Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

2. szám - Dr. Szalay Miklós: Erózió és hordalékszállítás a Zala medencéjében

Dr. Szalay M.: Erózió és hordalékszállítás Hidrológiai Közlöny 1975. 2. sz. 75 hajtott munkálatok eredményeképpen a Zala medrének arculata jelentősen megváltozott és az akkori hossz-szelvény a jelenlegi állapottal folyamatosan nem hasonlítható össze. Ellenben lehetőség nyílik arra, hogy a mederfenék változásait 1941-től 1968-ig terjedően megvizsgálhassuk egyes jól azonosítható pontokon, t. i. a hidak és egyéb nagy műtárgyak szelvényében. Ennek az összehasonlításnak az eredményét számszerűen a 4. táblázat, hossz-szelvényszerűen pedig az 5. ábra szolgáltatja. A hossz-szelvény vizsgálatából az alábbi megállapításokat szűrhetjük le: a) A 22 km és 50 km közti szakaszon váltakozó módon, de jelentéktelen mértékben jöttek létre medermélyülések és feltöltődések. b) Az 54 km szelvény környezetében helyi jellegű medermélyülés következett be, amely nem lehet oka számottevő hordalék folyamatos keletkezésének. c) Az 54 km és 63 km szelvények között kismértékű, átlag 30 cm-es feltöltődés jött létre 27 év alatt. d) A 63 km és 108 km szelvények közt számottevőnek mondható medermélyülés keletkezett. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy ez a ma 45 km hosszú szakasz 1941 előtt 13,5 km-rel hosszabb volt és a szabályozás során készített nagyszámú átmetszés a szakasz esését észrevehetően megnövelte, akkor valószínűsíthető, hogy a szakaszról hiányzó földmennyiség a szabályozást követő néhány éven belül erodálódott s azóta a meder lényegében újra egyensúlyi állapotba jutott. Ezzel kapcsolatban még helyénvalónak tartjuk megjegyezni, hogy a 63 km szelvény feletti részről 1941 óta eltávozott földmennyiség 160 000 m

3-re, illetve 264 000 Mp-ra becsülhető, ami 27 év átlagában 5700 m

3/év vagyis 9400 Mp/év medereróziót jelentene egyenletes eloszlásban. Az ilyen — napjainkig egyenletesen folytatódó — medereróziónak azonban ellene mondanak azok a vizsgálati eredmények, amelyek szerint éppen a felső mederszakaszon viszonylag kisebb a hordaléktöménység és a hordalékhozam, mint az alsó szakaszon. A Zalát kezelő Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság szakemberei nem tartanak nyilván olyan eróziós gócokat a folyómederben, amelyek védelemre szorulnának. A mellékvízfolyások medrének alsó szakasza is feltöltődő jellegű, amit a gyakori medertisztogatási munkák is jeleznek. így a medererózióból származó lebegtetett hordalék mennyisége legfeljebb alárendelt lehet a felületi erózióból származó hordalékkal szemben. összefoglalás A Zala görgetett hordalékszállítása köztudottan elhanyagolható. A Balatonba kerülő lebegtetett hordalék átlagos évi mennyisége különféle módokon számítva egyaránt mintegy 33 ezer m

3-re tehető s ha ezt a térfogatot osztjuk a Keszthelyiöböl 25 km

2-es területével, a fenékszint évi emelkedése az 1,0—1,5 mm-t nem haladja meg. Ez nagyságrendileg kisebb a ténylegesen tapasztalt emelkedés mértékénél. Az öböl f eliszapolódásának okát ezért döntően nem a Zalában kell keresni. A Zala által szállított lebegtetett hordalék eredetét illetően a vizsgálatok a medererózió uralkodó szerepét kizárni látszanak és a felületi erózió domináns voltára utalnak. Ennek a hordaléknak a csökkentésére számos lehetőség kínálkozik, így a keletkezés csökkentésére alkalmas agro- és biotechnikai módszerek, valamint a visszatartást elősegítő többcélú tározás, amelynek gazdaságos megvalósítási lehetőségei a VITUKI vizsgálatai szerint a folyó vízgyűjtőjén elérik a 25 millió m

3 tározótérfogatot [2]. Elhamarkodott lenne azonban minden, a Keszthelyi-öböl feliszapolódásának csökkentését célzó javaslat anélkül, hogy a feliszapolódás valódi okait komplex, valamennyi érintett tudományág képviselőinek részvételét biztosító kutatási program keretében fel ne tárjuk. S a Balaton, amely immár nem csupán magyar érték, hanem európai jelentőségű is, megérdemli a megmentésére fordítandó kutató munkát. Ennek pedig csak egyik részét jelenti a Zala hordalékvizsgálatának módszeressé és rendszeressé tétele az eddig becsült adatok pontosabbá tétele érdekében. IRODALOM [1] Bogárdi J. : Vízfolyások hordalókszállítása. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1971. [2] V izgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet: Magyar ország vízkészlete. III. Víztározási lehetőségek I — II. (Szerk.: Puskás Tamás). Budapest, 1958. [3] Bogárdi J .—Szalay M. : A Zala-folyó hordalékszállítására vonatkozó vizsgálatok. (Kutatási jelentós, Kézirat). Budapest, 1969. Erosion und Feststoffiilirung im Bocken des Zala-Flusses Dr. Szalay, M. Kandidat der Technischen Wissenschaften Die Auflandung der Keszthelyei' Bucht im südwestlichen Plattensee bereitet ernste Sorgen. Es wird vielfach angenommen, dass diese Auflandung den durch den Zala-Fluss geführten Feststoffen zuzuschreiben ist. Der Verfasser bestreitet diese Annahme auf Grund von neueren Messungen. Die durchschnittliche Schwebstoffmenge des Zala-Flusses beträgt rund 33 000 m

3, was einer jährlichen Auflandungshöhe von nur etwa 1,5 mm entsprechen würde. Obwohl diese Menge den Zustand des Plattensees kaum beeinträchtigt, versucht der Verfasser durch eine geeignete Analyse der Messergebnisse auch den Ursprung dieser Feststoffmenge zu erforschen. Längsprofile der Schwebstoffmenge pro km

2 Einzugsgebiet (Abb. 3) und der Auflandungen und Vertiefungen des Flussbettes (Abb. 5) deuten derauf hin, dass der Schwebstoff des Flusses vorwiegend aus Oberflächenerosion des Einzugsgebietes herrührt. Eine Herabsetzung dieser Schwebstoffmenge liesse sich durch geeignete agro- und biotechnischen Massnahmen und durch Wasserspeicherung erzielen. Die Möglichkeiten zur Errichtung von Mehrzweckspeichern im Zala-Tale sind günstig. Erosion and suspended sediment transport in the Zala River basin by Szalay, M. Candidate of Technical Sciences The rather rapid silting-up of the south-western basin of Lake Balaton is a source of serious preoccupations. There is a widespread belief attributing these troubles to sediments discharged by the Zala River into the lake.