Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

3. szám - Dr. Gabriel András: Az erózió mértékéről és lejtős területek mértékadó lefolyásának kérdéséről

125 Hidrológiai Közlöny 1976. 3. sz. Az erózió mértékéről és lejtős területek mértékadó lefolyásának kérdéséről I)K. GÁBRIEL ANDRÁS* Ismeretes, hogy a csapadéknak az a része, amely nem képes a talajba szivárogni, lejtős terepen lefolyik és eróziós kárt okozhat. A lehulló esőcseppek ütő hatásukkal sok talaj részecskét mozdítanak ki (esepperózió), amelyeket a kis mennyiségben, vékony lepelben lefolyó víz magával sodor. így keletkezik a felületi rétegerózió. Ha a lefolyó víz koncentrálódik, medret váj magának, barázdás, árkos vagy szakadékos erózió, vízmosás keletkezik. Az egyébként lefolyó víznek sáncokban, mikrodomborzati mélyedésekben és főleg a talajnak művelése során megnövelt hózagtérfogatában való visszatartása igen hatásos. De a védekezést a esepperózió keletkezésénél kell kezdenünk. Sűrű növénytakaróval, vagy valamilyen, az erdei alomhoz hasonló inulcsróteggel érhetjük el, hogy az esőcseppek ne közvetlenül a talajt érjék. Sűrű növényzettel csökkenthetjük a lefolyó víz sebességét, akadályozzuk koncentrálódását, ezzel gyengítjük erodáló erejét, hordalékának lerakására kényszerítjük. A lefolyás kialakulásának, az erózió kezdetének vizsgálatát kisebb méretű parcellákon is végezhetjük. A következőkben egy évtizeden át hordalékfelfogással végzett lefolyási és eróziós tartamvizsgálataink eredményei, valamint esetenként más módszerrel folytatott eróziómérések adatai kerülnek ismertetésre, és hozzászólok a lejtők vízrendezésénél szükséges vízhozam megállapításának kérdéséhez. Az erózió- és lefolyásvizsgálatok A tartamvizsgálat célja a három legfontosabb növénycsoport: őszi gabonák, kapásnövények és évelő szálastakarmányok alatti lefolyás és erózió mérése volt. őszi gabonaként mindig búzát, kapásnövényként kukoricát, évelő szálastakarmánynak pedig legtöbbször lucernát vetettünk. A vizsgálatot Gödöllőn a szárítópusztai kísérleti téren állítottuk be homokos rozsdabarna erdőtalajon, amelynek vízáteresztő képessége esőt utánzó készülékkel mérve 32 mm/óra, humusztartalma 1,55%. Ezen a talajon 1958 tavaszán 8,7%-os esésű területen 10 parcellát rendeztünk be. A hosszú oldalukkal a lejtő irányában fekvő, egymástól deszkával elválasztott parcellák mérete 2 X 20 m volt. A parcellákról lefolyó vizet és hordalékot a talaj felszíne alá helyezett fémhordókban fogtuk fel. Az egyes lefolyásokhoz tartozó csapadókot a vizsgálati hely mellett felállított meteorológiai állomásról vettük, ahol 1958—1902-ben ombrográf is működött. A vizsgálat 1958. április 1-től 1968. április l-ig tartott. A kapott adatokat a hidrológiai évnek megfelelően az október — márciusi téli és az április—szeptemberi nyári félévekre csoportosítottuk [6]. Az egyébként is csekély lefolyási átlagértékekben az utolsó két igen száraz félév adatai nem szerepelnek. A csapadék ezenkívül a nyári félévben kétszer, a téliben egyszer volt jelentősen a közepesen száraz évnek megfelelő, 75% valószínűséggel "Agrártudományi Egyetem, Gödöllő. várható érték alatt, 2—3-szor volt mindkét félévben ezen érték körül. Igazán havas tél csak 1962—1963-ban fordult elő, a gödöllői 75 évi maximumot megközelítő 401 mm téli félévi csapadékkal. Télen ezenkívül csak egyszer volt sok csapadék, közepesen nedves évnek megfelelő mennyiséggel. A nyári félévben háromszor hullott a 10%, kétszer a 33% valószínűséggel várható mennyiség körüli sok eső, 1963. szeptember 8-án pedig a 100 éves gyakoriságot meghaladó 124,9 mm esett [14]. Különösen 1959-ben gyakori volt a zápor. A kapott adatok a sok csapadékos időszakhoz képest aránylag csekélyek, különösen a téli féléviek. Az erózió csekélységének oka a lejtő rövidsége, kis esése és a homokos feltalaj jó vízelnyelő képességének köszönhető kevés felszíni lefolyás. A beszivárgó vízből a felszín alatti tömörebb réteg felett 50—60 cm mélységben jelentős mennyiség folyt le, amelyet Pete Z. mért a közelben. Az egyes szántóföldi növények, illetve művelési változataik alatt mért lefolyási és eróziós értékek mégis jól összehasonlíthatók, jól mutatják, hogy a növények megválasztásával, agrotechnikájukkal jelentősen befolyásolható a lefolyás és az erózió. A lényegesebb mérési adatok szerint az évelő szálastakarmány alól kilenc év alatt átlagosan 21,1 mm, a vízszintes sorú búza alól 21,2 mm, a kapálással művelt kukorica alól 25,5 mm folyt le, a 9 évi 637 mm átlagos csapadéknak mindössze 3,3—3,4, illetve 4%-a. Ugyanakkor egyes záporok idején minden növény alatt előfordult az eső 50%-át meghaladó lefolyás is. Erózió tekintetében sem volt lényeges különbség az évelő takarmánynövény és a búza között. Ha zápor idején a lucerna már le volt kaszálva vagy új vetése még nem erő1. táblázat A gödöllői kisparcellás lefolyási és eróziós vizsgálatok adatai TaCtAuifa 7. JJamibie uccAedoeanuü 3po3uu u cmotca na cmoKoebix nAouiadxax e I'edéAAe Table, 1. Data of the small plot runoff- and erosion studies at Gödöllő Mutató Évelő takarmány Búza Kukorica Többévi átlagos lefolyás, 21,1 21; 3 25,5 Lefolyás a 9 óvi átlagcsa21,1 padék %-ában 3,3 3,4 4,0 Lefolyás arányszáma . . 100 101 121 Többévi átlagos erózió, [t/ha] 1,72 2,31 6,65 Erózió arányszáma 100 134 387 Téli félévi lefolyás az évi %-ában 35,0 30,5 30,2 Téli félévi erózió az óvi 35,0 30,5 30,2 %-ában . . 14,1 10,2 7,7