Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

7. szám - Dr. Bozzay Józsefné–dr. Homonnay Andrásné: Szerves mikroszennyező anyagok vizsgálata partiszűrésű kutak vizében

300 Hidrológiai Közlöny 1975. 7. sz. Dr. Bozzayné—dr. Hommonayné: Szerves mikroszennyező ket. Különösen alacsony Duna vízállás idején még a legjobb víznyerő területek egyes kútjainak vizében is található csekély mennyiségű vas és mangán, sok helyen ammónia, fém-ionokkal, vagy anélkül [6], Arra vonatkozólag azonban, hogy ugyanezek a kútjaink mennyire érzékenyek a folyó vizében fellelhető más szennyzőanyagokra, eddig alig voltak konkrét, összefüggően értékelhető adataink. Az élővizek elszennyeződésének sajnálatos időszerűsége azonban szükségessé teszi, hogy ilyen irányú vizsgálatainkat elkezdjük. A mikroszennyező anyagok széles skálájú mérése költséges műszereket igényel, néhány jellegzetes képviselőjük azonban már egyszerűbb módszerekkel is kimutatható. Ezek közül eddig elsősorban a fenolreakciót adó vegyületeket és a detergenseket mértük. A Duna vízében a fenolos jellegű vegyületek koncentrációja 1972—73. évben 0,004—0,04 mg/l közt változott. Ez a fenolos anyagmennyiség az északi kútrendszer esetén akár a balpart, akár a szentendreszigeti kutakat vizsgáljuk, a talaj szűrőrétegein keresztül haladva a vízből eltűnik, a kutakból kimutatni egészen a legutóbbi hónapokig nem lehetett. 1973. IX. 25-én azonban 0.016 mg/l Duna fenolkoncentrációnál a Balparti 1. telep (2. ábra) 3. és 6. kútjainak vízéből, 1973. XI. 8-án pedig 0,015 mg/l. Duna fenol koncentráciánól az 1., 4. és 6. kútjainak vízéből kimutattunk fenolos jellegű vegyületeket 0,001—0,006 mg/l közötti mennyiségben. Ez a koncentráció érték klórozás után éppen szagküszöb körüli szagártalmakat okoz. A vizsgálat időszakában talaj víz dúsítási kísérlet indult be a területen, feltehető, hogy a talaj szűrési viszonyait ez a beavatkozás módosította,, s a kutakban a fenolos vegyületek megjelenése ezzel függ össze. Klasszikus vízanalitikai módszerekkel mért elemzési adatok egyáltalán nem utaltak a vízminőség romlására, a fenolos vegyületek megjelenése azonban óvatosságra int bennünket a talajvízdúsítás vízminőségi kihatásai vonalán. Vizsgálatainkat természetesen, amelyeket vállalatunk Műszaki Fejlesztési Főosztálya ez irányú kísérleteivel egyidejűleg végeztünk, még nem zártuk le, reméljük sikerül azt egy teljes naptári éven keresztül folytatni. A Duna-vízben jelenleg már állandóan mérhető mennyiségben jelenlevő anionaktív mosószer a másik olyan tényező, amelyet a mikroszennyező anyagok közül figyelemmel kísértünk. A detergensek megjelenése felszíni vizeinkben és környezetünkre gyakorolt káros hatásuk vizsgálata az utolsó két évtized jellegzetes környezetvédelmi problémája. 1962. óta gyártanak szintetikus mosószereket, amelyek sok előnyös tulajdonságuk miatt az iparban és a háztartásokban igen hamar és nagymértékben elterjedtek. Hamarosan nyilvánvalóvá vált azonban sok kellemetlen tulajdonságuk is, amely az élővizek gyors és nagymértékű elszennyezésével helyenként szinte felbecsülhetetlen károkat okozott, különösen a fejlett ipari országokban [7, 8]. A meginduló védekezés kapcsán már a legtöbb országban van ún. „detergens törvény" [9, 10], amely meghatározza, hogy milyen típusú detergenseket szabad felhasználni, illetve gyártani, s azok milyen mennyiségben engedhetők károsító hatás nélkül az élővizekbe. Meg kell jegyeznünk, hogy hazánkban még nincsen ilyen törvény. Mint ismeretes a detergensek kémiai felépítésük szerint biológiai lebonthatóságuk mértékében igen különbözőek, ez pedig meghatározza az öntisztulás folyamán, vagy a szennyvíztisztító berendezésekben való eltávolíthatóságukat [11]. Hazánkban jelenleg csak ún. lágy detergenseket gyártanak. Ezek biológiailag könnyen bonthatók, viszont irodalmi adatok szerint, nagyobb a felületi feszültség csökkentő hatásuk, s ezzel kapcsolatos toxicitásuk halakra már 5—7 mg/l koncentrációnál jelentkezik. [12]. Arra nézve, hogv importból milyen mennyiségű és összetételű kemény detergens kerül forgalomba, nincs pontos adat. A Duna detergens koncentrációja Budapestnél az 1967. évi adatok alapján 0,05—0,3 mg/l értékkel jellemezhető, ez a koncentráció 85—15%-os tartóssággal előforduló érték. Az 1973. évi adatokkal összehasonlítva (4. ábra) jól látszik, hogy ez az értékpár hat év alatt eltolódott a magasabb koncentrációk felé, azaz 0,16 és 0,37 mg/l a 85 és a 15%-os tartóssághoz rendelhető koncentráció. Tehát a tendencia megegyezik a fenolos jellegű vegyületeknél észleltekkel. 90-— V — « M n X M [V i——[ 50 40 V 30 -V " 20 10 —— — 0- — í~ 0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 [mg/l] 4. ábra. Dunavíz detergens koncentrációjának gyakorisági görbéje, 1973 Puc. 4. Kpuean npodoAMcume/ibnocmu codepxcanua demepeeHtnoe e eode JJyttaH, 1073 eod Abb. 4. Häufigkeitskurve der Deter

gentnkonzentration des Donauwassers, 1973 Hazánkban és a KGST tagállamokban érvényes egységes vízminősítési normatívákban [14] még nincsen szabályozott határérték a detergensek re vonatkozóan. Az AWSA határértéke 0,5 mg/l [15], Ezt az értéket méréseink alkalmával már a Budapest feletti Duna szakaszon is mértük, sőt néhány esetben ennél nagyobb értéket is. A távlati előrejelzés szerint hazánkban a detergensek mennyiségének további növekedése lesz jellemző a tervezett szennyvíztisztítás figyelembevételével is. A felületaktív anyagok vizsgálata napjainkban főleg toxicitásukra és szennyvíztisztító berendezésekben való viselkedésükre vonatkozik. Igen kevés irodalmi utalás található azonban az ivóvíz ter\ — \ \ \ — —