Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

3. szám - Dr. Marjai Gyula: Az öntözőberendezések rendszerezése

132 Hidrológiai Közlöny 1976. 3. sz. Az öntözőberendezések rendszerezése DK. MABJAI GYULA* A tudományos kutatás, a műszaki fejlesztés időnként olyan új eredményekre jut, hogy napirendre kell tűzni azok rendszerezését, s az új fejlesztési irányok meghatározását. Tgaz ez az öntözés vonatkozásában is. Az elmúlt másfél évtized alatt az öntözés terén egy sor új műszaki megoldás született. Uj szerkezeti elemek, berendezések, technológiák jelentek meg gazdag változatosságban. A fejlesztésnek gyorsuló üteme azt eredményezte, hogy még a szakmai közvéleményben sem kristályosodott ki az új ismeretek egységes rendszere, s emiatt gyakran előfordul egyes fogalmak eltérő, sőt hibás értelmezése. Ezt a helyzetet bonyolítja, hogy korábbi fogalmak, megnevezések, rendszerezések elavultak, azok ma új tartalmat igényelnek, illetőleg régi tartalom új rendszerbe foglalását. Élesen jelentkezik napjainkban a rendszerezés igénye az öntözőberendezések terén is, mivel a fejlődés itt is igen jelentős. Az öntözőberendezések rendszerezését különösen két körülmény indokolja. Az első az, hogv a mezőgazdasági termelés maga is nagy változáson megy át, új termesztési technológiák alakultak ki, s ezek az öntözés műszaki megoldásaival szemben is új igényekkel lépnek fel. A másik, hogy a rendszerezés mindig felveti a soronkövetkező tennivalókat, így jelen esetben az előttünk álló kutatás és műszaki fejlesztés feladatait. A legújabb kutatási eredmények lehetővé teszik ennek a rendszerezésnek az elvégzését, de mindenekelőtt néhány alapvető fogalom tisztázása szükséges. Ezek egyrészt kapcsolódnak a témához, másrészt felcserélésük vagy helytelen használatuk téves következtetésekre vezet és káros következményekkel jár. A szakirodalom szerint a fogalmak a következők: 1. Öntözőtelep a mezőgazdasági üzem öntöző gazdálkodással hasznosított területének olyan összefüggő része, amely egységes vízszállító hálózattal, általában egy vízkivételi művel és vízelvezető hálózattal is rendelkezik. Az öntözőtelep vízszállító hálózatának funkciója, hogy az öntözővizet adott feltételek mellett, adott igények szerint az öntözőtáblákhoz vezesse. Utolsórendű elemei közvetlenül az egyes táblák vízellátását szolgálják, s így felfoghatóak az öntözőtábla tartozékaiként is. 2. Az öntözőberendezés az öntözqtábla öntözését biztosító műszaki létesítmények összessége. Az öntözőberendezés lehetővé teszi, hogy öntözés alkalmával az utolsórendű vízszállító elemben a táblához érkező vizet a talaj meghatározott felső rétegében hasznosan tároljuk. A berendezésnek három része van: a táblaellátó vízszállító elem, a vízszétosztó hálózat és az öntözőelemek. 3. A táblaellátó vízszállító elem vízhozam igényére van méretezve. Feladatából adódóan önállóan egy táblát lát csak el, de esetenként megegyez* Öntözési Kutató Intézet, Szarvas. het az öntözőtelep vízszállító hálózatának több táblát kiszolgáló elemével is. 4. A vízszétosztó hálózat az öntözőtáblán belül, a táblaellátó vízszállító elembőj kivett vizet az öntözőelemekbe adagoló műszaki létesítmény. A fogalmak, megnevezések helytelen használatának leggyakoribb formái a következők: Helytelen, ha azt használjuk, hogy nyomásközpontos esőztető öntözőberendezés, mivel a nyomásközpont az öntözőtelep tartozéka. Helytelen, ha a szárny vezetéket öntözőberendezésnek nevezzük, mivel az előbbi csak része utóbbinak, annak vízszétosztó eleme. Az előzőekben közölt fogalmak a szakirodalomban elfogadott és alkalmazott, még el sem avult megnevezések, tehát helytelen lenne azok mellőzése. Az öntözőberendezések rendszerezése kapcsán még az alábbi kérdéseket kell tisztázni. Az öntözőmódszer meghatározza, hogy a vízszétosztó hálózatban érkező öntözővíz hogyan, milyen módon kerül a talaj meghatározott felső rétegébe. Régebbi szóhasználat szerint a vízszétosztó hálózat különböző megoldásától függően eltérő öntözési eljárásokat is megkülönböztetünk. A két szinonim szó ezért más-más tartalmat fejez ki. Az öntözési eljárás tehát azt szabja meg, hogy milyen eszközzel végezzük a vízszétosztást. így az öntözési eljárás az öntözőberendezés vízszétosztó hálózatának műszaki megoldásán keresztül értelmezhető. Eddig az öntözőberendezéseket aszerint is csoportosították, hogy milyen öntözőmódszerhez kapcsolódóan került alkalmazásra. Így felületi, esőztető és felszín alatti öntözőberendezéseket különböztettek meg. A felületi berendezés általában a nyíltcsatornával, az esőztető berendezés a felszíni vagy felszín alatti csővezetékkel, a felszín alatti berendezés pedig a felszín alá helyezett csővezetékkel kapott értelmezést. Az újabb technikai megoldások azonban a nyílt és zárt vízszállítást és vízszétosztást gyakorlatilag bármely módszernél lehetővé teszik, sőt vegyesen is alkalmazhatók. Így a jövőben az öntözőberendezések rendszerezését nem a módszer szerint, hanem a vízszállítást és szétosztást szolgáló hálózatok kialakítása szerint célszerű végezni. A víz szállítása és szétosztása többféle megoldással végezhető. Alapvetően megkülönböztethető a nyílt és zárt hálózatú vízmozgatás. A zárt hálózat lehet merevcsöves és tömlős megoldású. Mindezek elhelyezhetők a felszín felett, a felszínen és a felszín alatt. A felszín feletti és a felszín alatti tömlő, valamint felszín alatti nyílt hálózat gyakorlatilag nem jöhet számításba. A vízszállítás és szétosztás különböző megoldásai többféleképpen variálhatók, így a berendezéstípusok sokfélesége alakítható ki.