Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

10. szám - Dr. Schmidt Eligius Róbert emlékezete

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 54. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 433 — 480. olrlal Budapest, 1974. október DR. SCHMIDT ELIGIUS RÖBERT 1902—1973 1973. év nyarán Budapesten a Farkasréti te­metőben kísértük utolsó útjára Dr. Schmidt Eli­gius Róbert Kossuth-díjas bányamérnök geoló­gust, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagját, a Hidrológiai Szakosztály elnökét. Dr. SchwAdt Eligius Róbert Krassó-Szörény vármegyében, Karánsebesen született 1902. már­cius 25-én. Az első világháború után a Soproni Műegyetemen szerezte meg bányamérnöki okle­velét 1923-ban. Egy év múlva már a szegedi Tu­dományegyetemen a földtani tudományokból doktori fokozatot ért el. Tehetségére hamar fel­figyeltek, igen rövid idő után állami ösztöndíjas­ként két esztendőt a bécsi Műegyetemen, Tudo­mányegyetemen és a leobeni Bányászati Főisko­lán tölthetett. Hazatérte után 1932-ben a Magyar Állami Földtani Intézet térképező munkájába kapcsoló­dott be. A bányászat, geológia és szűkebben a hidrogeológia kezdettől fogva vonzotta. Részt vett a debreceni, hajdúszoboszlói hévízkutak, az úgynevezett „kincstári kutatások" munkálatai­ban. Az akkori idők azon kevés geológusai közé tartozott, akik az Alföld kutatásával is foglalkoz­tak. A talajtani térképezési munkák kapcsán ki­adott magyarázó kötetekben a vízszolgáltató mélyfúrású kutak részletes ismertetését adja helyszíni mérések és bejárásai alapján. A bányá­szati kutatási módszerektől — melynek 1939-ben egyetemi magántanára lett — a kútfúrási tech­nológián keresztül a szorosan vett hidrológiai műveléséhez jut el. Közben már akkor foglalko­zik szakirodalmi cikkeiben a ma annyira az ér­deklődés homlokterébe került gázos kutak geo­lógiai és műszaki kérdéseivel is. A további években a hazai szénhidrogén ku­tatás, sókutatás, majd 1945. után a hazai ener-

Next

/
Thumbnails
Contents