Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

3. szám - Cseh Péter–dr. Andrik Péter–Aranyosi Gábor: Vízkezelési eljárások próbaüzemi tapasztalatai a lázbérci víztisztító műben. Lassúszűrés

Hidrológiai Közlöny 1975. 3. sz. 119 Vízkezelési eljárások próbaüzemi tapasztalatai a lázbérci víztisztítóműben Lassúszűrés CSEH PÉTER*, DR. ANDRIK PÉTER»» ARANYOSI GABOR* Felszíni vizeink fokozódó eutrofizációja [1] több, a hagyományos tisztítási technológiával nem, vagy csak részben megoldható problémát jelent a felszíni vizeket tisztító üzemek számára. Ezek közül a legfontosabbak: a) Az eutrofizálódott vízben tömegesen megjelenő planktonélőlények eltávolítása. b) Az algák túlszaporodása idején a vízben jelentkező íz és szaghatások kivédése. c) Az időszakos, nagymérvű biológiai produkció másodlagos hatásaként a vízben megjelenő káros vegyi termékek (ammónia, nitrit, kénhidrogén stb.) eltávolítása. d) A nyersvíz leromlott bakteriológiai állapotának kompenzálása. A felszíni víztisztítás során használatos műtárgyak (hagyományos derítők, gyorsszűrők) a felsoroltak közül a planktonszervezetek számának csökkentésére és a kémiai paraméterek javítására bizonyultak hatékonynak. A termelt ivóvíz organoleptikus tulajdonságainak kedvezőbbé tétele és a megbízható csírátlanítás a felszíni víztisztítás folyamatában új vízkezelési eljárásokat igényel. Ilyenek: Cyclofloc rendszerű derítés, lassúszűrés, aktív szenes kezelés, ozonizálás stb. A lázbérci víztisztítóműben hazánkban először kerültek alkalmazásra nagyfelületű lassúszűrők, és bevezettük a Magyarországon még kevésbé használatos Cyclofloc derítést. Ezen eljárások — elsőnek a lassúszűrés — próbaüzemi tapasztalatairól kívánunk beszámolni. A lassúszűrők működési alapjai A lassúszűrők használata víztisztítás céljára külföldön meglehetősen ismert [2, 3, 4, 5, 6]. Kisméretű lassúszűrőket — főként kísérleti célokra — Magyarországon is használtak illetve használnak [7, 8, 9, 10, 12]. A lassúszűrők működésének elméleti és üzemelési kérdéseiről a közelmúltban számos ismertetés jelent meg [9, 11, 12, 13, 15]. A hivatkozott szakirodalomból mi csak a legfontosabbakat emeljük ki. A lassúszűrő nem mechanikai szűrőként működik. Kétségtelen, hogy — különösen az új szűrők beállítása idején — a víz lebegő részecskéi a szűrőhomok pórusai között a mechanikai szűrőhatás folytán fennakadnak és a szűrőnyílások átmérőjét tovább csökkentik. A kolloidáiis * Északmagyarországi Regionális Vízmű Vállalat, Kazincbarcika ** Borsod megyei KÖJÁL, Miskolc anyagok bonyolult (és ma még kellően n,em tisztázott) töltéskülönbségek miatt adszorbeálódnak a tiszta homok felületén és képeznek azon másodlagos szűrőréteget. A homokszemcsék felületére adszorbeálódott durva és kolloidáiis szerves szennyeződések mikrobiológiai úton alakulnak át szervetlen vegyületekké és kerülnek a tisztított vízbe. Ezt a folyamatot elősegíti a lassú (20—25 cm/óra) szűrési sebesség. A szerves anyagok lebontását a lassú szűrő homokrétegének felső régióiban baktériumok végzik, a keletkezett ásványi végtermékek a mikrobiológiai szűrőréteg alatt tovább oxidálódnak. Nyitott lassúszűrőkben fontos a szerepük a biológiai szűrésben a fotoszintetizáló algáknak. Életfolyamataikhoz a képződött szervetlen anyagok (pl. N, P) egyrészét felhasználják (kivonják a vízből), ugyanekkor növelik az oldott oxigén mennyiséget, ezzel további oxidációt segítenek elő. Az algák által képzett biológiai hártya kedvező életfeltételekhez juttatja a baktériumokat, de az ezekkel táplálkozó alacsonyabb rendű állati szervezeteket is. Az algák, hasznos tevékenységük mellett, a szűrési folyamatot károsítják is. Tömeges elpusztulásuk után eltömik az aktív szűrőfelületet, a bomlásukkor felszabaduló redukciós termékek a tisztított víz minőségét rontják. A lassúszűrők, sajátos működésükből eredően, szakaszos tisztításra szorulnak. A szűrési sebesség csökkenése, illetve a szűrés hatásfokának kedvezőtlenné válása a szűrőréteg felszínének elszennyeződését jelzi. Ilyenkor a legfelső, szennyeződött homokréteget el kell távolítani. A lázbérci lassúszűrők felépítése A lázbérci víztisztítómű a Borsodi Regionális Vízellátási Rendszer keretében 1966-ban kezdte meg üzemelését. Első kiépítésében hagyományos vízkezeléssel (előülepítés, vegyszeres derítés, gyorsszűrés) a Bán-patak vizét tisztította napi 5000 m

3 víztermelő kapacitással [14], A lázbérci víztározó megépülése után, 1969-től került sor a telep bővítésére, mely a víztermelést 24 000 m

3/nap értékre volt hivatott növelni [16]. A tározót tápláló vízfolyások magas szennyezettsége [17] valószínűsítette már a tervezés időszakában a létesítendő tó erőteljes biológiai produkcióját. A feltételezések beigazolódtak, már 1970-ben, különösen pedig 1971—72-ben, az ivóvíztározó eutrofizációja indult meg. A vegetációs periódusokban a planktonszervezetek literenkénti száma többmilliós nagyságrendűvé