Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

12. szám - Schandl Vilmos–Szilágyi László: Magyar–szovjet együttműködés a műanyagok vízépítési alkalmazása területén

544 Hidrológiai Közlöny 1974. 12. sz. Ádámosi M. és mlsai: Duzzasztás hatása a Tisza vízminőségére Magyar—szovjet együttműködés a műanyagok vízépítési alkalmazása területén SCHANDL VILMOS* — SZILÁGYI LÁSZLÓ» A Szovjetunióban illetve Magyarországon rendelkezésre álló korábbi kutatási eredmények és ismeretek, szellemi illetve anyagi lehetőségek jobb kihasználása — összegezve a kutatási munka hatékonyságának növelése — érdekében a két ország vízügyi főhatóságai között 1970-ben műszaki-tudományos együttműködési megállapodás jött létre. Ennek keretében az 1971—75 éves időszakra két fejlesztési feladat megoldását irányozták elő olymódon, liogy ezek közül az egyik az öntözővíz elosztó hálózatok automatizálásának és távirányításának, a másik pedig a műanyagok korszerű vízépítési alkalmazásának fejlesztését tűzte ki célul. Az alábbiakban az utóbbi feladatban folyó munkát, elért és várható eredményeket kívánjuk tájékoztató jelleggel ismertetni. A témavezető intézetek a Szovjetunióban a kijevi Ukrán Meliorációs és Vízgazdálkodási Kutató Intézet (UkrNIIGiM), Magyarországon a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI), amelyek a feladat megoldásába más intézeteket is bevonnak. 1. Beton-fólia burkolatok Világszerte — és Magyarországon is — ismeretes és alkalmazott eljárás, hogy azokat a földmedrű csatornákat és tározókat, amelyeknél nagy szivárgási veszteségre lehet számítani, PVC vagy polietilén anyagú fóliával szigetelik. A fóliát a környezeti és mechanikai hatásoktól, sérülésektől általában 30 cm vastag föld védőréteggel óvják. Ez a megoldás hatékony bár, de van néhány hátránya is. Ezek közül a lényegesebbek: a) a védőréteg építésének gépesítése nehezen oldható meg, így nagy mennyiségek készítése mindig problematikus; b) a védőréteg állékonysága — a fóliáról való lecsúszásának megakadályozása — nehezen biztosítható, sok bizonytalanságot rejt magában, ezért a rézsűt a biztonság növelése érdekében az elméletileg szükségesnél jóval laposabb hajlással kell kialakítani; c) a föld védőréteg nem nyújt a fóliának védelmet a növények —- főként nád — gyökerei, valamint a rágcsálók okozta perforáció ellen. Az úgynevezett beton-fólia burkolatok fenti hibákat kívánják kiküszöbölni és a szivárgásgátláson kívül biztosítják a csatornák vagy tározók rézsűjének erózióvédelmét is. A szerkezet tulajdonképpen nem egyéb, mint a már ismert fóliaszigetelés, amelynek védelmét nem földréteg, hanem kis csatornaszelvények esetében monolit, nagyok esetében előregyártott elemekből készített betonréteg biztosítja. A betonréteg vastagsága általában * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. 6—12 cm. A rézsűhajlás mértékét ennél a megoldásnál már nem a védőréteg állékonysága, hanem a hidraulikailag legkedvezőbb alak, vagy egyéb szempontok szabják meg. A beton-fólia burkolat beruházási költsége nagyobb, mint a föld védőrétegű szigetelésé, de a különbözet akarbantartási költségekben és egyéb műszaki előnyökben pár év alatt megtérül. A témát — a magyar féllel konzultálva — a szovjet fél dolgozza ki. A monolit burkolatok készítéséhez az UkrNIIGiM célgépet fejlesztett ki, amelynek több kísérleti példánya már két éve sikeresen üzemel. A gép egy munkafázisban fekteti az előre elkészített tükörre a fóliát, teríti és tömöríti a betont és a kész burkolatba vakhézagokat is vág. Az előregyártott elemekből készült burkolathoz — nagyobb csatornaszelvényeknél — 3—6 négyzetméteres, 6—8 cm vastag vasbeton (esetleg feszített beton) elemeket használnak. 1971-ig csak az Éhség Sztyeppén és Ukrajnában több, mint 2,2 millió m

2 beton-fólia burkolatot készítettek öntözőcsatornák szivárgás gátlására és rézsűvédelmére. Hazánkban az öntözés hatására — főleg a szigeteletlen földcsatornák közelében — erőteljes talajvízszint emelkedés tapasztalható. A beton-fólia burkolatok alkalmazása jelentősen csökkentené a szivárgási veszteségeket és az ezzel járó elmocsarasodás veszélyét. A Szovjetunióban az Éhség Sztyeppén mért adatok szerint a nehéz természeti viszonyok (száraz, éles rögök, erős napsugárzás) között, begyakorlatlan munkaerővel épített betonfólia burkolatok napi szivárgási veszteségei négyzetméterenként átlagosan 7—8 1, monolit beton burkolatoknál 30—1001, előregyártott és bitumennel kiöntött hézagú vasbetonlemez burkolatoknál 150—200 l-t tettek ki. A két utóbbi burkolattípus hézagtömítésének javítása 100 m

2 burkolatra vetítve 31, illetve 58 Rb volt, míg a beton-fólia burkolatok beton hézagtömítése nem szorult javításra. 4—6 éves tapasztalatok szerint a pár centiméteres betonréteg alatt a fólia öregedése alig gyorsabb, mint 40 cm-es föld védőréteg alatt. Jelenleg a beton-fólia burkolatok minimális élettartamát 25—30 évre becsülik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha a burkolat alatti talaj száraz térfogatsúlya az 1,6 g/cm

3-t nem éri el, a fólia alkalmazása jó eredménnyel jár. 1,7 g/cm

3-nél magasabb száraz térfogatsúly esetén a talaj jó vízzárósága miatt általában fóliás szivárgásgátlásra nincs már szükség. Földmedrű csatornák szigetelésére a 0,2 mm vastag korom-stabilizált fólia már megfelel. Nagyobb műtárgyak fóliaszigetelésénél a fólia szükséges vastagságát és mechanikai tulajdonságait számítással lehet meghatározni a fóliára ható víznyomás, a fólia alatti talaj pórus-