudományi nyei 12, No. 5, 1—67. [30] Kárpáti 1. (1972): Hínárállományok primer produkciójának kutatása a Szigligeti-öbölben. •— Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Tájékoztatója 1972, 72—73.' [31] Kárpáti V., Bedő 1. (1970): Data to the knowledge of composition of the most frequently occurring reed-gruss species in Luke Balaton. — Annal. Biol. Tihany 37, 183—1*97. [32] liadics tmréné (1972): A Balaton 1970. évi vizsgúlutui. — Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Tájékoztatója 73—76. [33] Tóth L. (1972): A Balaton hínárosodásának jelenlegi állapotáról. — Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Tudományos Napok kiadványa. [34] Winberg G. G. (1961): [34] Winberg O. Q. (1961): BtiHÍiepr I\ 1\: ConpeMCHHoe cocTOíiime h 3aAa

im H3yteHHn nepBHMHoft npojiyKumi BOfloeMOB. IlepniiMHaH npoflyKUMH Mopefi n BityTpcuHiix BOA. — H3flaTejtbCTB0 MHHHCTepcTBa Bbicuiero, CpeAuei o Cneunajibnoro h np0<|»eccH0HajibH0r0 00pasoBaimsi BCCP, MUIICK. Könyvismertetés Dr. Salamin András: Rendkívüli Zagyva árvíz, 1974, október (Zagyva —Tarna Vízgazdálkodási Szabályozó Rendszer. Szerkeszti l'adványi Rudolf 2/a-b füzet) Budapest, Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, 1975. 71+188 lap. A lefolyási jelenségek részletekbe hatoló tanulmányozásának jelentékeny akadálya, hogy kevés kisv ízfolyásrn vonatkozóan vannak vízhozam adatsoraink. Az előttünk fekvő füzet u Zagyva 7, a Tarna 7 és mellékpatakjaik 4, 99 — 4702 km

2 vízgyűjtőjű szelvényére adja meg az 1974 októberében levonult rendkívüli árhullám 2 órás időközökre levezetett vízállás- és vízhozam-értékeit, további 4 állomásról hoz vízállás adatokat és végül 19 szelvénynek a vízhozamgörbéjét is tartalmazza. Ezzel nemcsak a térség vízügyi beruházásainak tervezéséhez, az árvízvédelmi rendszer fejlesztéséhez, az árvízi előrejelzésekhez és a víztározók okszerű üzemviteléhez nyújt értékes alapot, hanem a lefolyási jelenségek kutatóinak is gazdag anyagot szolgáltat. Ez a kiadvány egyik, kiemelkedő értéke. A második sem kisebb. Ma, amikor a hidrológusok egy része a matematikai eljárások bűvöletében megfeledkezik arról, hogy megbízható kiindulási alapok nélkül légvárakat épít, példát ad arra, hogy hogyan lehet még aránylag szerény észlelési anyagból is elfogadható tervezési adatokat levezetni. Harmadikként említeni, de jelentőségeiben nem utolsó: a kiadvány rámutat, hogy mit is várunk a vízügyi igazgatóságok hidrológuaaitól. Mi az, amit csak a vízhálózattal állandó szoros kapcsolatban élő helyi szervek tudnak megoldani, mi az iguzi feladatuk. Végül had fejezzem ki örömömet az adatgyűjtésben részt vevő húrom vízügyi igazgatóság és a VITUKI példás együttműködése és a kiadvány költségeit viselő Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság áldozatkészsége fölött. A két részből álló kiadvány a) füzete az árvíz lefolyását és a vízhozam idősorok meghatározásának módját ismerteti. Helyenkint sajnos, kissé rövidre fogva. A b) füzet olyan adatgyűjtemény — vízállás-sorok, keresztszelvények, vízhozamgörbék rajzban és táblázatosan amelynek a térséggel foglalkozó mérnökök és technikusok állandó segítőjeként kéznél kell lennie. Dr. Lászlóffy Woldemár