Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

6. szám - Kerese János: A víztisztítási technológiák üzemirányításának fejlődése

266 Hidrológiai Közlöny 1975. 6. sz. A víztisztítási technológiák üzemirányításának fejlődése K E R E S E JÁNOS* Bevezetés Több mint 10 évvel ezelőtt hozta létre a MÉLYÉPTERV saját szervezetén belül az üzemirányító berendezések tervezésére hivatott automatika szakágat. Az eltelt időszak tanúsága szerint ez a döntés hasznos minőségi változásokat eredményezett. Az irányítástechnikusok által támasztott követelmények visszahatást gyakoroltak a technológiai folyamatok felépítésére, a tervdokumentációk komplettebbek lettek, az üzemirányítás eszközeit is a kívánt mélységben tárgyalják. Az üzemirányító berendezések üzembe helyezését végző szakgárda létrehozása a tervek teljes gyakorlati megvalósulását elősegítette. A központi gépi irányítási és automatizálási igények fejlődése nem a víztisztítási technológiákhoz kapcsolódó elszigetelt jelenség. Hasonló igények feszítik a különféle iparágak, s talán leginkább a vegyipar és az energiatermelő és átalakító iparágak termelési rendjét, ahol az automatizálással elérhető magasabb termelékenység és az alacsonyabb termelési költségek hatása ma még nyilvánvalóbb mint a vízműves gyakorlatban. A fejlettebb iparágak üzemirányítási igényei alapján új irányító eszközök jelentek meg a gyakorlatban az irányító rendszerek szervezésének új koncepcióival; egységes jelzőrendszerek, univerzális egységes mérőszabálvozó rendszerek és a mindezeket megkoronázó számítógépes központokra szervezett irányítórendszerek. Ezek a rendszerek nemcsak az irányítás magasabb minőségi színvonala révén elérhető nagyobb termelési hatékonyságot, hanem egységességük révén nagyobb tervezési hatékonyságot is jelentenek. Ez a lehetőség nyilvánvalóan fennáll, érvényes a vízművek irányítástechnikai tervezésénél is. Különösen az utóbbi években tervezett vízműves üzemirányító rendszerek és a jelenlegi igények alapján indokolt feltenni a kérdést: nem érett-e meg a helyzet a víztisztító művek üzemirányító berendezéseinek kialakítása, telepítése, szervezése tekintetében hasonló további minőségi változásokat eredményező lépések megtételére ? A szerző véleménye szerint meg kellene tenni azt a döntő lépést, amely a minőségi ugrást az alábbiak érdekében lehetővé tenné: 1. Az igen erősen fejlődő víztisztítási automatizálási igények átgondolt és gazdaságos kielégítése. Olyan megoldásokat kell keresni, amelyek feloldják a feszültséget a tervezési igények és a tervezői kapacitás között. Az új megoldásoknak a berendezések tervezését és gyártását is jelentősen gazdaságosabbá, gyorsabbá és termelékenyebbé kell tenniök az alkalmazandó egységes és gyártmány jellegű Ilerendezések révén. 2. A rendszerek belső strukturális változását követő irányítás létrehozása. Egy-egy víztermelő tisztító * MÉLYÉPTERV, Budapest. rendszer önmagán belül is állandóan fejlődik (új vízforrások belépése, új tározók építése). Olyan irányítóberendezés létrehozása célszerű, mely a technológiai struktúra változása esetén egyszerűen, csekély járulékos költséggel átalakítható és bővíthető. 3. A későbbi fejlettebb rendszerekhez való egyszerű kapcsolhatóság. Már napjainkban is jelentkező igény az egyes vízművek összefogása regionális rendszerré. Az új irányítóberendezésnek legyen sajátossága, hogy összefogható legyen integrált irányító rendszerré járulékos beruházási költségek nélkül. 4. Az üzemvitel minőségének fejlődése. A víz menynviségi és minőségi szolgáltatásával kapcsolatos fejlődés közismert. Mivel alapvető szükségletnek társadalmi méretekben való kielégítéséről van szó, az üzemvitel minőségét fokozottan tovább kell javítani. A mennyiségi és minőségi zavarokat azonnal fel kell deríteni és el kell hárítani, az üzemviteli adatokat rögzíteni kell megőrzés céljából és e komplett feladatokat minden zavaró körülmény figyelembevétele mellett a leghatékonyabban kell elvégezni. Mindezt — feltehetően — úgy kell keresztülvinni, hogy a közvetlenül víztisztítómű irányításban résztvevő operátorok (kezelők) száma nem növekszik, s ugyanakkor a termelésnek jelentősen növekednie kell. Egyidejűleg természetesen szükséges lesz megteremteni a magasképzettségű, de nem termelő fenntartógárdát is. 5. Optimalizálási okok a ,,víz-iparágban" és iparágak között. A víztisztítás leglényegesebb költséghelye a villamosenergia-felhasználás, valamint a vegyszerfelhasználások. A takarékoskodás mindezekkel eddig is fontos volt, de a jövőben különösen fontos lesz. Az energiagazdálkodás kérdése ezen iparágban igen szorosan és harmonikusan összefügg a villamosenergiaipar optimális menetrendjével. A „víz-iparág" a tornyok és magastározók helyzeti energiájával és saját fogyasztóinak igényváltozásával „energiatárolós erőműként" kapcsolódhat a villamosenergia ipar menetrendjéhez. Az irányítóberendezés legyen olyan, hogy az energiamenetrendhez magas fokon tudjon alkalmazkodni. 6. Takarékosság mindenféle energiával, az élőmunkával a tervezésben, a gyártásban és az üzemeltetésben, az anyaggal és a finommechanikai technológiákkal a gyárakban, előszerelő üzemekben. Közvetlenül belátható, hogy egy „tipizált" gyártmányszerű üzemirányító rendszer társadalmi hasznossága a legnagyobb, különösen ha az olyan fejlett konstrukciójú, hogy 10—15 évvel előre mutatónak ítélhető. Teljesíthették-e a felsorolt feltételek mindegyikét a szakág eddigi működése alatt megtervezett üzemirányító berendezések? Természetesen nem! Mindegyik berendezés tervezése, gyártása és beüzemelése hozott azonban egy-egy új tapasztala-