Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

4. szám - Könyvismertetés

Hidrológiai Közlöny 1975. 3. sz. 146 GYÖRGY ISTVÁN 1909—11)74 Kiemelkedő tudású mélyépítő mérnököt, kiváló szervezőt, tapasztalt vezetőt ragadott el közülünk a kérlelhetetlen sors. György István oki. mérnök, a Vízügyi Tervező Vállalat ny. igazgatója, a Mélyépítéstudományi Szemle felelős szerkesztője váratlanul, tragikus hirtelenséggel augusztus 25-én elhunyt. Halála mindannyiunkat megrendített, akik hosszú időn át együtt dolgoztunk vele és láttuk azt a lendületet, amellyel munkáját végezte és az utat, amelyen az ő alkotó és szigorú mérnöki rendbe formált képzelete vitte, sodorta előre. Megrendítő ez a halál, mert csöppnyi időt sem engedve a lazításra, a magával törődésre, a számadásra, közvetlenül visszavonulása után szakította meg munkás életét. Tragikus, hogy felszabadulva a felelősség és a napi gondok terheitől, terveit már nem valósíthatja meg és nem élvezheti jól megérdemelt pihenését sem. Enyhíti ezt a tragikumot, hogy György István élete teljes volt. Alkotói tevékenysége a nehéz háborús évek után teljesedett ki és élete a felszabadulás után töretlenül szárnyalva egybefonódott az újjáépítéssel, majd a magyar népgazdaság felvirágzásával. Izzig-vérig mélyépítő mérnök volt. Munkásságának első felében eljegyezte magát a magyar közlekedéssel. Először a Budapesti Helyiérdekű Vasútnál, majd a Fővárosi Villamos Vasútnál dolgozott. A háború után egyike azoknak, akik a pusztítást eltüntető, sebeket gyógyító és új életet megindító munkával nagyban hozzájárultak az újjáépítéshez. Amikor 1948-ban létrehozták az Állami Mélyépítési Tervező Irodát, vezetője lett az annak keretében működő Gyorsvasúttervező Irodának, majd 1951-től a földalatti vasutat tervező vállalatnak, a FÖVATERV-nek. Itt egy olyan ismeretlen, újszerű problémával kellett megbirkóznia, mint a budapesti Metró megvalósításának műszaki előkészítése. 1958-ban munkaterületet változtatott. Ekkor bízták meg a Vízügyi Tervező Vállalat vezetésével. De ez a munkaterület sem volt idegen számára. Nagyon hasznosan kamatoztatta széles körű mélyépítési tapasztalatait. Több mint másfél évtizedes igazgatói működése alatt a VIZITÉRV 1000 fős nagyvállalattá vált, amely munkájával itthon és külföldön egyaránt elismerést szerzett. Vezetésével a vállalat 1958 óta, 3 év kivételével minden évben, 1967 óta megszakítás nélkül kormányzati elismerésben, kitüntetésben részesült. György István alkotó és irányító munkáját olyan nagy vízügyi alkotások hirdetik, mint a Kiskörei Vízlépcső, a Borsodi Regionális Vízellátási Rendszer. Jelentősek azok a munkák is, melyeket igazgatása alatt a VIZITERV a fejlődő országokban végzett, részben a FAO megbízásából. Nagy gondot fordított az utánpótlás nevelésére. Sokat köszönhetnek neki fiatal mérnökeink, akik mindig bizalommal fordulhattak hozzá szakmai kérdésekben. A vízügyi szolgálatban végzett közel két évtizedes kiemelkedő munkásságának elismeréseképpen nyugalomba vonulása alkalmával a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. 1974-ben a MTESZ nagydíjával tüntették ki. György István a társadalmi munkából is nagy részt vállalt magára. Megalakulásától vezetőségi tagja volt a Közlekedéstudományi Egyesületnek és 25 éven át felelős szerkesztője a Magyar Közlekedés-, Mély- és Vízépítés, illetve a Mélyépítéstudományi Szemle című szaklapnak. Mint felelős szerkesztő mindig tág teret adott a mélyépítéssel összefüggő vízügyi problémáknak, összekapcsolva a rokon szakterületeket, amivel nagyban szolgálta a vízügyeket. Érdemeit a Közlekedéstudományi Egyesület Jáky-díjával jutalmazták. Hivatali és társadalmi munkája mellett időt és energiát áldozott, hogy életének gazdag tapasztalatait közkinccsé tegye. Főszerkesztőként nagy szerkesztői és szerzői gárda élén hatalmas kötetben összegezte a vízügyi létesítményekre vonatkozó korszerű tervezői, építői és üzemelési ismereteket. Már nem örülhetett az elkészült úttörő jellegű mű megjelenésének, amire pedig oly nagyon várt. A Hidrológiai Közlöny szerkesztő bizottsági munkáját felkészültségével, emberi magatartásával mindig segítette. György István puritán ember volt. Élete a köz és a család között oszlott meg. Szigorú volt munkatársaival, de szigorú volt önmagával szemben is. Szigorúsága mögött azonban mély emberszeretet húzódott meg, amivel kivívta munkatársainak nemcsak a megbecsülését, hanem a szeretetét is. Vele egy olyan kiváló mérnök, bölcs vezető távozott, akinek szelleme és példája tovább fog hatni. 1

Or. Kertai Ede