Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

12. szám - Szakáll Kálmán: Szovjet kapcsolataink és a szovjet szakirodalom hatása víztisztítási technológiák fejlődésére

542 Hidrológiai Közlöny 1974. 12. sz. Ádámosi M. és mlsai: Duzzasztás hatása a Tisza vízminőségére Kljacsko rendkívül szemléltetően tünteti fel egy diagramban, amely azóta több hazai és külföldi szakirodalmi közleményben megjelent (1. ábra). A diagram megértéséhez szakemberek számára nem kell sok magyarázat: A szűrőöblítés iszapvízében 2—3 percen belül kell megjelennie a maximális lebegőanyag-tartalomnak — ellenkező esetben, ha elhúzódik a szűrőöblítés, rossz az öblítési technológia. A szűrőfejek hidraulikai vizsgálata. A szovjet szakirodalomban utalás található arra vonatkozólag, hogy egy-egy gyorsszűrőegységbe, annak szűrőágyába, csak azonos hidraulikai ellenállású szűrőfejek építhetők be — egy-egy szűrőegységen belül a megengedhető eltérés a kutatási eredmények szerint max. +5% lehet. Ezért beépítés előtt a szűrőfejeket hidraulikai ellenállás szempontjából ellenőrizni kell, melyre a 2. ábra szerinti berendezés szolgál. 2 m magasan elhelyezett, túlfolyótölcséres, állandó szintű tartályból áramló vízzel mérik a szűrőfejek vízátbocsátó képességét. Az alul elhelyezett mérőedény vízzel való megtelésének idejét mérik. Például, ha a mérőedény megtelésének átlagos ideje 180 sec, egy-egy ugyanazon szűrőegységbe csak azok a szűrőfejek építhetők be, melyeknek átfolyási ideje 171—189 sec közé esik. Más átfolyási idejű szűrőfejek is felhasználhatók, azonban azokat másik szűrőegységbe kell beépíteni — lényeges csak az, hogy egy szűrőegységen belül ne legyen a szűrőfejek hidraulikai ellenállása között +5%-nál nagyobb eltérés. Egy-egy gyártási tételből ill. szállítmányból származó szűrőfejkészletet tehát a hidraulikai ellenállás szempontjából ellenőrizni és csoportosítani kell, és ennek eredménye alapján kell intézkedni a szűrőfejek egyes szűrőegységek közötti szétosztásáról. Gyorsszűrők vízgyűjtő és vízelosztó rendszerének technológiai ellenőrzése. Köztudomású, hogy szűrők vízgyűjtő és vízelosztó rendszerének hidraulikája, annak kifogástalan megoldása alapvetően befolyásolja a rendszer működését. Érthető, hogy víztechnológiai szakemberek ténykedésének első számú célpontja volt mindig a hidraulika minden szempontot kielégítő megoldása (az előző fejezetben ismertetett szűrőfej vizsgálat is ezt a célt szolgálja). Nem kevésbé fontos olyan vizsgálati módszer kidolgozása, melynek segítségével egyértelműen meggyőződhetünk arról, hogy jó a gyorsszűrő vízgyűjtő és vízelosztó rendszerének működése. Nos, a szovjet szakirodalomból származik egy szellemes és egyszerű vizsgálati módszer, vagy inkább kritérium, melyet „Kljacsko-szabálynak" is szoktak víztechnológusaink emlegetni. A vizsgálat lényege a következő: Intenzív, 8—10 percig tartó szűrőöblítést végzünk, melynek befejezése után a szűrőegységben levő vizet lebocsátjuk mintegy 40—50 cm-el a szűrőréteg felső szintje alá. Ekkor megtekintjük a szűrőanyagot. Kifogástalan vízelosztás esetén a iszűrőanyag szintjének tökéletesen vízszintesnek kell lennie. (Ez tekinthető a jó hidraulikai kialakítás legfontosabb kritériumának.) Kiemelkedés vagy tölcsérképződés hibára mutat. Az sem kívánatos, ha a szűrőfejek „sziluettje" a szűrőtöltet felső szintjén felismerhető. Magától értetődően, iszapréteg vagy iszapcsomók jelenléte egészen dúrva hibára utal (elégtelen az öblítési intenzitás stb.). A „Kljacsko-szabály" alapján tehát egyértelmű következtetéseket vonhatunk le a gyorsszűrők konstrukciójáról és működéséről. Hasonló, hasznos gyakorlati vizsgálati módszerek leírását találhatjuk még a szovjet szakirodalomban pl. — a szűrőanyagon visszamaradó szervesanyagszennyeződés, — a szűrőanyag-összetapadás, — a támréteg-elmozdulás stb. mértékének kvantatív megállapítására is. Jellegzetes az is, hogy a Szovjetunióban is sok a találmány, van ipar jog-védelem — de nem áll annyira az üzleti érdekek szolgálatában, hogy az reá üsse bélyegét a szakirodalomra. Ebből kifolyólag a szovjet szakirodalmi közlemények világosabbak, gyakorlatiasabbak, a közlemények alapján általában mindent meg lehet valósítani. E sorok írója a következő gondolattal fejezi be fejtegetéseit. A víztechnológiai szakkönyvek sajátossága, hogy viszonylag kis szakembercsoportot érdekelnek, azonkívül viszonylag gyorsan elavulnak. Talán ezzel magyarázható, milyen nehezen jelenik meg nálunk egy-egy nagyobb lélekzetű víztechnológiai szakkönyv. A nehézségek áthidalására kézenfekvő megoldásként kínálkozhat a szakkönyvek lefordítása is. Annál is inkább, mert még a szovjet példa is erre ösztönöz: H. E. Babbitt „Watter Supply Engineering"-jét [37], mely kétségtelenül a legkitűnőbb angol nyelvű vízellátási szakkönyv — a Szovjetunióban (orosz nyelven) 10 000 példányban adták ki. De ellenpéldával is szolgálhatunk: Pritula „Katódvédelmét" [32] is nagy példányszámban adták ki (angol nyelven) Angliában és Amerikában. SZAKIRODALOM [1] L. A. Kulszkij: Himája i tyehnologija obrabotki vodi (A vízkezelés kémiája és technológiája). Kiev, 1960. [2] L. A. Kulszkij: Osznovi tyehnologiji kondicioinyirovanyija vodi (A vízkondicionálás technológiájának alapjai) Kiev, 1963. [3] L. A. Kulszkij: Tyeoretyicseszkije osznovi i tyehnologija kondicionyirovanyija vodi (A vízkondicionálás elméleti és technológiai alapjai). Kiev, 1971. [4] L. A. Kulszkij—E. M. Kalinyijcsuk: Kondicionyirovanyije pityevoj vodi (Az ivóvíz kondicionálása). Moszkva, 1964. [5] L. A. Kulszkij—M. A. Sevcsenko—E. M. Kalinyijcsuk: Metodi ulucssenyija zapaha i vkusza pityevoj vodi (Az ivóvíz mellékízének és szagának megszüntetésére szolgáló módszerek). Moszkva, 1961. [6] L. A. Kulszkij—V. F. Nakorcsevszkaja—V. A. Szlipcsenko- Akityivnaja kremnyekiszlota i prob-