Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

6. szám - Tóth István: A MÉLYÉPTERV együttműködése a vízgépészeti gyártó cégekkel; gyártmányterv program

273 Hidrológiai Közlöny 1975. 6. sz. A Mélyépterv együttműködése a vízgépészeti gyártó cégekkel; gyártmányterv program TÓTH ISTVÁN* Az együttműködés szükségessége A népgazdaság növekedésének mennyiségi és minőségi változásait nem követte a vízellátás és víztisztítás arányos fejlesztése. Az ipari és mezőgazdasági fejlődés extenzív szakaszában elsősorban mennyiségi szükségleteket kell kielégíteni. Az igény jelentkezése csak a szivattyúgyártásra hatott kedvezően. Vízkészletünk menynyisége és minősége elfogadható szolgáltatást biztosított, különösebb tisztítás nélkül is. Erre az időszakra tehető az állami kutatás, a műszaki tervezés, valamint a gyártás-szerelés különválása, beleértve a főhatósági irányítást is. Már abban a fejlődési szakaszban is nehézséget okozott a vízellátás gépészeti, szerkezet jellegű berendezéseinek tervezése, gyártása és szerelése. A szivattyúk tervezése, gyártása és szerelése bár megoldott volt, a gazdaságos vízellátó rendszer építéséhez szükséges egyéb gépi berendezések nem álltak rendelkezésre. Egyre nehezebbé vált a helyzet a víztisztítási igények jelentkezésekor. A tervezővállalatok más irányú — bár lényeges és szükséges — tevékenysége a nagy hagyományokkal rendelkező szivatytvúgyárak érdektelensége, nagyon hátráltatta a vízgépészeti szerkezetek gyártmányként való megjelenését. A népgazdaság egyes ágazatainak arányos fejlesztési követelményei nem váltak valóra, ezen a téren az ágazati irányítás sem volt hatékony (É.M, OVF, KGM). A fejlődés intenzív szakaszának kezdetekor új igények és követelmények léptek fel. Ezeket kielégíteni már nem lehetett a vízművek és tisztítóművek megvalósításában résztvevők elszigeteltsége mellett. A gazdasági irányítás új rendszere lendületet adott az érdekeltek közös vállakózásának; halaszthatatlanná vált a kutatók, tervezők, gyártók, üzemeltetők munkájának szintézise. A felismerés nem volt általános és egyidejű. Először a tervezők és gyártók keresték a szükségszerű együttműködés lehetőségeit. Az együttműködések kialakulása A feladatok gvakorlati megfogalmazása 1966ban kezdődött a MÉLYÉPTERV-nél. Elegendő tervezési és üzemeltetési tapasztalat már rendelkezésre állt ahhoz, hogy elemző és feltáró tanulmányok készüljenek. A fejlesztési elképzelések eredményét az OMFB megbízásából és az OVH koordinálásával készült tanulmányokban foglalták össze [1]. A vizsgálatokból kitűnt, hogy a vízellátásnál szükséges szivattyúk gyártására mennyiségi és minőségi vonatkozásban van kutató-, tervező- és gyártóbázis. Egyéb vízgépészeti szerkezetek kutatása ugyanakkor nem folyik ( — ma is ez a helyzet —) a tervezés és a gyártás egyedi és nem eléggé * MÉLYÉrTERV, Budapest. szervezett. Nyilvánvaló lett, hogy az alkalmazott technológiák és rendszerek lehetővé teszik, sőt megkívánják a rendszeresen gyártott gépek ismételt felhasználását. Ahhoz azonban, hogv a rendszeres gyártás megkezdődjék, szükség volt műhelyrajz mélységig kidolgozott tervdokumentációkra és gyártókra. A szivattyúgyárak nem kívánták — és ma sem kívánják — hagyományos profiljukat szerkezetgyártással bővíteni, ezért új, lehetőleg csak szerkezetgyártásra orientált vállalatokat kellett keresni. A vállalkozási kedv felkeltésére és az új gyártmányok iránti kereslet igazolására a MÉLYÉPTERV „Gyártmánytervezési Programot" készített, amely tartalmazza pl.: — a durva és úszó lebegőanyag visszatartók (rácsok, szűrők), — homokeltávolítók, — kotróberendezések, — adagolók, keverők stb. berendezések gyártmánysorát, tervezési időtartamát és költségét, valamint a felhasználás gyakoriságát. Ezt a programot jóváhagyta és támogatta az illetékes két főhatóság (EVM—OVH). Ez a program alkalmas volt arra, hogy a gyártók: — Vízgépészeti Vállalat (VÍZGÉP), — Víztisztító és Dúsítóberend. Gyára (VIDUS) Tatabánya, — Ganz-MÁVAG bekapcsolódjanak a végrehajtásba, a gyártmányfejlesztésbe, kiválasztva a rendszeresen gyártandó berendezéseket. Folyamatosan készültek a gyártási tervek. A munkába bekapcsolódott később a VÍZITERV is. A MÉLYÉPTERV célkitűzései: együttműködési szerződések A tervező- és gyártóvállalatok között létrejött együttműködési szerződések kedvező feltételeket biztosítottak a fejlesztési munkához. A vállalati és népgazdasági érdekek nem ütköztek. A célok, jogok és kötelességek szabatos rögzítésével nyilvánvaló lett, hogy a MÉLYÉPTERV a jövőben is tervezési tevékenységet kíván folytatni a közös gazdasági érdekeltség alapján. A gyártmányok kifejlesztésének és rendszeres alkalmazásának előnyei népgazdasági szinten közismertek: a gépek olcsóbbak, gyorsabban beszerezhetők, tartalékalkatrészek szervezetten biztosíthatók, a beruházások fővállalkozásban megvalósíthatók. A gyártóvállalat piaci helyzete stabilabb, a fejlesztési tervek megalapozottal)bak lehetnek, az üzemeltetési tapasztalatok összegyűjtésével a gyártmányok rendszeres finomítása végrehajtható. A tervezővállalatnál ismert jellemzőjű gépek, szerkezetek tervezhetők be rendszeresen, elmaradnak az egyedi gépkonstrukcióból eredő ismert hát-