Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

5. szám - Lorberer Árpád: Oligocénkori kettős porozitású homokkőösszlet hidraulikai paramétereinek vizsgálata szokványos kútadatok alapján

214 Hidrológiai Közlöny 1975. 5. sz. Lorberer A.: Oligocénkori kettős porozitású homokkőösszlet ironcskes7i juházosliástl. Jomoskl 'Uílatibi ;. 128,9 II jJedv'eshidegkút Somoskoújfolu^ Korancsiopujtö. Karancsolja, •(jM/fálu) 'Amália kishortyart* •\jonosokna' NogykeresifuT VCs*

4 Mótronomkj Rákóczi. vi); ucfolvaS*.Hisbórkám Syulorakotld MÓrkházá 'Hadíjfalu S/úpatnl Szentkút JELMAGYARA2AT: 1. + A szerkesztésnél figyelembevett kutak helye 2 -NAzonos keménységű területeket C összekötő izovonolok 3 / A keménységgel összefüggést mutató nagyobb vetők 4 Miocén üledékkel elfedett \ZZ1 területrész 5. A A A vízföldtani szelvény helye fi LJA depresszió-térképkivógolok helye 0 12 3 4 5[km] 1 1 1 j 1 1 3. ábra. Példa a kettős porozitású homokkőösszlet vízminőségi sajátosságaira A Salgótarján környéki mélyfúrású kutak keménysége nkf-ban Puc. 3. ripuMep zudpoxuMmecKiix ceoücme necnaiuiKoe c deoüiwü nopucmocmbw ( ncecmKocmb eoöbi e KOAOÖgax oKpecmHocmeű lIIaAeomapsma e neM. epadycax) a szennyezett, öregségi vizeket tartalmazó miocén rétegek vizének és az oligocén homokkőösszletbe telepített kút környezetének nyomása között az i

0 szivárgási küszöbgradienshez (Kovács Oy.: 1972) tartozó Ahi -nál nagyobb értékűvé válik a Talphómérséklet, T[C°] 3 10 15 20 25 SO Sí 40 C

V ' ' 1 • 1 1 1 1 1 1 1 ' 1 ' 1 ' ' ' ' ' 1 Valóságos geotermikus gradiens grad t

z -0,042656 C°/m Geotermikus mélységlépcső gg

v * 23,333 m/C° 4. ábra. A terület geotermikus viszonyai a mélyfúrású kutak talphőmérséklete alapján Puc. 4. reomepMmecKue yczioeun no daHHbiM cwaytcuH nyomáskülönbség: fiM

t-hoi^Ahi

0 Az 5. ábra egyúttal a megcsapolási viszonyokat is szemlélteti: az egyes vízkivételek „nem teljes kút"-ként működnek, a vízzárónak tekinthető mélyebb egri (alsókatti) agyagos szinteket a vízkutató fúrások ritkán érték el, s az átharántolt összletet sem szűrőzték be teljesen. A kutak létesítésekor az oligocén homokkövet kizárólag porózus tárolónak tekintették, s törekedtek a szűrőkiképzéssel is követni az ún. „homokosodási szintek", „porózus lencsék" elhelyezkedését. Az alföldi felsőpannon vízadók „többtelepes" (multiunit)-rendszerű hévízkútjaihoz hasonló szerkezeti kialakítást, a szakaszos perforálást a kitermelhető vízhozam növelésével indokolták, bár a szűrőhosszak növelése a legtöbb esetben nem hozta meg a kívánt eredményt. A maximális vízadóképesség ugyanis — a nyugalmi vízszintnek gyakran 100 métert is meghaladó süllyesztése mellett — általában 75 és 250 l/perc körüli értékű. Csak a fúrási vezetéképítési-energiaellátási stb. költségek csökkentésének elve érvényesült, s mivel az egyes tektonikai árkokat és magasrögöket egyúttal „önálló vízföldtani egységeknek" is tartották (TÉRKÉPMAGYARÁZÓ: 1965), ezért a tároló tényleges adottságai szempontjából a kutak területi eloszlása véletlen jellegű lett, a szükséges kúttávolságok hiánya pedig egymásrahatásokat és hozamcsökkenéseket okozott.