Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
1. szám - Hőnig Gyula: Víznyerési lehetőségek Komlótól ÉNY-ra
38 Hidrológiai Közlöny 1975. 1. sz. Hónig Gy.: Víznyerési lehetőségek. EEK Somágtetó DDNY KM K17/A Kökönyös Manfahegy JELKULCS: | Középsőtriász (ladini) képz. Felsóanizusi dolomit | v v | Tortonioi [^Tf l He/véti |~x | Alsöliász (lotharingi) képződmények |+ +y | Trachidoterit [ | AlsóHász koszén telepes összlet ^ Miocén előtti térszín | ~r~ | Felső triász (raeti) vető 2. ábra. Vázlatos szelvény a K 54 és K 17'A sz. fúráson keresztül Abb. 2. Schematisches Profil über die Bohrungen Nr. K 54 und K 17/ A A szarmata és a pannóniai emelet fúrásokban eddig még nem jelentkezett, viszont a szakirodalom említi felszíni előfordulásait a Mecsekfalu és Mecsekpölöske közötti területen. A szarmatában és a pannonban különösen a terület ÉNy-i részén jelentős vízadó rétegekkel lehet számolni. Mindent összegezve tehát a mezozóos alaphegység É-ra és ÉK-re történő mélybebukásával ugyanezen irányokban a harmadkori képződmények is mind mélyebben találhatók, ugyanakkor — elsősorban a helvéti összlet — bizonyos kivastagodást is mutatnak. Az üledékszállítási irány általában az egész harmad-időszakban közel D—É-i volt. Ez azt is jelenti, hogy a porózus kőzetek É-felé finomodnak, ami kisebb hézagtérfogattal és nagyobb fokú osztályozottsággal jár együtt. 3. Szerkezeti viszonyok A vázolt földtani felépítés alapvető vonásainak kialakításánál a szerkezeti mozgásoknak fontos szerep jutott. A Ny-i és DNy-i részen a triász rög részben a ladini ókimmériai fázisban került kiemelt helyzetbe. A későbbi újkimmeriai (tőle K-re levő terület lezökkenése) fázisban és a helvét elejétől a felső pannonig terjedő idő fázisaiban, (É-ra levő terület fokozatos lesüllyedése) még tovább növekedett a környezethez viszonyított kiemelkedése. A területen fúrásokkal egy nagy ÉÉNy—DDK-i irányú — a mecsekjánosi völgy tengelyével egybeeső — nagy vetőt lehetett kimutatni. Ennek korát Wein Gy. az ausztriai fázistól (F. kréta) a helvétig terjedő időre teszi. Egyes adatok szerint azonban elsődlegesen már a kréta elején, az újkimmeriai fázisban is létrejöhetett. Helvét előtti kora mindenesetre kétségtelen, mert csak a mezozóos alap'hegységet metszi el (2. ábra). Ez a vető meredeken K—ÉK felé dől és többszáz m-es elvetési magasságú. Hasonlóképpen „termális" jellegű mint a vele párhuzamos németszéki vető, amelyet Vitális S. ismert fel elsőként „termális" tulajdonságával együtt. Eme vetőt harántolták a K—17. és 17 a. sz. fúrások is s 667 m körül történt megütése után jelentkezett felszínen 54 °C-osnak mért meleg víz. A talphő a K—17/a. sz. fúrásban 929 m mélységben 64 °C volt. Fúrással még nem mutatták ki, de feltételezhető egy hosszanti K—Ny-i irányú törés, amely a terület É-i részén Mecsekpölöskét érintve halad át. Bár a Barabás—Bárányi—Jámbor-féle térképen D-i dőléssel van feltüntetve, valószínűbb, hogy a vetősík É-felé dől. így ennek, valamit vele párhuzamos kisebb vetők mentén történt volna az északabbra levő terület lesüllyedése a helvét elejétől a pliocén tetejéig (epirogén mozgások). így könnyen elképzelhető, hogy hogyan jöhetett létre a Liget—14. sz. fúrással kimutatott 1367 m vastag miocénpliocén összlet. A nagy harántvető mentén az erős tektonikai igénybevétel következtében fellazult zóna alakult ki, amelyben erőteljesebb volt a lepusztulás. így itt egy vályúszerű alakulat keletkezett, amely a helvéti emelet jelentős részében folyóvölgyként is szerepelt, esetleg még a harmadidőszak hátralevő részében is időnként. A pannon végén történt teljes szárazulattá válás után is fennmaradt harántvölgyként, alján a Kaszánya patakkal, napjainkig. Az ausztriai hegységképző fázisban keletkezett gyűrődés itt közvetlenül nem mutatható ki, a mezozoikum fedettsége miatt, de feltételezhető, hogy egy deformálódott nagy antiklinális szárnnyal van dolgunk, amely a terület É-i részén már fokozatosan szinklinálisba megy át. Ezt a már említett törések metszik. A rhodáni fázisban létrejött feltolódási vonal csak a területtől D-re található, úgyszintén D-re esik a Wein Gy. által felismert felső kréta ún. É-i rátolódási vonal, a Kossuth-aknában. Vízkutatás szempontjából a már említett, nagy mecsekjánosi harántvető érdemel figyelmet, mert ennek mentén 400 m-nél nagyobb mélységben 25 °C-ot meghaladó hőmérséklet uralkodik már a harmadidőszaki összletekben is. A vízadó rétegek szerencsére zömmel 400 m-nél kisebb mélységben vannak, ezért a kinyerhető víz nagyobb része elfogadható hőmérsékletű. Ugyanakkor adott esetben hévíz is nyerhető nagyobb mélységből (600—800 m) számottevő mennyiségben. 4. Hidrológiai-hidrogeológiai viszonyok A területet felépítő geológiai képződmények jelentős része többé-kevésbé jó vízadó, azaz víztározó; így a pannon, helvéti és részben a tortonai homokrétegek, a helvéti és tortonai kavicsrétegek a tortonai lajtamészkő, a szarmata dúrvamészkő, valamint a terület nagyobb részén
