Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

11. szám - Könyvismertetés

504 Hidrológiai Közlöny 1975. 11. sz. Dr. Váncsa A. L.: Adatok Észak-Magyarország vízfolyásai 37. Trachelomonas intermedia DANG. (55—56. ábra). 16—23 n X 10—20 ß nagyságú, gömbölyded-ellipszoid alakú sejtek. Sejtfal erőteljesen, pontszerűen lyuggatott. A pórus körül nincsen kiemelkedés. Lorika vörösbarna vagy barnásfekete. Tavasszal hiányzik, egyébként egész évben megtalálható, sőt augusztusban és októberben helyenként százezres literszámú. 38. Trachelomonas oblonga LEMM. (57—58. ábra). 12—18,14X9—13/i nagyságú, tojásdad alakú sejtek. Lorika sima, barnásvörös színárnyalatú. Tíz kromatofórja van, pirenoidokkal. Tavasztól őszig a Sajó legkülönbözőbb mederszakasziban szórványosan megtalálható, elsősorban Miskolc és Kesznyéten között. 39. Trachelomonas rugulosa STEIN (59. ábra). 15,5/4X23/4 átmérőjű, gömbölyded alakú sejtek. Lorika csaknem fekete az inkrusztálódott vas vegyületektől. Ferdén körbefutó szabálytalan, hullámzó, meg-meg szakadó rajzolat díszíti. Nagyon ritka, szórványos előfordulású. Beta-mezoszaprob. 40. Trachelomonas scabra PLAYF. (60—61. ábra). 12,5/4X8/4 nagyságú (Popovánál: 14—20/4X 18—33/4 !) tojásdad alakú sejtek, a pórus körül magas nyakkal. Lorika megnyúlt, ovális, felszíne hullámos, göcsörtös, rücskös, pontozott díszítésű. Ritka szervezet: Kesznyétennél április és július, Sajókazánál szeptember hónapokban találtam meg egy-egy példányát. 41. Trachelomonas similis STOKES (62. ábra). 22—31/4X17—19/4 nagyságú sejtek. Lorika lekerekített végű és ellipszoidikus alakú. Igen ritkán fordul elő a Sajóban. 42. Trachelomonas volvocina EHR. (63—68. ábra). 5—30/4 átmérőjű lorika, felülete teljesen sima, gömb alakú sejt. Inkrusztálódott vasvegyületektől vörösbarna, kávébarna, olykor fekete. Pórus belesimul a lorikába, esetenként azonban enyhén megvastagodott fal határolja. Az ostor általában háromszoros testhosszúságú. Kromatofórján két félgömbszerű pirenoid van. Nyáron és ősszel százezres-milliós literszám értékű, de egész évben jellemző, általában Sajószentpéternél és Felsőzsolcánál. 43. Trachelomonas volvocina EHR. var. punctata PLAYF. (69—70. ábra). 17,5/4X22,5/4 átmérőjű sejtek. Lorika pontozott, a fajtól ez különíti el. Előfordult Miskolcnál: 1969. 06. 20. és 11. 03. 44. Trachelomonas zmiewika SWIR. (71. ábra). (vagy: Strombomonas acuminata var. verrucosa TEDD.) 28—43/4X 19—23/4 nagyságú sejtek. Igen ritka előfordulású. 45. Strombomonas species (72—73. ábra). 25/4X20/4 nagyságú sejt. Egyetlen példánya fordult elő. 46. Strombomonas species (74—75. ábra). 25 fi X 20 fi nagyságú sejt. Egyetlen példánya fordult elő. Könyvismertetés Markó Iván: FÖLDMŰVEK — VÉDELEM. (Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 1975. 290 oldal, 455 ábra.) Hazánkban évről-évre sok új földmunka készül, és ugyanakkor igen jelentős kiterjedésű rézsű felületet képeznek ki. E földművek csaknem minden vízügyi létesítmény építésével kapcsolatban szerepet játszanak, mint azok alapja, járulékos része vagy a megépítésükhöz szükséges tér (meder, munkaárok stb.) kialakítása. A földtöltések és medrek állékonysága, tartóssága, megfelelő teherbírása mindig előfeltétele a ráhelyezett műtárgyak állékonyságának, tartósságának és gazdaságos megépítésének. Markó Iván könyve a földművekkel és azok védelmével foglalkozik. A vízparti földművet a víz és a hordalék, valamint a jég mechanikai hatásától kell megvédeni. Olyan biztosítási módról kell gondoskodni, amely a földműbe való beszivárgásból, ill. az onnan való elszivárgásból keletkező hatásokat is figyelembe veszi. A könyv elsősorban ezeket a kérdéseket tárgyalja. A földművek építőanyaga a talaj. A szabályozott medreket, az árkokat és csatornákat is a talajba mélyítjük. A talaj fizikai tulajdonságainak vizsgálatakor meghatározott talajfizikai jellemzők lehetővé teszik, hogy az állékonysági és víztelenítési kérdések megoldására a mechanika és a hidraulika tételeit alkalmazzuk. Ez az alkalmazás azonban csak akkor elégítheti ki a vízimórnöki gyakorlat igényeit — viszonylag egyszerű módon — ha a valóságos, rendszerint rendkívül bonyolult viszonyokat leegyszerűsítjük, munkahipotéziseket vezetünk be, az építési gyakorlat, a tapasztalatok alapján. Az elméleti vizsgálatok tehát leegyszerűsített tulajdonságú talajokkal, leegyszerűsített rétegeződési, geológiai, hidrológiai stb. viszonyokkal dolgoznak, az eredmények tehát csak korlátozott értékűek, alkalmazásukhoz kellő tapasztalat, mérnöki gondolkozás és ítélőképesség szükséges, melyekhez hasznos segítséget nyújt Markó Iván könyve. Ez a mű az összegyűjtött nagytömegű, igen értékes tapasztalati anyagot igyekszik rendezni és összefoglalni, s az elméleti eredmények alkalmazását bemutatni. A könyv a földtömegek megtámasztása, a mérnöki biológia, a vízparti földmunkák biztosítása, a szivárgóval való biztosítás és a szivárgást gátló résfalak legjobb megoldásaival foglalkozik, s főleg a mindennapos átlagos, szokásos feladatokat ismerteti, a különleges megoldásokat kívánó igen ritka esetekre helyesen nem tér ki. A kialakult hazai építési gyakorlatot, szokásokat, a népgazdaság nyersanyaghelyzetót és építési felszerelését tartja szem előtt, nem mulasztja el azonban azt sem, hogy begyökerezett helytelen megoldásokra kritikai szemmel rámutasson, de azt sem, hogy a jól bevált külföldi gyakorlat hazánkban bevezethető egyes példáit is ismertesse. A könyv egyes fejezetein végighaladva s következő megállapításokra juthatunk: 1. Földtömegek megtámasztása. A fejezet a megtámasztó szerkezetek közös tulajdonságait, a támfaltípus kiválasztását, a támfalak kivitelezését, a dilatációs hézagok kialakítását, a támfal háttöltés víztelenítését, a gabionból készített legkorszerűbb támfaltípusokat, a modern, betétekkel erősített igen érdekes talajhasáb alkalmazását és a támfaltípusok gazdasági vizsgálatát tárgyalja. Véleményem szerint helyes lett volna még a támfalak környezetbe való beilleszkedésének kérdését is kimunkálni. 2. A földmű és a part biztosítása növényzettel. A mérnökbiológia. E fejezetben a növényzettel való biztosítás alapelvei — a földmű és a part biológiai védelme, a földmű nyers felületének előkészítése, termővé tétele, repülőterek gyeptakarójának létesítése, fenntartása, a víztartó földművek biológiai vódősávja, a különböző rőzseművek, a mérnökbiológia a vízfolyások szabályozásában, s a közlekedési pályák tervezésében, tájrendezés, fásítás, az erdő ós a földmű kapcsolata, végül egy igen érdekes kérdés: a növényzet telepítése a kopár rézsűkön és a lejtőkön — kerültek ismertetésre. Ma már a különböző műanyag permetek, vegyszerek, bitumenemulzió stb. alkalmazása a füvesítésnél egyre nagyobb méreteket ölt. Ezeket a könyv ugyan tárgyalja, de erről a kérdésről még szeretnénk a legközelebbi kiadásban részletesebben is olvasni, hisz ez a fejlődés iránya. 3. A vízparti földművek biztosítása és a szabályozás művei. A könyv legnagyobb fejezete ez, amely — a vízfolyás menti kőművek és burkolatok, tóparti védművek, vízépítési földmunkák rézsűbiztosításai a Szovjetunióban, folyók ós hajózható csatornák korszerű beton partvédelme, belvízi kikötők, rakpartok, mólók földművei és biztosításuk, kőkúpok ós a cementhabarccsal töltött műanyag paplanból készített modern mederburkolatok, a kisvízfolyások ós vízmosáskötések szabályozási feladatai, valamint a surrantok — témakörével foglalkozik. (Folytatás az 507. oldalon)