Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

2. szám - Dr. Csanády Mihály: Galvánüzemi szennyvíz által okozott talajvíz-szennyezések

62 Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. Galvánüzemi szennyvíz által okozott talajvíz-szennyezések Dr. CSANÄDY MIHÁLY' Bevezetés Az ipari és mezőgazdasági termelési folyamatok kemizációja az utóbbi években meggyorsult, aminek következtében olyan ún. természetidegen anyagok is egyre több helyen jutnak a környezetbe, amelyekkel azelőtt igen ritkán találkoztunk, és amelyekkel mint talajvízszennyező komponensekkel általában nem kellett számolnunk. Az utóbbi évtizedben a Budapest körüli, jelentősebb iparral nem rendelkező falvakban számos kis galvánüzem létesült, nagyobb részük mezőgazdasági termelőszövetkezetek melléküzemeként. A galvánüzemi szennyvizet az esetek jelentős részében — az illetékes vízügyi és közegészségügyi hatóságok engedélye nélkül — elszikkasztották a talajban, ahogyan ez csatornázatlan területeken házi szennyvíz esetében szokásos. A jelen tanulmány néhány ilyen talajvízszenynyezési esetet és a belőlük levont tanulságokat ismerteti. Vizsgálati módszerek A mintavétel minden alkalommal helyszíni szemle keretében történt. A krómtartalom meghatározása ós a cián ledesztillálása lehetőleg a mintavétel napján, de mindenképpen 24 órán belül megtörtént. A nehézfémek meghatározására szolgáló mintát sósavval megsavanyítva tároltuk. A krómot, amely mindig hatértékű alakban, kromátként volt jelen, difenilkarbazidos fotometriás módszerrel mértük [1], Az eljárást tájékoztató kvalitatív formában a helyszínen is alkalmaztuk. A cianidot desztilláeió után fotometriás módszerrel mértük, eleinte a benzidin-piridines [2], később a barbitursav-piridines módszerrel [3]. Néhány esetben külön mértük a szabad és az összes cianidot, máshol csak az Egészségügyi Világszervezet (WHO) előírása szerinti ún. mérgező cianidot [4] mértük, borkősavról desztillálva. A többi nehézfém (réz, kadmium, nikkel, cink) kimutatását és meghatározását polarográffal végeztük [1, 3], ammóniás-ammóniumkloridos alapoldatban, sósavas közegben végzett beparlással való dúsítás után. Az eredmények értékelésekor az Egészségügyi Világszervezet normáit [4] vettük figyelembe. A nikkel esetében, amelyre nem találtunk előírást, a kadmiumra megállapított 0,01 mg/l-t tekintettük határértéknek. Az esetek ismertetése Az első esetet 1966-ban Gyálon észleltük [5, 6]. Kis galvánüzemben (létszám 20 fő) korábban kis mennyiségben nikkeleztek, majd ciános fürdőből liorganyzást végeztek, kromátos passziválással. A terület sík, a talaj a felső rétegekben erősen agyagos. A szennyezés észlelésekor 3 kút volt szennyezett, közülük kettő — amelyek vizét motoros szivattyúval emelték ki — erősen. Amíg a motoros szivattyút működtették (jelentős depressziót tartottak fenn), a szennyezés csak lassan terjedt. A szivattyúzás megszüntetése után a szenynyezés határozottan terjedni kezdett, bár a szik* Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest. kasztást időközben megszüntették. A fő szennyezés a kromát volt, de az erősebben szennyezett kutakban a cianid, néhány közeli kútban nikkel is kimutatható volt. 6 hónap után 6 kút erősen, 2 gyengén volt szennyezett, egy év után — a két felhagyott kúton kívül —- 5 erősen, egy gyengén, 2 év után 4 erősen és 7 gyengén volt szennyezett. Hat év után (3 felhagyott kúton kívül) még 6 kút volt erősen szennyezett, 17 gyengén, vagyis még mindig 23 kútra terjedt ki a szennyezés (kb. 150X250 m-es területen), amelyek közül 11-ben haladta meg a króm koncentrációja a WHO határértékét (0,05 mg/l). A mért maximális Cr(VI) koncentráció 24 mg/l volt, de még 6 év után is mértünk 15 mg/l-t. A második esetben erősen lejtős terepen, löszös talajon szikkasztottak el szintén kevés szennyvizet (Maglód). A szennyezés észlelésekor az üzemet leállíttattuk, és csak a szennyvízkezelés és elvezetés megoldása után működhetett tovább. Három kút szennyeződött, mindegyik elég erősen. A króm(VI) mellett cianid, nikkel és kadmium is kimutatható volt. A legerősebben szennyezett kútban, amely 56 m-re volt a szikkasztótól, a letiltás után 9 hónappal a króm(VI) koncentrációja 44 mg/l, 11 hónap után a cianid koncentrációja 31 mg/l-es (!) maximumot ért el [6]. A koncentrációk időbeli változását az 1. ábra mutatja. Három év múlva a szennyezettség már csekély volt (továbbterjedés nem volt megállapítható, a talajvíz a közeli patak felé mozgott), hat év után szennyezés már nem volt kimutatható. (A korábban legerősebben szennyezett kutat betömték.) A harmadik esetben (Szigetszentmiklós) sík területen, homokos talajban szikkasztotak el igen kevés (kb. 0,5 m

3/nap) galvánüzemi szennyvizet. A szennyezés észlelésekor (1967) 9 kút erősen, 7 gyengén volt szennyezett. A szikkasztást azonnal 1. ábra. A szennyezettség időbeli változása a legerősebben szennyezett kút vizében (Maglód) Puc. 1. H3MemHue 3aepn3Hennocmu eo epeMenu e eode HauöoAee 3aapii3MHH0Z0 KOAOöya (MÜPAOÓ) Abb. 1. Zeitliche Veränderung der Verunreinigung im Wasser des am stärksten verunreinigten Brunnens (Maglód)