Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

3. szám - Zalán Béla: Vízmennyiségmérés műszaki gazdasági vonatkozásai a Fővárosi Vízműveknél

100 Hidrológiai Közlöny 1975. 3. sz. Zalán B.: Vízmennyiségmérés A g

yakorlatban használható tartomány -Ä4-8 021» 2 \ 6 8 10 20 30 40' 50 60 70 80 90 100 [%] I I I I I I I 100 700 300• 400 500 600 634[m

3/á] a, Szabályozás nélküli mérő hibagörbéje b, vízsugár eltérítővel szabályozott mérá hibagörbéje C, Nyomásveszteség 5. ábra. 0 200 mm-es Woltmann vízmérő terhelésgörbéi Abb. 5. Belastungskurven eines Woltmann-Wassermessers von 200 mm 0 szabályozására. A mérő belépőrészének alján van a szabályozó csavar (vízsugár eltérítő), mely az előperdületi hatással kb. ± 5% szabályozást tesz lehetővé. Jellemző, hogy a hibagörbe önmagával párhuzamosan tolódik el (5. ábra). Az előperdület hatása a gyakorlatban jól ismert jelenség, mely nem egyszer meglepetéseket okoz, úgy a vízszolgáltatónak, mint a fogyasztónak. Különösen hordalékos víz esetében az ipari vízműveknél gondot okoz, hogy a szűrőre egy oldalt lerakodó üledék hatására a mérőben egy nem számítható előperdület keletkezik, mely általában sietteti a szárnykerék forgását, vagyis + hibát idéz elő. A mérő ez esetben tehát többet mér, mint a rajta átfolyt vízmennyiség. Tisztavíz esetében is előfordulhat ilyen jelenség, amikor nem biztosíthatják a mérő előtt szükséges egyenes, — áramlási zavar nélküli — csőhosszakat, vagy ha a tiszta vízben is előforduló vas-mangán üledék, vagy a csőfalról való leválások okoznak a szűrőn egyoldalú tömődéseket. Az előzőekben leírt tapasztalatok szükségessé teszik, hogy a szűrőbetétek könnyen cserélhetők, illetve tisztíthatók legyenek — lehetőleg üzemi leállás nélkül — és a mérő előtt és közvetlen utána biztosítva legyen a zavartalan vízáramlás. Erre vonatkozóan a gyártó cégek adnak némi tájékoztatást, de egyöntetű vélemény még nem alakult ki. A Fővárosi Vízműveknél végzett kísérletek azt mutatták, hogy a mérő előtt 10 D, utána pedig 2 D egyenes — áramlást zavaró idomok és zárószerkezetek nélküli — csőszakasz ± 1,5%-os hibakorláton belüli mérést eredményez a 10—60% mérési tartományon belül. 60%-nál nagyobb terheléssel a mérőt hosszabb időn át nem célszerű üzemeltetni, a 100%-os terhelést pedig igen rövid ideig, legfeljebb egy-egy ellenőrző méréskor szabad előállítani. Ilyen terhelések mellett ugyanis igen hamar jelentkeznek csapkopások, melyek miatt a szárnykerék rezgésbe jöhet, s ez igen nagymérvű minusz hibát okozhat, a —10—15%-ot is elérheti. A 10%-os mérőterhelés alatt a hibagörbe meredeken a minusz irányba hajlik és megszakad. Pl. az 0 200-as Woltmann-mérő gyakorlatilag 5—6 m

3/ó teljesítmény mellett megáll és csak kb. 25—30 m

3/ó átfolyásnál éri el a —2%-os hiba értéket. Ezek az adatok új mérőre érvényesek. Az 1—2 éve futó mérők már csak a 10%-os terhelés mellett érik el a megengedett —2% értékhatárt, mely kb. 60 m

3/ónak felel meg. Ezért az ilyen mérőket csak olyan fogyasztóknál szabad használni, ahol a fogyasztási ingadozás mérő a névleges terhelésének 10%—60%át nem lépi túl. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a gépházi fővízmérőknél az új mérők beépítésével, ill. a régi mérők tisztításával némi javulás mutatkozik, a fogyasztói mérőknél viszont a legnagyobb erőfeszítés mellett sem mutatkozik javulás, sőt szerkezeti, illetve konstrukciós okok miatt a mérés a minusz hiba értékek felé tolódik el. Ezek kiküszöbölésére már több tárgyalást folytattunk a MOM-mal, továbbá a „FORRÁS" Vízügyi Egyesüléssel, akik az Országos Mérésügyi Hivatalt bízták meg több mérő típus összehasonlító vizsgálatára. E vizsgálatokból egyértelműen a „POLUX" cég mérői mutatkoztak a legmegfelelőbbeknek. Nem feladatom e vizsgálat eredményeinek ismertetése, de a Fővárosi Vízműveknél a vízveszteség 1%-a 2,7 mill. m

3/év, vízmennyiséget jelent, mely önköltségi áron is 3,9 mill. Ft-ot tesz ki. Ezek után ismertetem a további vízveszteséget növelő hibákat, melyek az üzemeltetés közben keletkeznek, s melyek elhárítása a napi feladatok közé tartozik. Ilyenek: Csőtörések következtében történő elfolyások Nagyága — a helyszíni felmérések alapján — csak becsléssel állapítható meg és csak a hibás szakasz gyors kizárásával csökkenthető. Az észlelés és a beavatkozás gyorsítása azért is rendkívül fontos, mert a kiömlő víz által okozott károk igen nagyok lehetnek. Fejlesztéseinket tehát e szempontok figyelembevételével alakítottuk ki és az új irányító központunk már elektronikus jelző és működtető rendszerrel fogja az üzemirányítást végezni. Tömítetlenség, toksérülés stb. miatti elfolyások Az ilyen folytonossági hiányok miatti állandó szivárgások, rejtett elfolyások, melyek nem jelentkeznek a felszínen, okozzák a legsúlyosabb gondot. A már felderített hibákból kitűnt, hogy a veszteségek szempontjából is igen jelentősek, de igen sok helyen veszélyeztetik az épületek és utak állagát is. Ezeken a rejtett elfolyásokon keletkező veszteségek — még ha a számuk és nagyságuk nem is növekedne — tovább növekednek, az évről-évre emelkedő nyomásszintekkel. Tekintve azonban, hogy csőhálózatunk sok helyen elöregedett, így számolnunk kell e hibák számának növekedésével is. Ezen felül csőhálózatunk hossza is évenként kb. 80 km-el növekszik, így tehát meg van a valószí-