Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

11. szám - Szakváry Jenő: A felszín alatti vizek minőségvédelme (különös tekintettel a védőövezetekre) - Hozzászólások: - Dr. Bolberitz Károly: Vízkémiria és vízbiológiai folyamatok a szemcsés közegben

492 Hidrológiai Közlöny 1974. 11. sz. Szakváry J.: .4 felszín alatti vizek minőségvédelme rendje nemcsak egy-egy víznyerő területről hasznosításra tervezett vízmennyiségtől függhet, hanem az adott térség vízellátási rendszerétől is (községi vízmű, több víztermelő teleppel rendelkező városi vízellátás, több települést egy, vagy több termelő telepről ellátott kistérségi vízellátás, nagytérségi, regionális vízellátás). A legkisebb veszélyeztetettségű kategóriába sorolható a közterületi közkutas vízellátás. A szabályozás tegye lehetővé a védőövezetek rugalmas, a helyi körülményeket is figyelembe vevő kialakíthatóságát. Felül kell vizsgálni a tilalmak, a korlátozások, a szabályozások és engedmények körét, mértékét, biztosítani kell egységes értelmezésüket és a gyakorlati végrehajtás összhangját. A nagyvonalakban vázolt feladatok végrehajtásában a fokozatosság elveit célszerű érvényesíteni, melyek minden szakaszban összhangban legyenek az elérendő céllal, az ismeretekkel arányos módszerek alkalmazásával. Hozzászólások Dr. Bolberitz Károly (Országos Közegészségügyi Intézet) Vízkémiai és vízbiológiai folyamatok a szemcsés közegben Az ivóvízellátás céljára legelőnyösebbek a felszín alatti vizek, mivel ezek többnyire könnyen védhetők és nagyobbrészt kezelés nélkül fogyaszthatók. Egy 1961. évi felmérés szerint pl. Dánia 100%-ban, Ausztria 99%-ban, Belgium 80%-ban kutakból nyerte ivóvízét, igaz viszont, hogy Svédország 95%-ban, Japán 90, Finnország 70, az USA szintén 70%-ban felszíni vizeket fogyasztott. A túlnyomórészt csapadékokból és pára-lecsapódásokból eredő talajvizeknél az oldott anyagok kialakulásában a biológiai folyamatoknak vam döntő szerepük. Ez minden esetben a felső, humuszos talajban indul meg, amelyben óriási a biológiai tevékenység. A bioszervezetek, elsősorban a baktériumok elszaporodásához nagy mennyiségű szerves anyag és oxigén áll rendelkezésre. Az oxigén oldódik a beszivárgó vízben és biztosítja a mikroorganizmusok továbbélését. A baktériumok az élet-energiához szükséges tápanyagot biológiailag elégetik, ezáltal szénsav keletkezik a vízben. Ez a folyamat a talajban levő oldhatatlan ásványi anyagokat oldhatóvá teszi és növeli a víz sótartalmát. A mikro-szervezetek tehát felemésztik a rendelkezésre álló szerves anyagokat, de ezeket csak részben égetik el, másik részük átalakított formában továbbra is a vízben marad és további szaporodást tesz lehetővé. A baktériumokon kívül más mikroszervezetek is vannak a talajban, elsősorban protozoák, melyek a vízidegen baktériumokat fogyasztják. Mindeme biológiai folyamatok révén a természetes, vagy mesterséges úton a vízbe jutó szerves anyagok fokozatosan lebomlanak mind egyszerűbb vegyületekké, de e folyamat révén a víz sótartalma állandóan növekszik. Mindezekből a kémiai és biológiai folyamatokból vizsgálati adatok is már állnak rendelkezésre, de ezek még nem elégségesek, hogy teljes képet tudjanak adni a gyakorlatban előforduló rengeteg változatból adódóan. Nagymértékben függ ez a növényzettől, a talajféleségtől, ennek szűrőképességétől, a talajban megtett úttól, a klimatikus viszonyoktól és a talajba juttatott természetes, vagy természet-idegen szennyezésektől. A talajvízben végbemenő folyamatokat az emberiség szaporodása, tömörülése és a kultúra fejlődése mind nagyobb mértékben befolyásolja. E befolyás sajnos minden esetben kedvezőtlen. Igaz ugyan, hogy e szennyezések elsősorban a felszíni vizeket érintik, de a felső talajvizek sem mentesek tőlük. A szennyezések forrásai: — a lakosság (emberi ürülék, hulladékok, detergensek) ; — mezőgazdaság (állati ürülék, műtrágyák, irtószerek, öntözővizek); — ipar (természetes- és természet-idegen anyagok); — közlekedés (olaj, benzin, ólom); — gondatlanság és balesetek. Mindezek a szennyezések többféle módon juthatnak a talajba: — szikkasztással (űrgödrök, szikkasztó berendezések); — szikkadás révén (öntözés, permetezés, legeltetés, hulladék-tárolás, közlekedési, baleseti szennyezések) ; — csapadékos bemosás útján (utakról, mezőgazdasági területekről). A szennyezések jellegük alapján az alábbi csoportokba sorolhatók: 1. élő szervezetek (paraziták, baktériumok, vírusok); 2. mérgező ionok (fémek, As, Se, Be, CN); 3. káros szervetlen vegyületek; 4. szerves vegyületek; 5. ásványolaj és lepárlási termékei. 1. Az élőszervezetek okozta szennyezések az emberi és állati ürülékektől erednek, melyek óriási mennyiségű baktériumokat és ezek tápanyagait tartalmazzák. Ha ezek a felszínre jutnak, ott erősen tisztulnak a felső 20 cm-ben. Lejjebb a biológiai lebontódás már erősen csökken, mint azt már több kísérlet igazolta. Magában a talajvízben már igen lassú a tisztulás; itt elsősorban a hígulás játszik szerepet. Az ürülékben bármikor jelen lehetnek kórokozó szervezetek. Ezek közül a bél-paraziták nem veszélyesek, mert a talajban kiszűrődnek. A vírusok, mint azt az újabb kutatások mutatják, a talajban abszorbeálódnak, kivéve ha a talaj lúgos jellegű. Ennek ellenére az utóbbi években külföldön nem egy, talajvíztől eredő komoly hepatitis járvány fordult elő. Legnagyobb kockázatot a kórokozó baktériumok jelentik. Ezek között szerepelnek a Cholera vibrio, a különféle Salmonellák, Shigellák és coli-féleségek, mely utóbbiak hazánkban is már számos kútvíz eredetű járványt okoztak. Igaz ugyan, hogy ezek a pathogenek az élő szervezetből távozva a talajvízben idegen környezetbe jutnak, ahol elpusztulnak, de minthogy ez 5—10 napot vesz igénybe, így a talajvízben nagyobb távolságokra is eljutnak. 2. Hasonló nagy veszélyt jelentenek a talajvízbe jutó mérgező ionok. Ezek egyes vizsgálat szerint részben kicsapódnak, részben ion-cserélés révén a talajban megkötődnek, ennek ellenére több esetben a szennyező forrástól több kilométer távolságban is kimutathatók voltak. E fémek túlnyomórészt a galvanizáló ipar szennyvizeinek szikkasztása révén okoznak szennyezést. Hasonló eredetűek a kromátos és a ciános szennyezések. A higany és az arzén tartalmú irtószerek alkalmazását a mezőgazdaságban ma már betiltották. Ennek ellenére a közelmúltban több ilyen kút-szennyezést lehetett felderíteni hazánkban, melyek közül egy, még egy év múlva is kimutatható volt, erősen stagnáló talajvízben. A jövőben visz»nt az ólom jelent növekvő veszélyt, a fokozódó gépjármű közlekedés következtében. Az USA-ban 1969-ben évi 260 000 tonna ólmot dolgoztak fel a benzinhez kevert ólom-tetraetillé. További veszélyt jelent a kútvizekben a fehérjék lebomlása és oxidálása révén keletkező nitrát. Régebben szennyezést jelző indikátornak tekintették, három évtizede azonban kiderült, hogy a csecsemőknél — akiknek emésztőszerveiben a bélflóra még nem teljes — a nitrát halált okozó methaemoglobinaemiát idéz elő. A műtrágyázás terjedésével ez a jövőben fokozódó gondokat fog okozni. 3. A nem mérgező anorganikus szennyezések az egészségben közvetlen károkat nem okoznak, de az