Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
1. szám - Dr. Andó Mihály: A dél-alföldi szikes tavak természeti földrajzi adottságai
Hidrológiai Közlöny 1975. 1. sz. 27 A dél-alföldi szikes tavak természeti földrajzi adottságai Dr. ANDŐ MIHÁLY* a földrajztudományok kandidátusa E tanulmány a szikes tavak több mint másfél évtizedes kutatási eredményeiből nyújt összegező értékelést. Munkánk fő feladatának a tavak morfológiai vizsgálatát tekintettük, de sorba vettük a hidrológiai, klimatológiai, vízkémiai stb. viszonyok tisztázását is. A magyarországi Duna és Tisza, valamint ezek mellékfolyói által lerakott hordaléksíkságon a szikes tavak és időszakos vízállásos területek száma jelentős. Amíg azonban a dunai hordalék-kúprendszeren — a kalciumban gazdag üledéken — a meszes-szódás szikes tavak és szikes talajok, addig a tiszaihordalékon — a nagyobb részt eruptivumokból származó — savanyú öntések, szolonyec és szology típusú szikesek a jellegzetesek. (Andó M.-—VámosR. 1969.) Mind a tiszántúli, mind a Duna — Tisza-közi homokhátság felszíni állóvizeinek limnikus (tavi) üledéke jól jelzi az állóvizek ősföldrajzi körülményeit. A szikes tavak potamogén anyaga humuszos, erősen karbonátos, osztályozatlan törmelékanyagú homokos iszap, mésziszap, agyag. Ez a holocén laposok vizéből és ez az üledék adja a szikes vizek sajátos mésziszapját. Ha a kiválás homokszemek jelenlétében történt, akkor a finom iszaprész a homokszemekre rakódott le és így mésziszapos homok képződött. Néha a karbonát kiválás nem különálló szemcsék formájában történt, hanem a homokszemeket a szilárd karbonát összecementezte. Ilyenkor meszes homokkőpadok keletkeztek. Számos helyen a mészkiválás olyan erős volt, hogy hozzá képest a közötte levő homokszemcsék nem hatottak módosítóként, ekkor réti mészkő képződött. Hidrogeológiai és fejlődéstörténeti vizsgálatok (Andó M.—Mucsi M. 1967; Miháltz I.—Faragó M. 1944—45.) alapján összegezhető, hogy a szikes tavak karbonátüledékeinek a bázisát alkotó futóhomok már pleisztocén végi, posztglaciális „fenyőnyír" kori lerakódású. Az erre települt homokos mészkőösszlet pedig időszakos tavi jelleget, az éghajlat jelentős felmelegedését („mogyoró-fázis") bizonyítja. A Duna-Tisza-köze néhány szikes tavának jellemző adatai 1. táblásat TaöA. 1. XapaKtnepubie tíannbie neKomopbix coAomaKoeux 03ip MÍJK dypetbn JJynaü—Tuca A tó neve Vízfelület, ha Vízmélység, m Köz. vízmenny., millió m 3 Vízszint évi ingadozása, m pH Oldott sótart. összesen, mg/l 1. Szegedi Fehér-tó 841,0 1,5 — 2,0 10,0 0,8 9,5 1000 — 2500 2. Összeszóki-tó 50,0 0,8 — 1,5 0,6 0,6 9,7 1500 — 3000 3. Kancsal-tó 13,5 0,6—1,5 0,1 0,8 9,5 2500 — 3000 4. Kis- és Nagyszéksós-tó 120,0 0,5 — 0,8 1,0 0,8 9,2 2500 — 4000 5. Madarász-tó 36,9 0,8 — 1,2 0,5 0,8 9,5 2000-3000 6. Kunfehér-tó 170,0 1,5 — 2,5 2,5 0,7 9,5 2500 — 3000 7. Nagybüdös-tó (Petőfi-tó) 66,5 1,2 — 2,5 0,7 0,8 9,2 1100 — 3000 8. Büdösszóki-tó (Dongér-tó) 40,0 0,6 — 1,0 0,2 0,8 9,8 2500 — 4000 9. Szekereésszék-tó 34,0 1,0—1,5 0,2 0,9 9,5 2000-3500 10. Ródliszék-tó 33,5 1,0—1,5 0,6 0,8 8,9 2500 — 5000 11. Bogárzó-tó 28,0 0,5 — 0,6 0,2 0,6 9,2 2700 — 5000 időszaki eléggé változatos üledékkifejlődés a DélAlföld egyes területrendszertani egységén belül is eltérő hidrológiai viszonyokat eredményezett. Különösen az állandó szikes vizek típusán belül észlelhető erősen a különbség, amikor is a típust determináló Na + és HCOg ionok mellett a többi kémiai komponens (CO,~, CT", S0 4", K+, Ca+ + , Mg+ + ) mennyisége továbbá egyéb hidrográfiai tulajdonság miatt (a víztömeg változása, a víz átlátszósága stb.) egy-egy szikes vízben igen különböző lehet (1. táblázat). A tavak vizének és iszapanyagának fokozott karbonát koncentrálódása annak következtében történt, hogy a környező magasabb térszintek mészanyaga, a lehullott csapadékvíz kioldódása után a deflációs mélyedések felé szállítódott. A laposokban felhalmozódott szódás víz az oldott meszet apró szemcsék formájában kicsapta a bepárlódó * József Attila Tudományegyetem, Szeged. Fejlődéstörténetileg a „würm II." végétől számos, jelenleg is meglevő szikes tó esetében már időszakos vízborítással kell számolnunk. Az állóvizek medrei a ,,würm III." végén, valamint az óholocén mogyoró-fázisban lezajlott intenzív deflációs felszínátalakulás eredményei. A száraz klímájú „mogyoró-fázisban" a tavakon jelentős vízfelületcsökkenés és parteltolódás (ÉNy—Ny, D—DK—K-i irányú) volt, teljes kiszáradása azonban sehol sem következett be. A tavakon a „tölgy-fázisban" is lejátszódik formaváltozás azzal a különbséggel, hogy ekkor a tavi abrázió következtében jelentős réteghiányok keletkeztek. A tavak felületi kiterjedése a „tölgy-fázisban" a legnagyobb. A holocén „bükk I.", „bükk II. fázisok" idején avízfelület fokozatosan csökken. Napjainkban a tavak kiterjedése a ,, tölgy -fázishoz" viszonyítva már csak fele nagyságrendű, de ugyanakkor állandósult a mélyedések vízborítása, a korábban felhalmozódott karbonátiszap vízzáró hatása miatt.
