Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

10. szám - Takács Lajos: Békés megye vízgazdálkodási helyzete és fejlesztése

440 Hidrológiai Közlöny 1975. 10. sz. Takács L.: Békés megye vízgazdálkodása felelő kihasználásában nyilvánul meg. Sürgető és nagy jelentőségű a hévízkinccsel való ésszerű gazdálkodás. A hévízhasznosítás azonban nem problémamentes. Elég most csak a magas sótartalmú használt vizek elhelyezési gondjaira utalni, amely az elméleti és helyi szakemberek együttműködésének fontos területe lehet. Csatornázás és szennyvízkezelés A megnövekedett ivóvízfelhasználás következtében súlyosbodtak a szennyvízkezelési és elhelyezési gondok. Valamennyi településen a tanácsi és koordinált fejlesztési hitel hiányában az építkezések üteme lassú. A csatornázásban 1975-re tervezett 11,6%-os ellátottság 1973. év végéig 7,6%-ra teljesült, ami lényegesen alatta van a 27%-os országos átlagnak. A szennyvizek tisztítási aránya még ennél is kedvezőtlenebb. Az elkészült csatornaművek csak a település központját, új lakótelepeit mentesítik a szennyvíztől, tisztítótelepük sem biztosít teljes tisztítást. A csatornázott területeken nagyobbrészt csak a gerincvezetékek épültek meg. Egy-két szennyvíztermelőtől eltekintve, az ipari és mezőgazdasági üzemek szennyvízkezelése megoldatlan. Korszerűtlenek a gyártástechnológiák, nem építik be az üzemen belüli előtisztítást, visszaforgást, anyagvisszanyeréses megoldást, így az összes szennyező elem a teljes üzemi szennyvízmennyiségben található és ez nagy volumenű, sok elemű tisztítóberendezést igényel, amely drága, illetve nem is mindig megvalósítható. Ugyanez mondható a mezőgazdasági üzemek nagy mennyiségű hígtrágyájáról is, azzal a hátrányos különbséggel, hogy az üzemi szuverenitás még az ipari üzemre érvényes tiltó, büntető jogszabályt is nehezen alkalmazhatóvá teszi. A csatornázás és szennyvíztisztítás égető problémáinak megoldása az országos és helyi vízügyi szervek, a tanácsok és nem különben a kutatók összehangolt munkáját igényli. A településeken fokozatosan meg kell szüntetni a szikkasztásos szennyvízelhelyezést, amely a megnövekedett vízforgalom miatt tetemesen megemeli a belterületek talajvízszintjét és elfertőzi a talajvizet. Kívánatos a szennyvizek kihordásos kezelését az üzemelő víz- és csatornamű vállalatok tevékenységi körébe adni. Közgazdasági és szociálpolitikai elemzés segítségével meg kell határozni a települések rangsorát, csatornázás és szennyvíztisztító-telep létesítés szempontjából. Ki kell jelölni azokat a területeket, ahol a házi jellegű szennyvizek mezőgazdasági területeken elhelyezhetők. Erre lehetőleg célgazdaságok szervezése kívánatos. Végül a központi kutatás-fejlesztési programmal együttműködve ki kell dolgozni a kis településeknél alkalmas tisztító rendszerek síkvidéki adaptációját. Általános igény, hogy 1985-ig a csatornázott területeken élő lakosok számaránya elérje az 50%-ot (4. ábra). A felszíni vizek tisztaságának megóvása érdekében társaságunk megyei szervezete akciót indított a települések szennyvizének elöntözéssel történő tisztítása érdekében. Annak ellenére, hogy ezt a megoldást — főként tervezői körökben — nem támogatták egyértelműen, 1969-ben megvalósult a gyulai nyárfás szennyvíz öntözőtelep 30 ha-on> és fényesen beváltotta a hozzáfűzött reményeketCélszerű volna ezt a megoldást a megfelelő talajadottsággal rendelkező településeknél bátrabban alkalmazni. Vízminőség-védelem Felszíni vizeinket minőségi szempontból „tiszta", vagy „gyengén szennyezett" kategóriába sorolhatjuk. Kivételt képez az Élővízcsatorna, amelynek vizét „közepes szennyezettnek" lehet minősíteni. Mind műszaki, mind hatósági eszközzel mindent elkövetünk környezetünk tisztaságának, ezen belül vizeink minőségének megóvására. Különösen fontosnak ítéltük meg az Élővízcsatorna vízminőségi helyzetét, mert ez három város belterületét érinti és nagyon kellemetlen hatást kelt bűzös, szennyezett vizével. E helyzet javítása érdekében többrétű vízminőségvédelmi tevékenységet folytattunk: sor került az Élővízcsatornába torkoló 87 szennyvízbevezetés letiltására, ezeknek a csatornahálózatra való rákötésére. Évek óta rendszeresen folyik Békéscsaba szennyvizeinek nyári elöntözése, amely révén nem csak a káros hatások védhetők ki, hanem mintegy 1010 ha. területen hasznosul a tápanyagokban gazdag szennyvíz. E teljesen helyi hatáskörbe tartozó, koncentráltan szennyezett vízfolyás vízminőségvédelmi kérdései viszonylag egyszerűbben megoldhatók. Sokkal összetettebb és szerteágazóbb kérdés a ma még tisztának minősített Körösök vízminőségének biztosítása. A külföldi ipari és mezőgazdasági fejlesztésről csak bizonytalan információink vannak. Különösen a Sebes-Körös van exponált helyzetben, amelynek országhatár közeli szelvényében van a Biharugrai Halgazdaságot ellátó fővízkivétel. Többek között a Körösök vízminőségével kapcsolatos jelenlegi és várható problémákra keresnek választ igazgatósági szakembereink, amikor az elmúlt évben az OVH megbízásából feltáró tanulmányt készítettek „A Körösök lefolyásának szabályozása, különös tekintettel a vízminőségre" címen. E munka eredményeként is bebizonyosodott, hogy tervszerű, céltudatos és átfogó vízgazdálkodási tevékenység szükséges a Körösök jelenlegi vízminőségi helyzetének megóvása érdekében. A vízgazdálkodás fejlesztése Bár az eddig elmondottak tükrözik a jelenlegi helyzet mellett a jövő ágazati feladatait is, a Körösvidék területén szükséges külön is kiemelnünk a távlati, valamint a műszaki fejlesztést. A korábbi fejlesztési célkitűzésre általában az elszigeteltség, az ágazatcentrikusság, ezzel együtt az anyagi eszközök decentralizáltsága volt jellemző. Csak az elmúlt öt-hat év során alakultak ki azok a viszonyok, amelyek a komplexitás irányában hatottak. A természeti jelenségek vizsgálata általában azt bizonyítja, hogy a „tisztán" előforduló esetek szinte kizártak. Bármely kérdéssel foglalkozunk alaposabban, beleütközünk a határterületek megoldatlan prob-