Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

9. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: Alapösszefüggések meglevő öntözőrendszerek terhelhetőségének a meghatározásához

Dr. Szigyártó Z.: Öntözőrendszerek terhelhetősége V Hidrológiai Közlöny 1975. 9. sz. 399 Több vízhasznosítási egység vízellátásához szükséges vízhozam eloszlása A meghatározott területen elhelyezkedő és ismert műszaki [lerendezésekkel ellátott vízhasznosítási egység adott hónap egy tetszőleges napjára vonatkozó vízhozamának eloszlását ismerve áttérhetünk a tulajdonképpeni feladatra, a több egységet ellátó csatornák terhelésének a kérdésére. Ezzel kapcsolatban kiindulási alapként természetesen most is elfogadhatjuk azt, hogy az egyes j— 1,2, .... ,m sorszámmal jelölt vízhasznosítási egységek elhelyekedése, talajviszonyai, műszaki berendezése ismert, vagyis mind a Qij, i= 1,2, ,n

}\ j = 1,2, . . ,,m, mind pedig azok PAQij) i= 1,2, . . . ,%; j = 1,2, . . ,,m valószínűsége meghatározható. Tételezzük fel továbbá, hogy az egyes vízhasznosítási egységekre vonatkozó Qj vízhozamok független valószínűségi változókként viselkednek — ami, tekintettel arra, hogy a szomszédos vízhasznosítási egységek igényelt vízhozama között lehetséges bizonyos pozitív korreláció — egyébként nyilvánvalóan csak közelítésnek tekinthető. Ha már most az egy telep vizsgálata során részletezett szempontokat és feltételeket, továbbá az ezekkel kapcsolatos fejtegetések eredményeit együttesen figyelembe vesszük, akkor arra a következtetésre kell jussunk, hogy mivel a J-ik vízhasznosítási egység vízhozamának eloszlása diszkrét valószínűségi változóval jellemezhető, hasonló lesz a helyzet akkor is, ha ezen valószínűségi változók számunkra kérdéses, s a tulajdonképpeni terhelést adó, s így mértékadó Q,»= 2 Qi (19) j= í összegét képezzük. Ilyen módon tehát a Q

m Z'-ik lehetséges értékét a (20) összeg, s ennek valószínűségét a P c(Qij)= JJP(Qmi) j=i (21) szorzat határozza meg, ahol meghatározott k és j esetén az i értéke is konstans, továbbá az ismétléses variációra vonatkozó összefüggés figyelembevételével k= 1, 2, II n> (22) mivel az egyes telepekre figyelembe vehető, nj darab, egymástól különböző vízhozamértékekből ennyi, egymástól különböző elemet tartalmazó csoport képezhető. E képletekre támaszkodva tehát a számítást úgy végezzük, hogy kiszámítjuk az összes lehetséges vízhozam értéket, az azokhoz tartozó valószínűségeket, majd a vízhozamokat növekvő sorrendbe rendezve az ismert módon megszerkesztjük az eloszlásfüggvényt. Ha már most figyelembe vesszük, hogy a jelenlegi norma rendelet [8] szerint egy adott, műszakilag ismert berendezéssel ellátott öntözőtelep esetén, a termesztett növények évenkénti lehetséges változása miatt három-néhány Qi érték is szóbajöhet; nyilvánvaló, hogy az egyes lehetséges vízhozamok, s az azokhoz rendelhető valószínűségek kiszámítása csupán korlátozott telep számig lehetséges. Ezért ha a telepek száma már túlzottan nagy, a számítások során célszerű egy további egyszerűsítést is bevezetni. Nevezetesen a valószínűségelmélet központi határeloszlás tételére támaszkodva ilyen esetben már igen jó közelítést ad az, ha a vízhozamok eloszlását diszkrét eloszlás helyett normális eloszlással közelítjük, oly módon, hogy annak várható értékét az (23) szórását pedig a 1 / m D(Q) = 1 xd^) i=1 (24) képlettel számítjuk ki, ahol (25) és i = 1 (26) A j=i számítások gyakorlati végrehajtásához szükséges alapadatok meghatározása Ahhoz, hogy az alulról vezérelt öntözőcsatorna rendszerek egyes szelvényeire a bemutatott elmélet alapján a terhelés eloszlását meg lehessenhatározni, természetesen számos általános jellegű, illetve a vízzel ellátandó területre vonatkozó, egyedi sajáttosságot rögzítő alapadatot kell ismerni. Az általános jellegű alapadatok közül kiemelkedő fontosságuk van a vízszolgáltatási szerződések magkötésekor figyelem bevett normáknak. Ezek