Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Vízgazdálkodási Tervezés Fejlesztése Konferencia - 2. Ülésszak - Dr. Dévényi József: Új módszerek a tervezés előmunkálatainál, a számítógépek szerepe a vízgazdálkodási létesítmények tervezésében

Dr. Dévényi J.: Űj módszerek a tervezés előmunkálatainál Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. 123 vízvezető rétegek paramétereinek meghatározása hidrodinamikailag nem tökéletes kutak esetében nincs megoldva, ami abban is megnyilvánul, hogy a különböző összefüggésekkel számított eredmények között 100—150%-os eltérés mutatkozik. A bizonytalan alapadatok miatt vagy túlméretezés történik, ami a költségeket növeli, vagy alulméretezés, amely szélső esetben a műtárgy megépítését is lehetetlenné teheti. A felmerült bizonytalanságok kiküszöbölése érdekében a méretezéshez szükséges paramétereket próbaszivattyúzásoknál mért elemekből határozták meg, amelyek a közel permanens állapotban állandóknak voltak tekinthetők. Sikerült kimutatniok a kút mélysége és e paraméterek közötti kapcsolatot. A méretezés során e kapcsolat felhasználásával fokozatos közelítéssel határozták meg a telepítendő kút mélységét, a szükséges kitermelendő vízmennyiséget és ily módon az építési idő ismeretében a gazdaságos víztelenítést. A helyszíni modellkísérlet mérési eredményeinek adatsorából számítható méretezési paramétereket a matematikai statisztikai eljárások által szolgáltatott középértékek és azok szórásának figyelembevételével határozták meg. Eljárásuk azért is figyelemreméltó, mert — amikor számos szakember a méretezés nagyobb pontosságát elsősorban a gépi számítástechnika alkalmazásától vária — az alapadatokból származó bizonytalanságot helyszíni modellkísérlettel küszöbölték ki és csak ezután került sor az adatsor matematikai elemzésére. P. G. Franlce professzor munkatársával közösen beküldött tanulmányában a tározó medencék tervezésével kapcsolatos problémát vizsgál. A múltban a tervezett medencék térfogatát úgv határozták meg. hogy az kiegyenlítse a vízhozam és az igény között mutatkozó hiányokat és többleteket, de a tervezés alapja a vízhozamoknak csupán véletlen sorozata volt és nem azok sztohasztikus törvényszerűsége. A vízhozam sztohasztikus szerkezete csak a valószínűségi elmélettel fogható fel és ha a tározó medencét, mint rendszert, sztohasztikus modellek és elméletek segítségével írjuk le. az átfolyási és távozási folyamatok fontos iellemzőinek megragadására a legalkalmasabbnak az ún. sorbanállási modell bizonvul. A szerzők az állapot valószínűségeknek és a teltség halmozott eloszlási függvényének számítását a sorbanállási probléma és a tározók közti analógiára alanozták. A tanulmányban kifeitett módszer feltételezi a hozzáfolyások sztohasztikus függetlenségét, ez ugyan a valóságos helyzet egyszerűsítése, de a gyakorlati alkalmazásokhoz elegendőnek bizonyul. Bukovszky György dolgozatában javasolt vízmérlegszámítási módszer bevezetése a tervezői gyakorlatba indokoltnak tűnik. A tározók hatásának szerepe a vízmérlegben jelenleg még nem kellően tisztázott. Javaslata a ielenlegi vízmérlegekben mutatkozó ellentmondások kiküszöbölését célozza és így a vízkészletgazdálkodás fejlesztését szolgálja. Ezzel elérkeztünk a beküldött tanulmányok harmadik csoportjához. Ezek a dolgozatok gépi számítási eljárásoknak a vízgazdálkodási műszaki tervezésben történő alkalmazásáról számolnak be. Puky Endre ..Vízfolyások hidraulikai számítása elektronikus számítógéppel" című dolgozatában azokat a programokat ismerteti, amelyeket a VÍZITERV a Dráva folyó hidraulikai vizsgálatához készített és használt. A gépi számítások megfelelő szervezésével sikerült elérni, hogy a különböző árvédelmi töltéstávolságoknak a vízfelszín alakulására gyakorolt hatását, illetve a különböző duzzasztási eseteket rövid idő alatt meg lehessen vizsgálni. A felszíngörbék számításánál 4—4 induló vízszinthez 12 vízhozamsor vizsgálatára került sor. Bozóky-Szeszich Károly és Derekas József tanulmányában a kommunális vízellátó hálózatok tervezésével kapcsolatos fejlődést elemzi. A hálózatelméleti kérdések fejlődése ma már lehetővé teszi a pontos méretezést, de e módszerek alkalmazása csak számítógépekkel valósítható meg. A normális üzemen kívül figyelembe vehető az üzemzavarok hatása is. Számítógépet használnak a bővítendő hálózat állapotvizsgálatánál. valamint minden olyan esetben, ahol a hálózathoz kettőnél több betáplálási hely tartozik. továbbá regionális vízellátó hálózatok tervezésénél is. A tervezési költségvetések készítésénél ugyancsak előnyösen alkalmazható számítógép. Az a módszer, amelynél az építőipari költségnormák munkatételeit tárolták és a tervező adta meg számszerűen a kódot és a kódhoz tartozó munkamennyiséget, igen nagy és gondos előkészítő munkát igényel. Olyan módszert dolgoztak ki. amely mentesíti a tervezőt a munkatétel mennyisépek kiszámításától és a kódok meghatározásától. Lublói Péter és Remetey Fiilövv Gábor a hazánkban futtatott különböző csőhál ózaf. méretező orogram tapasztalatai alapián a VÍZITEHV-nél kidolgozott számítógépi programot mutatnak be. amelv lehetővé teszi vízhálózatok meglevő, bővítendő, vagy új csővezetékeinek hidraulikai és költségvizsgálatát, nagyszámú mértékadó üzemállapot változat esetén. A betáplálási Dontok száma gyakorlatilag tetszőleges. A hálózat számítása nyomásveszteség kiegvenlítéssel. gyűrűnként az alkotó ágakon áramló kezdeti feltételezett vízmennyiség fokozatos javításával történik. A program tájékoztatást ad a tározók víziátékáról is és így lehetővé teszi azok gazdaságos méretezését. Dr. Ijjas István két dolgozattal szerepel. Mindkettő az esőztető öntözőtelepek elágazó csőhálózatának számítógépes tervezésével foglalkozik és bemutatja a lineáris és a dinamikus programozási módszerek e területen történő alkalmazását. Egyet kell érteni a szerzővel, amikor azt állítja, hogy az esőztető öntözőrendszerek esetén nem lehet olyan általánosan alkalmazható gépi programot írni, amely a tervezés teljes folyamatát automatikusan elvégzi, bár meg kell jegyezni, hogy hazánkban is folynak