Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

3. szám - Janurik V.–Lelkes J.–Kalavszky K.–Marjai Gy.–Szitó J.: Az öntözővíz adagolás egy gépesített, automatizált megoldása felületi öntözésnél

140 Hidrológiai Közlöny 1976. 3. sz. JanurikV., Lelkes J., Kalovszky K., dr. Marjai Gy., Szitó J.: Az öntözővíz — legyen lehetőség az átlagos haladási sebesség mellett az egyes tagok egymáshoz viszonyított sebességének ± 10%-os változtatására is, a teljes szerkezet egyenesben tartása miatt, — a gép hosszirányú átvontatását járókerekeinek 90°-os kifordítása után, csak kevés szerelési munkával lehessen elvégezni, — a könnyen beszerezhető, jórészt típusalkatrészek bői összeszerelhető erőátviteli és járószerkezet ne igényeljen változtatást belsőégésű, villamos vagy hidraulikus motorral szerelt változat esetén sem. A kísérletileg megépített és kipróbált gép tagjai 2 db kapaszkodó körmökkel ellátott acélabroncsozású kerékkel támaszkodnak a talajra. Mindkét kerék kifordítható módon csatlakozik a vázhoz, és kilincsművön keresztül mindkét kerék hajtható is, azonban az egyenesbe vezérlés miatt egyidejűleg csak az első vagv a hátsó kerék kap meghajtást. Az erőátviteli szerkezetet olajszivattyú, csővezetékek és hidraulikus munkahengerek alkotják, melyekben az energiát továbbító nyomás alatt levő olaj útját automatikus működésű vezérmű irányítja. A hidraulikus erőátviteli berendezés rugalmassága kellő biztosíték a változó talajviszonyok következtében fellépő tág határok között változó menetellenállások fokozat nélkül változtatható sebességű legyőzésére. Az öntözőgép mozgási teljesítmény-szükségletének érzékeltetésére álljon itt a következő egyszerű számítás: Kedvezőtlen vontatási körülmények között (ha 1 kg súly elgördítéséhez 1 kp vonóerő kell) a legnagyobb haladási sebesség esetén (0,016 km/ó) a 400 m hosszú szerkezet (10 db öntözőtag és 1 db meghajtó tag) mozgatási teljesítményszükséglete: .2000^016 LE 270 A teljes erőátviteli berendezés mechanikus része kedvezőtlennek mondható 70%-os hidraulikus részének 50%-os hatásfokát feltételezve a meghajtó motor által szolgáltatott teljesítmény az alábbi: motor —" - 1,3 0,7-0,5 -öj-o.s p = 3,72 LE Ha ehhez hozzászámítjuk a gépen elhelyezett villamos segédberendezések teljesítményszükségletét (kb. 1,3 LE) látható, hogy a szerkezet működtetése viszonylag kevés energiát igényel, még így a kedvezőtlennek feltételezett viszonyok között is. A talaj és a járókerék kapcsolat öntözött körülmények közötti viszonyainak és a megfelelő energiaszállító közeg áramlási veszteségeinek részletesebb elemzése lehetőséget adhat arra vonatkozóan, hogy a fenti teljesítményigény tovább csökkenjen. Irányítószerkezet kialakítása A felületi öntözőberendezés mozgásmódjában egyesíteni akarja a gördülő és körbenjáró berendezések előnyeit: — a gördülő berendezések négyszög alakú tábla beöntözésére képesek, de szakaszos üzemük folytán vízszétosztási egyenletességük nem olyan jó, mint a folyamatosan öntöző (járvaüzemelő) berendezéseké. Áttelepítésükre 4—8 óránként szükség van, a hidránstól a gördülő berendezésig a vízszállító csővezetéket kézzel kell telepíteni. — a körbenjáró berendezések folyamatosan, felügyelet nélkül üzemelnek, jó vízszétosztás mellett, áttelepítésükre csak az öntözött tábla beöntözése után van szükség, de csak kör alakú tábla beöntözésére alkalmasak. A felületi öntözőberendezés hossztengelyére merőlegesen, folyamatosan halad öntözés közben. Az öntözőberendezést felügyelet nélküli üzemre terveztük, ezért olyan irányítószerkezettel kellett ellátni, amely — biztosítja az öntözőberendezés kívánt haladási irányát, — biztosítja a berendezés egyenesben tartását. Az irányítóberendezésre a talajfelszín egyenetlensége és az eltérő mértékű csúszások által okozott előresietések és lemaradások megakadályozására van szükség. Irányítóberendezés nélkül, hosszabb út megtétele után az öntözőberendezés b^Jdgyózik és eltér a haladási iránytól, amit kézi erővel kellene korrigálni. Ez azonban ilyen méretű és súlyú berendezés esetén nagyon nehézkes lenne. Az irányítóberendezés kettős feladatot lát el: — az egyik szélső tagot irányítja a haladási irány tartása céljából, míg a másik („vezér") szélső tag egyenletes sebességgel halad, — a két szélső tag között elhelyezkedő közbenső tagokat irányítja a szárnyvezeték egyenesbentartása céljából. A biztonsági berendezés leállítja a szárnyvezeték mozgását és hangjelzést ad, ha a szárnyvezeték a kívánatos haladási iránytól a megengedettnél jobban eltér, vagy ha a megengedettnél ( ± 1 m) jobban bekígyózik. Az irányítóberendezés a szabálvzott jellemzőket bizonyos határok között a kívánt értéken tartja. Az alkalmazott elektromos irányítószerkezet viszonylag nagy érzékenységű, kis tehetetlenségű, működtetéséhez kis erők szükségesek, ezért megfelelő finomságú szabályozást valósíthat meg. Működési módja: a szárny vezeték eltérése a kívánt haladási iránytól mechanikus (drótköteles) szerkezettel elmozdulást hoz létre és az elmozdulás elektromos kapcsolók működtetésével egy elektromágnes be- vagy kikapcsolásával avatkozik be a szárnyvezeték kocsiszerkezeteinek meghajtásába. A hajtó kilincsre ható elektromágnes bekapcsolásakor a szabályzott tag sebességét a „vezér" tag sebességéhez képest csökkenti, kikapcsoláskor növeli. A szárnyvezeték egyik szélső („vezér") tagja egyenletes sebességű, szakaszos hidraulikus hajtást kap. A másik szélső (szabályzott) tag sebessége a „vezér" tagéhoz képest nagyobb vagy kisebb (kb. ±5%). A kétféle sebesség felváltva történő bekapcsolása a két szélső tag azonos sebességét eredményezi, ami az iránytartás feltétele. A berendezés folyamatos — kisebb vagy nagyobb sebességgel történő — mozgatása agronómiai szem-