Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

11. szám - Beszámló a Magyar Hidrológiai Társaság 1975. április 28-án Gyulán tartott évzáró közgyűléséről

520 Hidrológiai Közlöny 1975. 11. sz. Beszámoló a MHT közgyűléséről 1925-ben szerzett mérnöki okleveléhez már 1929ben közgazdasági mérnöki oklevelet szerzett, és 1934-ben megszerezte az akkoriban nagyon ritka mérnöki-doktori fokozatot. 1948-ban egyetemi magántanár, 1956-ban az akkoriban bevezetett új minősítési rendszerben elsők között szerzi meg értekezéssel a műszaki tudományok doktora akadémiai fokozatot. Munkahelyei sorában éppúgy megtaláljuk a gyakorlati munkahelyet, mint az oktatást és kutatást. Pályáját műegyetemi tanársegédként kezdi, a Vízrajzi Intézetnél folytatja, majd kultúrmérnöki hivatali vezetőként és minisztériumi osztályvezetőként tevékenykedik. Több éves súlyos betegsége alatt sem hagyja abba munkáját, és több alapvető tanulmánnyal gazdagítja szakirodalmunkat (csatornák ellenállástényezője, bukók vízszállítása). Felépülése után ismét a Vízrajzi Intézetben, majd az Országos Vízgazdálkodási Hivatalban, a VITUKI-ban, és végül a VIZDOK-ban dolgozik. Pályája során így több mint 50 éve szolgálja a magyar vízgazdálkodást. Hivatali munkája mellett aktívan tevékenykedik a műszaki társadalmi életben is, a Magyar Mérnökegyletben, a Magyar Hidrológiai Társaságban tart előadásokat, és visel különböző tisztségeket. Társaságunkban végzett munkájának elismeréseként 1947-ben Schafarzik emlékéremmel, 1972-ben a Vásárhelyi Pál díj I. arany fokozatával tüntetik ki. Kiváló munkájáért két ízben részesül magas állami kitüntetésben: 1962-ben és 1973-ban a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta. Nemcsak saját dolgozataival hatott, hanem hosszú időn keresztül szerkesztette a Vízügyi Közlemények szaklapot, és ezen át irányította a vízügyi tanulmányok jelentős részének kiadását. Lászlóffy Woldemár tagtársunk szakmai pályája széles alapokon induló, és a specializálódás irányába úgy haladó, hogy érdeklődése mindig sugaras maradt. Hidraulikai és hidrometriai területen kezdi munkálkodását, majd a lefolyás jelenségét boncolja, eközben ismeri fel a jégjárás fontosságát hazai vízfolyásainkon és ebből is írja akadémiai doktori értekezését. Mint a VITUKI Vízgazdálkodási Osztályának, majd Főosztályának vezetője a hazai vízkészletek számbavételének metodikáját, a hazai vízkészletgazdálkodás alapjait, és a felszíni vizek hidrológiáját ö és közvetlen munkatársai építik fel. Lászlóffy tagtársunk, azonban nemcsak kutató, hanem lelkes oktató mérnöktovábbképző intézeti és műegyetemi szakmérnöki előadásai mindig előremutatóan jelezték a fejlődés irányait. Mindig gondot fordított arra, hogy fiatalabb munkatársai megfelelő szakmai iránymutatást kapjanak. Munkájának ismertetése nem lenne teljes, ha a nemzetközi kapcsolatok ápolásában betöltött szerepét nem emelnénk ki. Már az 1930-as évek óta részt vett a nemzetközi vízügyi kapcsolatok kialakításában, ott van a Nemzetközi Hidraulikai Szövetség megalakításánál, a Nemzetközi Hidrológiai Szövetségbeli vezető helyünk megalapozását is Ö kezdeményezi. Nagy gondot fordít a külföldi eredmények hazai elterjesztésére, és a hazai eredmények külföldi ismertetésére. Ennek elismerését a Toulousi Tudományos Akadémia 1961. évében levelező tagsággal, a bécsi Műszaki Egyetem 1962-ben Prechtl éremmel fejezi ki. Levelező tagja a Societé Hidrotechnique de Francénak, tiszteleti tagja a Lengyel Geofizikai Társaságnak, és tulajdonosa a Tudományos Haladásért elnevezésű francia egyesület aranyérmének. Lászlóffy Woldemár 50 éves kimagasló szakmai munkásságáért, 45 éves hűséges és áldozatos társasági munkájáért fejezzük ki hálánkat a tiszteleti tagsággal. Az évzáró közgyűlés nagy lelkesedéssel és tapssal fogadta el dr. Lászlóffy Woldemár tiszteleti taggá választását. Elnök ismerteti az Elnökség határozatát a Vásárhelyi Pál dijak odaítéléséről. A Vásárhelyi Pál díj I. arany fokozatát id. ZIEGLER KÁROLY-nak, Társaságunk tiszteleti tagjának adományozta Elnökségünk. Ziegler Károly oki. mérnök tagtársunk 1924-ben kezdte meg munkásságát a vízügyi szolgálatnál, és azóta megszakítás nélkül a vízgazdálkodás fejlesztésének áldozta szakmai tudását, fizikai erejét és társadalmi súlyát. Fél évszázad még a vízügyi szolgálat történetében is hatalmas idő, hát még ha ez egyetlen kiemelkedő személy vízügyi tevékenységéhez fűződik. 51 éves szolgálati ideje alatt a vízgazdálkodás számos állomáshelyén munkálkodott. Hogy csak a leglényegesebbeket emeljük ki: 1924—1941-ig a Szekszárd—Bátai Ármentesítő Társulat szakaszmérnöke,