Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
2. szám - Dr. Kozák Imre: Öntözési alapadatok és meghatározásuk
Dr. Kozák I.: Öntözési alapadatok Hidrológiai Közlöny 1974. 2. sz. 69 Miután a bemutatott összefüggésből már három tényező (T/, q s\ T e) ismert, a negyedik tag, a vízadagolás vízhozama az egyenletből kifejezhető. Az egyenletnek ezt a keresett alakját a következő képlet szemlélteti: Amennyiben a képletbe fajlagos értékeket helyettesítünk, az eredmény is fajlagos vízhozamérték lesz. Ezt a fajlagos vízhozam értéket azután beszorozva az öntözendő terület nagyságával, a teljes terület vízhozam-igényét (Q, liter/sec) kapjuk. Számításainknál a terméshozam mennyiségétől elindulva jutunk el, a vízadagolás fajlagos vízhozamához. Következésképpen ezt a vízhozamot az „agrotechnikailag szükséges (fajlagos) vízhozamigény" -nek nevezhetnénk, hiszen értékét az adott gazdasági, tábla vízhasznosítási hatásfoka segítségével képeztük, és így a termesztés közvetlen tényezőiből adódó öntözővíz szükségleteket foglalja magába. Az öntözés agrotechnikai vízhozamigénye a teljes vízhozamigény jelentősebb hányadát adja. Tudományos meghatározása egyik oldalról a műszaki létesítmények magasabb színvonalú tervezését, másik oldalról a műszaki létesítmények által lehetővé váló iparszerű nagyüzemi termelést biztosítja. összefoglalás A hidrogén súlyarányát tekintve 6—7°/ 0-ban, az alkotóelemek számarányát nézve pedig 50°/ o-ban van jelen a növényi szervesanyagban. Ezt a nagymennyiségű építőelemet a növény csaknem kizárólag a felvett vízből nyeri. Mivel az alapanyagok közül a víz szolgáltatja a legnagyobb számú építőelemet, ezért a nagy termések kialakításához a jó vízellátás elsőrendű feladatnak minősül. A növények vízszükségletét életfenntartó és termelővízre osztjuk. Életfenntartó szükségleten azt a vízmennyiséget értjük, amelyre a növénynek az életfolyamatok lefolytatásához szüksége van. A termelővíz i>edig az új testállomány képzésére, a tartalékoló és szaporító szervek építésére szolgál. A vízszükségleten belül az életfenntartó és a termelővíz mennyiségek aránya a tenyészidő előrehaladtával párhuzamosan változik. Fiatal növényeknél a termelővíz, a kifejlett korban pedig az életfenntartó szükséglet van túlsúlyban. Kedvező vízellátásnál az életfenntartáson túl a termelőfolyamat is zavartalanul mehet. A napi súlygyarapodás a levelek legnagyobb fejlettségi időszakában a legnagyobb, majd utána elég gyorsan csökken. A teljes tenyészidő súly gyarapodási adatsorát vonalgrafikonnal ábrázolva csúcsában jobbra eltolódó optimum görbét kapunk. A súlygyarapodási adatok segítségével könnyűszerrel meghatározható a növény vízszükséglete. Célravezető tehát, ha — mind az éves, mind a távlati tervezésnél — a várható súlygyarapodásból vezetjük le a növénytermezstés minden vízszükségletét. Kutatásaink során e feladatra alkalmas, olyan összefüggéseket dolgoztunk ki, amelyek a vízszükséglet számításhoz — az eddigieknél járhatóbb — utat nyitnak. Az összefüggések segítségével kiszámítható a növények napi öntözővíz szükséglete. A napi adatok ismeretében azután az öntözési forduló idejétől és a beöntözendő talaj megüresedett hézagterétől függően határozható meg a ténylegesen kiadható öntözővíz mennyiség, vagyis az öntözővíz adag. Nagyüzemi viszonyok között az öntözés időpontját a talaj hasznosítható vízmennyiségéhez kötjük. Gazdaságossági okokból adódóan az öntözés kezdetét a hasznosítható víz 30%-os hiányánál; és a biológiai feltételek miatt az öntözés befejezését pedig a hasznosítható víz 50°/ o-os hiányánál jelöljük meg. Az öntözővíz adagolásra tehát annyi idő áll rendelkezésre, amennyi idő alatt a növényzet elfogyasztja a hasznosítható víz 20%-os tartományának megfelelő mennyiséget. Az ismert adatok segítségével mostmár számítható az öntözés agrotechnikai vízhozam-igénye is. A keresett vízhozamot a vízfogyás időtartamával, és vízhozamával, valamint az adagolási idővel egyenletbe foglalva, az adagolási vízhozam — mint ismeretlen tag — az egyenletből kifejezhető. Az öntözés agrotechnikai vízhozamigényének ismeretében aztán a vízszállító csatornák és csővezetékek méretei — az adott termelési színvonalhoz igazodva is — meghatározhatók. A növény napi súlygyarapodásánál a vízszükségleten át, az agrotechnikai vízhozam-igényig röviden levezetett elméletek és rendszerek vizsgálatainknál eredményesnek bizonyultak, reméljük, hogy ezen túlmenően a vízgazdálkodás gyakorlatában is hasznosak lesznek. IRODALOM Nicsipporovics A. A.: A fotoszintézis és a bőséges termés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1967. 11., 19., 42., 58., 59. Kozák I.: Hatásfok vizsgálatok a vízháztartásban. Doktori értekezés. Gödöllő, 1967. 71. p. Oroszlány I.: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban. (Második átdolgozott kiadás) Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1965. 161. p. Bcwässerungs-Grumldaten und ihre Bestimmung Dr. Kozák, I. Der Wasserstoff ist in den vegetativen organischen Stoffen im Gewichtsmass von 6—7% und im Zahlenverhältnis, der Bestandteile entsprechend mit 50% vorhanden. Diese grosse Menge von Bauelementen gewinnt die Pflanze fast ausschliesslich aus dem aufgenommenen Wasser. Nachdem von den Grundstoffen das Wasser die grösste Zahl von Bauelementen liefert, ist zum Erreichen von grossen Erträgen die gute Wasserversorgung als primäre Aufgabe zu betrachten. Den Wasserbedarf der Pflanzen teilen wir auf Lebensunterhalts- und Produktionswässer. Unter Lebensunterhaltsbedarf wird jene Wassermenge verstanden, die die Pflanzen zur Entfaltung ihrer Lebensfunktion benötigen. Das Produktionswasser dient für die Bildung des neuen Körperbestands, für den Bau der Reserveund Eortpflanzungsorgane. Innerhalb der Wasserbedarfs ändert sich das Mass des Lebensunterhalts- und Produktionswassers paralell mit dem Fortschritt der Vegetationszeit. Bei jungen Pflanzen ist das Produktionswasser und in vollentwickeltem Alter der Lebensunterhaltsbedarf überwiegend.
