Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
5. szám - Lorberer Árpád: Oligocénkori kettős porozitású homokkőösszlet hidraulikai paramétereinek vizsgálata szokványos kútadatok alapján
Lorberer Á.: Oligocénkori kettős porozitású liomokkőösszlet Hidrológiai Közlöny 1975. 5. sz. 221 50 1*0 ^ 30 § 20 I 10 A I I MII i-t- 1 1 , I II Elszennyeződött kutak csoportja a Tarjon patak völgyében © - 9,915-10 ~ s m 3/s/m © S \ -I0 100 500 1000 5000 A vízkivételek súlypontjától mért hatósugár, log £ ím] Folyamatos, erös szennyeződés H a miocén összletből X 1000 11b ábra. A vízmozgás jellegének és a kutak vízminőségének összefüggése a miocén széntelepes összlettel fedett Salgótarjáni területrészen Puc. 11/6 B3auM0C6H3b Mexcdy xapaKmepoM deuMenuH u KatecmeoM eoöbi e tacmu meppumopitti, npuKpumoü MuoifeHoebiMU yzjienocHbiMii njiacmaMu e paüoHHe z. llla.ieomi .ipRn az összefüggést a gyakorlatban akkor sem tudnánk alkalmazni, ha sikerülne zárt alakban megoldani. Sokkal járhatóbbnak látszik a már említett nempermanens kúthidraulikai eljárások alkalmazása, s az adatoknak a véges differenciák módszere segítségével történő, a fokozatos közelítés elvén alapuló számítógépes feldolgozása. Ehhez természetesen a mérési adatok sokasága is szükséges, s a fokozatosan megszűnő, leromlott állapotú belterületi kutak gazdasági jelentősége nem igen indokolja a részletes vizsgálatok célszerűségét. Az elszennyeződött kutak vízforgalma — a fedetlen területekhez hasonlóan-közelítőleg a DUPUIT—THIEM-képlettel, pontosabban a Schmieder A. (1971) által levezetett, a tehetetlenségi erők növekedéséből származó nyomásveszteséget is figyelembevevő formulával számítható, tekintetbe véve az együttesen üzemelő két összlet megnövekedett vízvezetőképességét is. Nagyobb jelentősége egyébként — az elszennyeződött kutak megszüntetése (oligocén szakaszaik elcementezése) miatt az ilyen vizsgálatoknak sincsen. A vizsgálatok eredményeinek összefoglalása és a belőlük levonható következtetések A tanulmány az Észak-Nógrádi Iparvidék földtanivízbeszerzési adottságainak és a területen létesített mélyfúrási kutak szokványos mérési adatainak felhasználásával feleletet keresett a rupturálisan deformálódott kettős prozitású oligocén homokkövek vízvezetósi-víztározási jellemzőire ós a kőzetösszletben érvényesülő hidromeehanikai törvényszerűségekre. További célja volt a vizsgálatoknak, hogy a feltárt összefüggések alapján meghatározza azokat az elveket, amelyek a homokkőösszlet vízkészletének gazdaságos és biztonságos hasznosítását biztosíthatják. Vizsgálati módszerként a kútkörüli áramlás jellegétől független, időinvariáns tulajdonságú mértékadó fajlagos vízhozam és az ennek felhasználásával előállított elméleti kvázipermanens állapothoz tartozó depressziótérkép matematika statisztikai elemzését alkalmazta, Dr. Schmieder Antalnak a Dunántúli Magyar Középhegységben a bányászat hatására fellépő vízmozgás vizsgálatára kidolgozott eljárásához alkalmazkodva. A vizsgálat során igazolódott a mértékadó (maximális) fajlagos vízhozamnak a feltételezett rétegparaméter-jellege. Bizonyítható volt, hogy a kutak mértékadó fajlagos hozamai, mint valószínűségi változók, ugyanolyan logaritmikus normális eloszlást követnek, mint a tárolókőzet repedéseinek, hasadékainak résméretei, nyelőképességük stb. A megcsapolási viszonyokkal (szűrőzött szakaszok száma, helye, hosszúsága) közvetlen összefüggés nem volt kimutatható. Megállapítást nyert, hogy Salgótarjánban a mélyfúrású kutaknak a földtani adottságok szempontjából véletlen jellegű telepítése miatt a kitermelhető vízmennyiségeket a vízkivételek többségénél — a kőzetösszlet vízforgalmára vonatkozóan is mértékadó módon — a mikrorepedések vízvezetőképessége határozza meg. 12000 • -1500 1000 I t 500 \1 -•k \ \ 1ffl _ SO 100 SOO 1000 sooo A vízkivételek súlypontjától o térképen mért hatósugár log ft [m] 11c ábra. A térbeli áramlások grafikus ellenőrzése Puc. 11 /y rpaifiimecKüH npoeeptca npocmpaHcmeemwü cßuAbmpaifuu A vízkészlet optimális hasznosítása szempontjából viszont a nagyobb hasadékok megcsapolása, a kutaknak a határozott vízvezető vetőkre való telepítése a célszerű, amelyek közvetett (földtani, geofizikai, hidrokémiai, hidraulikai stb.) módszerekkel kimutathatók. Ez a javasolt megoldás gazdaságos — mert nagyobb hozamok termelhetők kisebb leszívásokkal —, de a miocén széntelepes összlettel fedett területrészeken a bányászati öregségi vizekkel való elszennyeződés elleni védelem szempontjából is biztonságosabb. A homokkőösszletben a víztermelés hatására kialakuló vízmozgás jellegének vizsgálata során megállapítható volt, hogy a fedetlen területrészen a koncentrált depresszió középpontjától bizonyos távolságra síksugaras, kvázipotenciálos áramlás alakul ki, a tároló szabadfelszínű rendszerként működik és az áramlási viszonyok közelítőleg leírhatók a DUPUIT—THIEM-féle függvénnyel. Pontosabb elemzésük a BERNOULLI-féle energiaegyenletnek az általános szivárgási törvény felhasználásával levezetett SCHMIEDER-féle megoldásával biztosítható. A közelítő módszer alapján a tárolókőzetre meghatározott átlagos vízvezetőképességi tényező 10"" 3, ill. 10~ 4 m 2/sec, ami jól egyezik a hasonló kifejlődésű homokkövekre nempermanens vizsgálatokkal meghatározott értékekkel és a gyakorlat számára hasznos adatnak kell tekinteni. A miocén széntelepes összlettel fedett területrészen az egyedi depressziók elemzésével igazolható
