Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

12. szám - Markó Elek: A Sió torkolati mű

Marko E.: A Sió torkolati mű Hidrológiai Közlöny 1975. 12. sz. 571 nítési terve, csőkutas, búvárszivattyús rendszerrel (3. és 4. ábra). A víztelenítés megoldására két változatot vizsgáltak meg: — csőkutas víztelenítés, — vákuumkutas víztelenítés három lépcsőben. Az összehasonlító műszaki-gazdasági vizsgálat alapján a csőkutas víztelenítés mutatkozott előnyösebbnek nagyobb üzembiztonsága és az építési organizációhoz való jobb alkalmazkodása miatt. A víztelenítő rendszer kiépítését két ütemben végezték. Először a 89,00 m-es terepszinten összeszerelt gyűjtőcső üzemelt 12 db kúttal. Az így kialakult leszívási felület védelmében emelték ki a munkagödröt a 83,90 m-es szintig. Az itt elkészített padkán szerelték össze a végleges gyűjtőcsöveket, fektették le a tápkábeleket és a búvárszivattyúk kábeleinek villamos elosztószekrényeit. A talajmechanikai feltárások alapján valószínűsíthető volt, hogy a műtárgy alapozási síkjában farönkök lesznek. Ezért a szivárgást gátló vert szádfal, vagy résfal építéséről le kellett mondani. Ekkor merült fel a kettős U szelvényű, 125 m hoszszú vasbeton szerkezet osztóhézag nélküli tervezése, ami a szivárgási hosszúságot jelentősen megnövelte. De lehetővé vált a hajózsilip kamra és az előcsatorna méreteinek csökkentése is, miután ezek stabilitását a felső és alsó fő — technológiai okok miatt szükséges —- betontömbjei növelték. A műtárgy biztonsága, elsősorban az élettartamot illetően, nagyobb lett az osztott megoldáshoz képest, miután az osztóhézagok mindig hibaforrást jelentenek. A műtárgy méretezés alapját a Sió, a Duna és a talajvíz legkisebb és legnagyobb értékeiből számított maximális igénybevétel, valamint a műtárgy üres és telt állapotából kapott mértékadó feszültségek adták. A stabilitás vizsgálatot az üzemi, ritka és rendkívüli eseményekre végezték el. A műtárgy statikája merev szerkezet, illetve rugalmas ágyazás feltételezésével készült. A hosszirányú méretezésnél a számítások útján kapott nyomatékból származó húzóerőt a három főfal felső 1/4-ben 040 mm-es betonacélokkal vették fel. A szivárgást a Bligh—

Lane féle eljárással vizsgálták. A VITUKI modellkísérletei után a hajózsilip töltő-ürítő rendszerét, az elzáró és mozgatóberendezések geometriai méreteit, helyszükségletüket kellett megállapítani. Az általános terv (5. és 6. ábra) összeállítása után a soronkövetkező tervezési szakaszban az árvédelmi töltések, munkagödör, körtöltés és a víztelenítő berendezés terveit kellett elkészíteni. Végül a műtárgy mély-magasépítési, elzáró és mozgatóberendezéseinek részlettervei kerültek sorra a kivitelező vállalatokkal szoros egyeztetésben. A felső és alsó várakozótér mólóit és vezetőműveit a talajban levő farönkök miatt Titania rendszerű fúrt cölöpös rendszerrel készítették 1200 mm átmérővel, egymástól 9,0 m-es tengelytávolságban. A cölöpök (0 1000 mm) tetején kialakított vasbeton csapok rögzítik a kéttámaszú tartóként beemelt vasbeton hidakat és korlátozzák azok elmozdulásait. A szerkezeti vastagság folyásirányra merőlegesen így csak 1,0 m-re adódott (1. lcép). A hajózsilip felső főben kétirányban vízzárást biztosító, redőnyszerű görgős merülőkapu van felszerelve. Az elzáróberendezést, mely részben a VIZITERV szolgálati szabadalma, függőleges elrendezésű elektro-olaj hidraulikus mozgatóberendezés emeli és süllyeszti a vízállás függvényében, a hajók merülésének megfelelően. Az alsó főben helyezkedik el a jeges árvizeket kizáró magas árvizi támkapu és az alacsonyabb szerkezeti magasságú hametszet 85,00 DV88,5

0 I LNHV 90, -Lfei! fm LD^ I S i S ií il ! s I [LW\9í,56 9200 1. Hajózsilip 2. Le

eresz tózsilip 3. Vezetőmű 4. Móló 5. ábra. Általános terv Puc. 5. Oőufuü npoeKtn Abb. 5. Generalplan