Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

1. szám - Dr. Rétháti László: Talajvíz-idősorok homogenitásvizsgálata

8 Hidrológiai Közlöny 1974. 1. szám Dr. Rétháti L.: Talajvíz idősorok 80706050• 40302010• 0-I A L'< A V / /.-// \ IV. III. ÍN /// Ul ¥ III. [f. < <K. t; / i. 1 / 1 , [év] m 1956 1960 1962 196í 1966 1968 .30 f" n i i \\ m \\ / / / / ' / / ! / / ! / \\\ \\

v m\ / A/ / / / / ya V i \ h /' / / / // // \\ \ —i— [év] 1954 1956 1960 1962 1964 1966 1968 1970 SO 70 ^60• w|30 -'S 20 10 0 — — í \\ 0 —r— / —i— [év] 1954 1956 1958 1962 1964 1968 1970 6. ábra. A „közepes" kategóriába sorolt zavartalan vízjárású (lk típusú) kutak évi relatív KÖV-einek tájegységek szerinti idősora Puc. 6. Pnd dauHbix eodoebix omiiociimeAbHbix cpednux eopu30nmoe KOAOöifee iienapyiuenHoeo pejiciiMa ,,cpedneíí" Kameeopuu no meppumopua/ibubm eduHUtfaM Abb. 6. Landschaf

ts-Zeitreihcn der jährlichen relativen MW der in die „mittlere" Kategorie eingereihten Brunnen (Typ lk) mit ungestörtem Wasserregime d) Az időszak végén jelentkező kettős hullám jellegében azonos az 1941/45. évivel (1. [2]-ben az 5. ábrát). A két nagy hullám „súlypontja" 1943-ra ill. 1968-ra esik, ami 25 éves periódusnak felel meg; ennek felezőjében alakult ki — kisebb amplitúdóval és időben elmosódva — az 1956 körüli maximum. Hasonló sort alkot a minimumok időpontja (1936—1950—1962) is. 80 70 7. ábra. Az I. tájegység magas (m), közepes (k) és alacsony (a) vízállású zavartalan kútjainak átlagos évi relativ KÖV-ei 19.54 és 1971 között Puc. 7. Cpedneeoóoebie omnocumeAbHbie cpedmie ypoemi KOAodi/ee neiiapyiuennoao pejKUMa ebicoKoú (m), cpediieü (k) u HU3K0Ü (a) Kameeopuu meppumopnaAbnoii edumiifbi I e nepuode 1951—1971 ee. Abb. 7. Durchschnittliche jährliche relative MW der ungestörten Brunnen mit hohem (m), mittleren (k) und niedrigen (a) Wasserstand der Landschaft I, zwischen 1954 und 1971 Az adatok a vízjárás mélység szerinti vizsgálatát is lehetővé teszik. A 7. ábra az I. tájegység magas, közepes és alacsony kategóriáinak idősorát mutatja be. Jól megfigyelhető a mélyebben mozgó talajvíz késleltetett jellege, ami többek között abban nyilvánul meg, hogy a magas vízállásokat követő években vízszintjük lassabban apad. Még meggyőzőbb képet ad a II. tájegység közepes és mély talajvizeinek grafikonja (8. ábra): itt négy helyi szélső értékre mutatható ki egy-egy év késleltetés. 8. ábra. A II. tájegység közepes (k) és alacsony (a) vízállású zavartalan kútjainak átlagos évi relatív KÖV-ei 19-54 és 1971 között Puc. 8. Cpedneeodoebie omHOCiimeAbHue cpedmie ypoeiiu KOAOóifee nenapyuieHHoeo pesiCUMa cpedneü (k) u hu3K0íí (a) Kameeopuu mepptimopuaAbHoií edumiiju JS° II e nepuode 1954—1971 ee. Abb. 8. Durchschnittliche jährliche relative MW der ungestörten Brunnen der Landschaft II, mit mittlerem (k) und niedrigem, (a) Wasserstand zwischen 1954—1971 5. Következtetések A homogenitásvizsgálattal szemben elméleti és gyakorlati szempontból

1 egyaránt azt a követelményt kell támasztanunk, hogy az „egyöntetű" kategórián belül elkülöníthetők legyenek azok az idősorok, amelyek 1. csak néhány évig vagy néhány éve, tehát időlegesen állandónak tekinthető hidrológiai viszonyokat tükröznek, vagy 2. önmagukban homogének, de — a szélső értékek egyikében rejlő anomália miatt — relatív KÖV-eik valamelyik irányba eltolódtak. A matematikai statisztika jelenleg használatos módszerei (pl. Szmirnov eljárása) nem adnak kielégítő eredményt, mert a) az elemek függetlensége a kutak többségénél nincs biztosítva, b) az idősor rövidsége miatt a számítás pontatlan, c) nem különítik el az előző bekezdésben 2. alatt jellemzett idősorokat a zavartalan vízjárásúaktól, d) a vizsgálat előfeltételéül előírt függetlenség csak folyamatosan észlelő kutakra számítható, így az időszakosan (pl. 1944/45-ben) szüneteltetett kutakra a homogenitásvizsgálat szigorúan véve el sem végezhető. • Az évi relatív KOV-ek összehasonlításán alapuló vizsgálat egy-egy kút idősorát a többiek átlagával hasonlítja össze. Ez a módszer kiküszöböli a matematikai eljárás hibáit, ezenkívül a) megadja azt az időpontot, amikor a hidrológiai tényezők megváltoztak, b) kimutatja a folyamatosan működő esetleges természetes hatásokat is. A talajvízjárás sajátosságait figyelembe véve a kutakat tájegységek, ezeken belül átlagos vízállásuk mélysége szerint kell csoportosítanunk. A feladat fokozatos közelítéssel oldható meg, úgy, hogy a tájegységek ideiglenes kijelölésekor egyes kutakat kihagyunk, majd besorolásukat hibaszámítás segítségével végezzük el. A bemutatott eljárás — többek között — arra is alkalmas, hogy az egyes országrészek hidromete-