Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

5. szám - Dr. Fleps Walter: Új laboratóriumi szennyvízvizsgáló készülék (respirométer) II. rész. Mérések szakaszos üzemmód mellett

Hidrológiai Közlöny 1976. 5. sz. 201 Új laboratóriumi szennyvízvizsgáló készülék (respirométer) II. rész. Mérések szakaszos üzemmód mellett Dr. F L E P 8 W A L T li tt * A házi-, ipari- vagy városiszennyvíz tisztításának gyakorlati megvalósítását célszerűen és szükségszerűen a szennyvíz beható vizsgálatának kell megelőznie. Továbbmenve: ha szennyvizet biológiai uton kívánunk tisztítani, úgy a szennyvíz vizsgálatára is biológiai módszereket és eljárásokat ajánlatos igénybe venni. Kézenfekvő pl., hogy a biológiai tisztítás megtervezése előtt megvizsgáljuk a kérdéses szennyvíz biológiai bonthatóságát, illetve azt, hogy a szennyvíz nem fejt-e ki toxikus hatást a biológiai tisztítást végző baktériumokra. Természetesen vetődik fel az a kérdés is, hogy mennyi oxigén szükséges a biológiai tisztításhoz, és mekkora annak várható hatásfoka, továbbá van-e elegendő tápsó a szennyvízben. A BOI

5 mérésén túlmenően rendkívül hasznos felvilágosítást adhat szennyvíz teljes BOI-görbéjének a felvétele, a szennyvíz szerves széntartalmának az ismerete és a lebontás szén mérlegének a felállítása. Ennek ellenére a hazai szenny vízvizsgáló laboratóriumok nem élnek azokkal a széleskörű vizsgálati lehetőségekkel, amelyeket a respirométerek alkalmazása tesz lehetővé. Az ok talán abban keresendő, hogy a hazai piacon korszerű respirométerek nem voltak beszerezhetők. A hiányok pótlása voll a célja annak a kutat otnunkának, amely a VITUKI-ban folyt, és egy újfajta gázvolumetriás respirométer kifejlesztését eredményezte. A VITUKI-ban kifejlesztett rospirométert, annak működési elvét és rendeltetését egy korábbi cikkben már ismertettük | 1]. Ugyanolt röviden felvázoltuk a respirométerek főbb típusait és utaltunk a megfelelő irodalmi összefoglalásokra is. A hazai respirométerrel is elvégezhetők mindazok a mérések, amelyek a külföldiekkel. További előnyei a hazai respirométernek, hogy lehetővé teszi a fejlődött széndioxidnak valamint a szennyvíz szerves széntartalmának a meghatározását is, és ezenkívül átfolyásos üzemben is működtethető. A gyakorlatban felmerült igénynek kívánunk eleget tenni akkor, amikor 5 kérdés köré csoportosítva bemutatjuk a VITUKI-ban kifejlesztett respirométer szakaszos üzemmód melleti főbb felhasználási lehetőségeit. Az egyes kérdésekkel kapcsolatban röviden ismertetjük a probléma elméleti és gyakorlati hátterét és a mérés részletes végrehajtásának a módját is egy-egy példa kapcsán. A példák részletes ismertetését azért tartottuk fontosnak, mivel egy újfajta műszerrel végzett újfajta mérésekről van szó, amelyekkel kapcsolatban a hazai laboratóriumok még nem rendelkeznek kellő tapasztalatokkal. * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. 1. Szennyvizek biológiai boni hatóságának a vizsgálata, a teljes lebontás biokémiai oxigénigényének (TIMM) és hatásfokának tájékoztató meghatározása Nem is nagyon régen jóformán csak állati vagy növényi eredetű szerves anyagok kerültek mint szennyező anyagok a vízbe. Ezek biológiai lebonthatósága — akár a befogadóban, akár a szennyvíztisztító telepen — nem volt kétséges. Az ipar, elsősorban a vegyipar fejlődésével azonban a legkülönbözőbb vegyületek jutnak a szennyvizekbe és befogadókba, amelyek nem feltétlenül bonthatók biológiai úton, sőt a vizekben megmaradva károsan befolyásolják a vízben élő szervezetek életműködését, és sok esetben lehetetlenné teszik a víznek különbözők célokra való felhasználását. A szennyvizek vizsgálatával kapcsolatban éppen ezért ma már elsőrendű fontosságú a biológiai lebont hatóság vizsgálata. Nem kevésbé érdekes adat a biológiai lebontás oxigén igényének és a lebontással elérhető tisztítási hatásfoknak a tájékoztató, gyors meghatározása. Biológiailag bontható szerves anyagok jelenléte valamely szennyvízben oly módon mutatható ki, hogy a szennyvizet megfelelő mennyiségű „éhező" baktériumokat tartalmazó eleveniszaphoz adagoljuk, és megfigyeljük az oxigén-felvétel sebességében beálló változást oly módon, hogy azoxigénfelvételt az idő függvényében ábrázoljuk, illetve regisztráljuk. Bontható szerves anyagok jelenlétében az oxigén-felvétel sebessége az endogén légzés sebességéhez képest hirtelen megnő. A teljes lebontás biokémiai oxigén igényének (TBOI) meghatározása végett meg kell várni, amíg a légzés sebessége lecsökken az endogén légzésnek megfelelő kiindulási szintre. Az eddig az időpontig elfogyott oxigén a vizsgált minta TBOI-je. A tisztítási hatásfok meghatározása végett célszerűen az eredeti és a lebontott (ülepített, esetleg szűrt) szennyvíz kémiai oxigénigényét (KOI) vetjük össze. Példa: A budapesti Csatornázási Művek angyalföldi szivattyú telepén vett „északpesti szennyvíz" biológiai bonthatóságának, a lebontás oxigénigényének és hatásfokának a-vizsgálata. A vizsgálathoz a Délpesti Szennyvíztelep éjjelen át levegőztetett eleveniszapját használtuk fel, amelynek lebegőanyag koncentrációját a kísérlet előtt membránszűrő segítségével pontosan meghatároztuk. Az iszapból annyit, amennyi 500—600 mg 105 °C-on 30 percig szárított lebegőanyagot tartalmaz, szobahőmérsékletű vízzel 200 ml-re töltöttünk fel, és az iszapszuszpenziót (levegő átbubo-