Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

10. szám - Aujeszky Géza–Dr. Karácsonyi Sándor–Dr. Scheuer Gyula: A DNY-i bükk karsztvízföldtani viszonyai

465 Hidrológiai Közlöny 1974. 11. sz. Nekrológ A DNY-i Bükk karsztvízföldtani viszonyai AUJESZKY GÉZA* — dr. KARÁCSONYI SÁNDOR* dr. S C H E II E R GYULA* A bükki karsztvíz jelentősége és fontossága napjainkban állandóan emelkedik, pedig eddig is kiemelkedő szerepelt töltött be egyes nagy városok és ipari üzemek vízellátásának biztosítása szempontjából. A bükki karsztforrások vize képezi alapját többek között Miskolc és Eger városok vízellátásának, a most kiépülő dél-borsodi regionális vízműnek, továbbá több jelentős ipari üzem: a Bélapátfal vai Cementgyár, Borsodnádasdi Lemezgyár, stb. vízellátását biztosítják. A gyorsütemű fejlődós hatására az új beruházások új, a régi fogyasztók pedig növekvő vízigényekkel jelentkeznek, amelyek kielégítése további vízkészletek feltárását és igénybevételét teszi szükségessé. Ennek következtében bővülnek és kapcsolódnak be újabb ós újabb területek a vízbeszerzés körébe. Ilyen új víznyerő területként értékelhető a DNY-i Bükk is, amelynek jelentősége az utóbbi időben a térségben jelentkező nagy vízigények miatt fokozódott. E területrészen végzett vizsgálatainkat és megfigyelési eredményeinket kívánjuk bemutatni. I. Általános földrajzi és földtani jellemzés A vizsgált területet — melyet a morfológiai irodalom Délnyugati Bükk-ként tart nyilván — északon a Bükk fennsík, keleten a Hór völgye, délről a Bükk alja, nyugatról pedig az Eger patak völgye határolja. (1. ábra.) A DNY-i Bükk a fensíknál kb. 200 m-rel alacsonyabb, 5—700 m magasságú és patakvölgyekkel erősen tagolt. A gerincek kezdetben élesek, majd a hegység lába felé fokozatosan ellaposodnak. Az agvagpalából a mészkőrögök merész formákkal emelkednek ki. A legjelentősebb völgy az egész területen áthaladó ÉK—DNY-i irányú Lökvölgy, melybe É-ról számos mellékvölgy csatlakozik, mint pl. Berva, Mész, Vöröskő völgyek stb. A terület morfológiai arculatát a különálló mészkő- és dolomitrögök teszik változatossá. Ilyenek a Berva-bérc, a Várhegy—Nagyeged vonulata, Imókő, Feketelen, Vöröskőbérc, továbbá a Lök völgyben feltárt mészkőrögök. E területen is mint a hegységben túlnyomóan a mezozoos alaphegvségi képződmények találhatók, míg a peremi részeken már harmadidőszaki és negyedkori üledékek vannak. A földtani viszonyok alapján a terület legidősebb képződménye az alsó- és középső ladini emeletbe tartozó agyagpala-összlet, amely a hegységben éppen e részen fordul elő nagy és egységes elterjedésben, a Hór-Hosszúvölgytől NY-ra túlnyúlva még az Eger-patak völgyén is. A felső ladini-karni emeletet már mészkövek képviselik. E mészkőösszlet vastagsága Balogh K. szerint 1300 — 1500 rn. A mészkőösszlet egyes tagjai a DNY hegység részen a palasorozatba zártan — szigetszerűen — emelkednek ki (Vöröskő, Imókő, Feketelen,) nagy egységes felszíni előfordulásuk, — mint a Bükkfennsíkon — itt teljesen hiányzik. Jelentős felszíni kibukkanásuk csak két helyen ismeretes (Berva-bérc, Nagy — Eged-várhegyi vonulat), de ezek sem érik el az 5 km

2-t. A mélyresüllyedt triász időszaki alaphegysógi képződményekre az eocénben tarka agyag, homok, mészkő és mészmárga halmozódott fel. Az eoeén rétegek legnagyobb egységes felszíni előfordulásban a Nagy Eged — Várhegy mezozoos vonulat DK-i oldalán mutathatók ki. A hegység előterében a víz- és kőolajkutató-fúrások, legújabban pedig az almári fúrás harántolta a miocén rétegek alatt * Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Budapest. a felső eocén mészkövet. Az oligocén rétegösszlet túlnyomó részben agyag, agyagmárga, homok-, homokkőből áll. A miocén képződmények felszíni elterjedése a hegység előterében is igen jelentős. A rétegösszletben a liolittufa az uralkodó kőzetfólesóg. Eger környékén számos szép feltárásban tanulmányozhatók. A pannóniai üledékek csak a hegység előterében, a vizsgált terület peremi részein találhatók. A negyedkori rétegek az idősebb képződményeket elfedve nagy területeket borítanak. A patakvölgyekben homokos kavics, a dombokon lösz ós annak különböző változatai, továbbá a hegységi részeken az agyagos lejtőüledékek fordulnak elő. A földtani vizsgálatok szerint a mezozoos képződmények gyűrt, töréses szerkezetűek. Balogh K. szerint a DNY-Bükkben a palaösszlet, többszörös redőkbe szedett boltozatokat alkot a keskeny pikkelyszalagokká csökkent mészkő színklinálisokkal szemben. A nagy kitirjedésű palatömegben a gyűrődések csapása ÉÉK— DDNY irányba fordul a DK-i Bükk K —NY-i irányával szemben. Tehát a vizsgált terület tektonikai viszonyai is különböznek. A fiatalabb mozgások nyoma csak törésekben mutatható ki. Ezek mentén számos völgy alakult ki (Hidegkúti-, Bő-, Mész-völgy stb.) A DNY-i Bükk tektonikailag igen erősen igénybevett, terület, helyenként törési övek is létre jöttek. Ezt bizonyítják a demjéni olajmezőn végzett vizsgálatok is. A harmadidőszaki képződményeket haránt és átlós törések sakktáblaszerűen feldarabolták. A vetődések hatására többlépcsős leszakadásos árkok és sasbércek jöttek létre. Ilyennek kell tekintenünk a felső-tárkányi öblözetet, a Felnémet—Almári területet, továbbá az egri forrásoknál kimutatott sasbércet. A hegységet fiatal (harmadidőszak végi és negyedkori) kiemelkedések alakították ki. II. Általános vízföldtani viszonyok A terület földtani felépítéséből eredően a vízföldtani adottságok is eltérnek az általános bükki viszonyoktól. Míg a karsztos fennsíkok forrásokban rendkívül szegények, addig e részen számos forrás fakad. A negyedkori rétegekben talajvíz fordul elő. Összefüggően csak a hegység peremi részein. Nagyobb mennyiségben a patakvölgyek felszínközeli kavicsos rétegeiben tározódik, (Eger és Tárkánvi) patakokat kísérve. A miocénösszlet homokos szintjeiben rétegvíz tárható fel. A vízadó szintek korlátozott elterjedése miatt előfordulásuk csak az Eger patak Felnémet feletti szakaszán ismeretes. A triászidőszaki kőzetek vízföldtani szempontból két csoportra oszthatók és nagy, általános elterjedésüknek megfelelően a vízföldtani kép döntő meghatározói. Az irodalom az agyagpala-összletet vízzárónak minősíti. Ez a képződmény területileg a legelterjedtebb. A pala területeken magából a kőzetből nagyszámú időszakos forrás fakad. A legnagyobb vízhozama sem éri el a 40—50 l/p-t. Általában 2—5 1/p-es hozamértékek a mértékadók. E források vízutánpótlásukat a csapadék beszivárgó részéből kapják. Miután a palaösszlet rossz vízvezető, a lehulló csapadékvíz legnagyobb része lefolyik. For-