Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

10. szám - Költő Gábor: Vízszállítási feladat gazdaságossági vizsgálata. I.

Költő G.: Vízszállítási feladat I. Hidrológiai Közlöny 1975. 10. sz. 479 r7\ ui - ..'DÍ-n. 3. ábra. A fennmaradó műszaki érték különböző karakterű változásai Abb. 3. Aenderungen verschiedenen Charakters der technischen Bestandswerte Számításainkból a maradványérték és a tényleges műszaki állag közt fennálló különbség okozta nehézséget úgy küszöbölhetjük ki, hogy az időhorizontot megfelelő hosszúságúra választjuk és így a maradványérték diszkontált értéke elhanyagolhatóvá válik. Nem tekinthetünk el azonban attól a különbségtől, amely valamely létesítménynek, ill. szerkezetnek a 30/1966 (Tg. É. 19.) OT-PM utasításban szereplő norma szerinti élettartama és az adott feladat szerinti körülmények között valószínű műszaki élettartama között lesz. A létesítmény tényleges műszaki élettartamának hatása a gazdaságosságra Valamely létesítmény műszaki élettartamának cikkünkben azt az időtartamot nevezzük, amely a létesítmény üzembehelyezésétől használati értéknek állagromlás miatti megszűnéséig tart, szembeállítva a létesítmény 30/1966 OT-PM utasítás szerinti névleges, vagy norma szerinti élettartamával. A vízszállítás gazdaságosságát befolyásolja a létesítmény tényleges műszaki élettartama, vagyis az, hogy a gazdasági használati idő alatt hányszor kell újra megépíteni a létesítményt, illetve rövid időhorizonttal számolva, mekkora az időhorizont végén megmaradó, a használati értékkel arányos érték. A(2) képletben szereplő a tényezőnek a í műszaki élettartamtól való függését mutatja be a 4. ábra a 25<£<77 tartományban. A maradványértékkel kapcsolatos bizonytalanság kiküszöbölése érdekében számításunkban n — - 100-év időhorizontot alkalmazunk, így a műszaki élettartam változásának hatását a Í<ÍI esetekben jól megfigyelhetjük és az E

m — p7l érték elhanyagolható lesz. A későbbi vizsgálatainkban kimutatjuk, hogy r= 1,12 esetén az n= 15 év és n=100 év időhorizontok mellett a gazdaságossági sorrend azonos. Az n = 100 év közgazdasági tartalmát nem vizsgáljuk, azt csupán számítási módszerként alkalmazzuk annak érdekében, hogy az E

m^M£ esetben rejlő bizonytalanságra ne kelljen tekintettel lennünk. Vizsgálatainkban a gazdaságosság (2) képlettel kifejezett meghatározásából indulunk ki, de a gazdaságosság feltételét kiegészítjük azzal a megfontolással, hogy a leggazdaságosabb változatot követő többi változat esetében nem valószínűsíthető-e olyan műszaki élettartam növekedés, amely a hivatkozott utasítás szerinti élettartamokkal kiszámított gazdaságossági sorrendet megváltoztatná. Ebből a szempontból a leggazdaságosabb változattól eltérő anyagú változatok jöhetnek elsősorban szóba. Az I. példánk esetében kapott gazdaságossági sorrend: a, e, c, b, d. Az egyenértékű élettartamokat a 4. táblázat tünteti fel. A II. feladatban az alábbi rangsort kaptuk a változatok között: g, d, c, e, l, a,f, b, h, k, i. Acélcsöves változatot a 2., 3., 4., 6. helyen, azbesztcement nyomócsöves változatot az 1., 7., 9., helyen vasbeton nyomócsöves változatot az 5., 10., 11. helyen találunk. Az egyenértékű élettartamokat az 5. táblázat tünteti fel. Az acél- és vasbeton vezeték egymáshoz 1,500 • 1,000 45 56 77 t[é v] 1,08 4. ábra. Az a tényező értékei a 2 5 < t < 77 és a 1,04-^rtartományban n— 100 esetében Abb. 4. Werte des et- Faktors im Bereich 25<t-<77 und l,04^r-c 1,06, bei n=100 1,04 1,05 1,06 1,07 1,06 1,09 1,10 1,11 1,12 5. ábra. Az a és ß tényező változása az 1,04 < r -= 1,12 tartományban n = 100 Abb. 5. Aenderung der Faktoren a und ß im Bereich l,04^r^l,12, bei n= 100