Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)
3. szám - Brachna Lajos–Kaurek Róbert–Szakonyi Lajosné: A Balaton Somogy megyei vízgyűjtő területének peszticid felhasználás alakulásáról
Brachna L. —Kaurek R. —Szakonyi L.-né: A Balaton Hidrológiai Közlöny 1976. 3. sz. 143 a herbicidek egyre növekvő mennyiségű felhasználása állapítható meg. Vizsgálva az inszekticidek vegyület csoportonkénti megoszlását megállapíthatjuk, hogy 1970ben még a SHELL I)—D jelentős mennyiséget képviselt, amelyet 59,7 tonnás mennyiséggel jellemezhetünk. Két éves kihagyás után felhasználása ismét növekvő tendenciát mutat. Ez a klórozott szénhidrogén a rovarölőszerek között viziéletünkre különösen nagy veszélyt jelentő szerként ismert. Az inszekticideken belül közel 60 kereskedelmi szerből főként két vegyületcsoportra korlátozódik a felhasználás. Ez a Lindán és a szerves foszforészter vegyület csoportja. Sajnálattal állapítjuk meg kimutatásaink alapján, hogy a Lindán az L 2-es kereskedelmi szer visszaszorulásával az L 7-es szer menynyiségileg megnövekedett alkalmazását is jelenti. Nem örülünk ennek, hiszen ez a Gamma HCH koncentráltabb szer felhasználását is jelenti. Szívesen tapasztaljuk a szerves foszforészterek elterjedt használatát, mert tudjuk ugyan, hogy toxikus hatásuk a kolineszteráz enzim gátlásán keresztül jelentős veszélyt képvisel, azonban gyors lebomlása révén és célszerűen tervezett felhasználása esetén környezet szennyező hatása lényegesen kisebb. A fungicidek vegyületcsoportonkénti megoszlását elemezve megállapíthatjuk, hogy a közel azonos mennyiségi felhasználás egyben közel azonos vegyületféleség felhasználását is jelenti. A fungicidek főként kénvegyületekre, rézvegyületekre, ftálimidekre és karbamátokra korlátozódnak. Az egyre növekvő mennyiségben alkalmazásra kerülő herbicidek vegyületcsoportonkénti megoszlása is jelentős növekedésről tájékoztatnak minket, amely hatócsoportonként négy jelentős vegyületcsoportra korlátozható. Ezek a fenol-fenoxi-karbamid- és triazin származékok. Ügy véljük, hogy e hatócsoportok mennyiségi növekedése jelenti vizeinkre és környezetünkre is a legnagyobb veszélyt. Jórészük permetezés útján kerül alkalmazásra, s főként a talaj, illetve a növényi szervezetek útján szennyezik környezetünket. Mindannyiunk előtt ismeretes az aminotrazinok sejtkárosító hatása. Drámai hangú cikkek jelennek meg a világsajtóban a Vietnamban alkalmazott 2,4 D, illetve a 2,4,5-T használata révén tapasztalt vízgazdálkodási konzekvenciákról és ezen túlmenően és az utóbbi időben született csecsemők 25%-ának torzszüléséről. Nem célunk, de hivatásbeli kötelességünk felhívni a figyelmet arra, hogy a felhasznált fenoxi származékok csak a vizsgált vízgyűjtő területen 1970-ben 41—1971-ben 84, — 1972-ben 99, 1973ban 117, — és 1974-ben 72 tonna volt. Örömmel állapítottuk meg, hogy a nagyobb veszélyt jelentő trifenox, tehát triklórfenoxiecetsav 1972-re a minimumra csökkent. Ez azt mutatja, hogy a növényvédelmi szakemberek hivatásuk tudatában előnyös és megfelelő intézkedést tettek e káros szer felhasználásának csökkentésére. Az eddigiek alapján meg kell állapítani, hogy elengedhetetlen az a törekvés, amely ezeknek a szereknek a felhasználását — a korszerű agrotechnika szükségességének figyelembe vételével megfelelő szerkiválasztással mennyiségileg is korlátozza. Nem biztos, hogy a mennyiségileg megnövekedett peszticid felhasználás minden esetben nagyobb gazdasági eredménnyel jár, illetve lényegesen nagyobb termelékenység növekedést eredményez. Törekedni kell a peszticid felhasználás csökkentésére, amire egy megoldást is előterjesztünk. A megoldás kolloidikai jellegű, de arra a megállapításra támaszkodik, amely feltárta, hogy a használatban levő permetezőgépek közel 70%-a nem felel meg a korszerű követelményeknek. Egy jó permetezőszertől ma megköveteljük: A gyors és megfelelően tartós hatást. A kis mérgező képességet (humán vonatkozásban). A talajon és a növényben minél kevesebb legyen a szermaradvány. Széles hatókörrel rendelkezzék. A kultúrnövényre ne legyen káros hatású. Alkalmazása egyszerű legyen és olcsó. A követelmények legtöbbjét a permetezés technikája befolyásolja. A szer hatását csak akkor tudja kifejteni eredményesen, ha megfelelő mennyiségben, megfelelő eloszlásban és megfelelő időközönként jut a védendő növény vagy a talaj felületére. Ez főként a permetezés módszerének és az alkalmazott permetezőgép minőségének a függvénye. Nem kevésbé fontos az alkalmazó szaktudása és a modern követelményeknek megfelelő képzettsége is. Könnyen belátható az a kolloidikai alaptétel, hogy egységnyi folyadék (permetlé) mennyiségből keletkezett cseppek száma növekszik a csepp átmérők csökkentésével és ugyanakkor így nagyobb felület befedése is biztosítható. Számok tükrében ez azt jelenti, hogy 43 db 80 mikronos cseppben annyi folyadék van, mint egy 280 mikronos cseppben, de ugyanakkor 11-szer nagyobb felületet képes befedni. Ebből a megoldásból ha feltételezzük, hogy egy 20 mikronos nagyságú cseppben 1 kémiai hatóegység található, akkor igaz az, hogy 400 mikronos csepp 8000 kémiai egységet tartalmaz. Feltételezve azt, hogy ha egy aktív hatóegység elég egy rovar elpusztítására, akkor a legnagyobb cseppben levő 8000 kémiai egység tetemes és szükségtelen túladagolást és szerfelhasználást is jelent, ami egyben 'magyarázza az egyre gyakrabban fellépő szermaradvány rendellenességet. Hasonló a helyzet a fitotoxicitást illetően is. A perzselések nagyon sok esetben függnek össze a permetezés során alkalmazott cseppnagysággal. Kísérletileg bizonyított tény, hogy a tiszta Dieselolaj 50 mikron cseppnagyságban perzselés mentesen károsítás nélkül permetezhető. Nyugatnémet irodalomra támaszkodva kísérletileg megállapították, hogy az inszekticid hatás egyenletesen nő a cseppnagyság csökkentésével és közel 30 mikronos cseppméretben jelölték meg azt a nagyságot, amely optimális hatást vált ki.
