Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

2. szám - Dr. Joó Ottó–Lotz Gyula: Tapasztalatok és feladtok a nyugat-magyarországi meliorációs munkáknál

78 Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. Tapasztalatok és feladatok a nyugat-magyarországi meliorációs munkáknál Dr. J O Ó OTTÓ'-IOTZ GYULA' Országunk nyugati szélén 1963-tól kiterjedt meliorációs munkák folynak. Az a célkitűzés, hogy a Kőszeg— Letenye vonaltól nyugatra, kb. 2600 km

2 nagyságú területen található rossz termőképességű talajokat a nagyüzemi mezőgazdasági termelés számára megjavítsák. A téma általános kérdéseiről és egyes részletproblémákról a szakirodalomban több publikáció jelent meg [1, 2, 3, 4], A munkák átfogó értékelését az 1963—71 közötti időszakra vonatkoztatva a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Növénytermesztési Tanszéke, illetve Termelésfejlesztési Intézete szerkesztésében az OVH, illetve a MÉM megbízásából [5, 6, 7] munkabizottság végezte. Az ebben közreműködött szerzők főbb megállapításaikat Székesfehérvárott, a Magyar Hidrológiai Társaság 1972. szeptemberében rendezett ankétján ismertették. Ez alkalommal rövid tájékoztatást adtunk a meliorációval érintett nyugat-magyarországi terület adottságairól, a melioráció lényegéről, előzményeiről az elért eredményekről, a kapcsolódó feladatokról. Jelen tanulmányunk az előzményeket, s a melioráció lényegét — utalva a korábbi publikációkra — csak érintőlegesen tárgyalja. Részletesebben a tervezés vízgazdálkodási kérdéseivel és a munkák értékelésével foglalkozunk — különös tekintettel néhány üzemi kísérlettel tisztázhatónak ítélt kérdésre. 1. A melioráció előzményei, előkészítése A meliorációs munkákkal érintett területet — az 1963-ban elkészült irányterv megfogalmazása szerint — az 1. ábra tünteti fel. Megjelöltük azt a nyolc bemutató üzemet is, ahol 1965-től napjainkig mintegy 15 000 ha mezőgazdasági területen 100 százalékos állami támogatással, 155 millió Ft ráfordítással, nagyüzemi méretekben végezték a munkát. 1971. végén a készültségi fok a nyolc üzem átlagában 48%, az üzemek 1963. évi területét véve figyelembe 75% volt. A terület legfőbb jellemzői vízgazdálkodási szempontból az évi 800—900 mm-es csapadékátlag ( + 20% eltéréssel), 150 mm/év vízfölösleg, nagy, 400—600 m/km

2 vízfolyás-sűrűség, savanyú, az erősen kötött, ún. perctalajokhoz hasonlóan viselkedő, 15—20 cm vastag termőréteg, pangóvizes erdei talaj, a 40—45%-os lejtésig folytatott szántóés gyepművelés. Részletek tekintetében a szakirodalomra [1, 4] utalunk. A meliorációs munkák lényege a befogadók és a területi vízelvezető árokhálózat kiépítése, a drénezés, mechanikai, kémiai és biológiai talajjavítás együttes, illetve az egyes elemek szükség szerinti alkalmazása. Ehhez szorosan kapcsolódik az üzemrendezés, a gazdálkodás feltételeinek és színvonalának megjavítása is. A terület vízgazdálkodási adottságaiból következően a legnehezebb feladat a pangóvizes, rossz termőképességű talaj tartós és gazdaságos meliorációja. A munkák folyamán ennek érdekében alkalmazott elrendezéseket a 2—4. ábrák mutatják be. 1965—66-ig a 2. ábra, 1968—69-ig a 3. ábra, jelenleg a 4. ábra szerinti *Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Szombathely. JELMAGYAUAZAT• Országhatár Megyehatár Iránutervi terület hatóra f^p*'Bemutató üzem és qyhazősróilöc központja 7. ábra. A nyugat-magyarországi meliorációs munkák területének helyszínrajza elrendezés alkalmazása általános a szerzett tapasztalatok, szervezeti és technikai feltételek biztosításának függvényében, a beavatkozás komplex jellegének hangsúlyozott fenntartásával. A munkák sokrétű szervezeti keretben folynak. A beruházó, lebonyolító, programozó, finanszírozó, tervező, engedélyező, építő, szaktanácsadó, szakvéleménvező, fenntartó, üzemelő stb. szervek száma 19. 2. A tervezés vízgazdálkodási alapkérdései Szemeloszlásuk alapján (5. ábra) a nyugat-magyarországi talajokat az iszapos homokliszt-talajok közé kell sorolnunk. Plasztikus tulajdonságaik alapján viszont e talajok agyagoknak minősülnek, plasztikus indexük 20—40% között van. A permeabiméterben mért vízáteresztőképességi együtthatók a £/=3,0-103—1,8-105 cm/s, a terepen [kettős leszúróhengerrel] mért értékek k

f= 2,0 • 10-4 4,4 • 10~

c cm/s határok között fekszenek. E talajok folyósodásra rendkívül hajlamosak. Tartósan telített állapotban — valószínűleg duzzadási folyamatok következtében — gyakorlatilag elvesztik áteresztőképességüket, a szemcsék disz-