Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
9. szám - Csapó László: Az ipari és közüzemi vízgazdálkodás műszaki-gazdasági információs rendszere
3(428 Hidrológiai Közlöny 1974. S. sz. Az ipari és közüzemi vízgazdálkodás műszaki-gazdasági információs rendszere CSAPÓ LÁSZLÓ« A termelőerők és a társadalmi munkamegosztás fejlődése, valamint a társadalom szociális, kulturális színvonalának emelkedése megnövelte a vízgazdálkodás feladatait. A társadalmi-, gazdasági fejlődés előfeltétele a vízgazdálkodásnak, mint nélkülözhetetlen infrastruktúrának fejlesztése. A megnövekedett igények kielégítése és a fejlesztés megfelelő ütemű biztosítása — a korlátozottan rendelkezésre álló vízkészletek és anyagi lehetőségek mellett — a vízgazdálkodás összehangolt, egységes irányítása nélkül nem lehetséges. A vízgazdálkodási tevékenységek szabályozása és a népgazdaság fejlődési igényével való összehangolása szükségessé teszi a vízgazdálkodás egész területét, ágazati ós ágazaton kívüli kapcsolatait átfogó, az egyes tevékenységi körök műszaki-gazdasági folyamatait feltáró — a gépi adatfeldolgozás igényeit is kielégítő — információs rendszer kialakítását, illetve a meglevő ilyen irányú továbbfejlesztését. A műszaki-gazdasági információs rendszer feladata, hogy: —- felmérje a vízgazdálkodással szemben támasztott társadalmi-gazdasági igényeket, az igények kielégítésének mértékét, az ehhez rendelkezésre álló anyagi-műszaki eszközöket és hasznosításuk hatékonyságát. —- tájékoztasson a népgazdaság különböző ágazataiban folyó vízgazdálkodási tevékenységről, — biztosítsa a gazdaságirányítási döntésekhez szükséges tájékoztatást, — megteremtse az ágazati, területi tervek (rövid és hosszútávú) készítéséhez a szükséges adatbázist, —- kielégítse a vízgazdálkodási kutatások adatigényét, — lehetővé tegye az adatok gyors feldolgozását a gépi számítástechnika mind szélesebb körű alkalmazását. A következőkben az ipari és közüzemi vízgazdálkodás műszaki-gazdasági információs rendszerét ismertetem. 1. Ipari vízgazdálkodás műszaki-gazdasági információs rendszere A termelés rohamos fejlődésével az ipar vízhasználata is ugrásszerűen emelkedett. A növekvő vízigények kielégítése, ezzel együtt a természetes vízkészleteket károsító ipari szennyvizek növekvő mennyisége és szennyezettsége szükségessé teszi az ipari vízgazdálkodásnak figyelemmel kísérését, szabályozását. A vízügyi ágazat önállóvá válásáig az egyes ágazatok külön-külön — kiegészítő jelleggel — foglalkoztak vízgazdálkodási tevékenységgel és adatfelvétellel. Ez azonban egy-egy szűkebb területre (egy-egy minisztérium hatáskörére) vonatkozott. Az ipar egészét átfogó adatfelvételt először 1965. évre vonatkozóan végzett az OVF Vízellátási és Csatornázási Főosztálya az ipari tárcák közreműködésével. Az adatfelvétel a napi 10 m 3-nél na* OVH Vízkészletgazdálkodási Központ, Budapest. gyobb mennyiségű frissvizet használó mintegy 2000 ipartelep vízgazdálkodási jellemzőire terjedt ki. Az adatlapokon a műszaki jellegű információk mellett már gazdasági adatok is helyet kaptak. 1968-tól a vízgazdálkodási ágazat önállóvá válásával megkezdődött a vízgazdálkodás információs rendszerének, így az ipari vízgazdálkodás műszakigazdasági információs rendszerének megszervezése, illetve továbbfejlesztése. Az 1965. évi adatfelvételt követően 1968. és 1969. évre vonatkozóan reprezentatív, 1970-re pedig teljes körű felmérésre került sor. Az újabb igényeket is magába foglaló információs rendszert -— az Országos Vízügyi Hivatal által megadott irányelveknek és igényeknek megfelelően — a Vízkészletgazdálkodási Központ Közgazdasági Főosztálya alakította ki. Az előzetes tervek szerint 5 évenként teljes körű, a közbeeső években pedig reprezentatív adatfelvételre kerül sor. A teljes körű adatfelvétel az ipar mellett kiterjed más népgazdasági ágak (közlekedés, kereskedelem, mezőgazdasági vertikális üzemek, állattartó telepek stb.) vízgazdálkodási jellemzőire is. Teljes körű adatfelvétel legközelebb 1975-ben lesz. Az 1970. évi teljes körű felmérésben mintegy 1500 ipartelep, 1200 mezőgazdasági üzem (nagyüzemi állattartás, vertikális üzemek, üzemi lakóépületek és üzemi épületek) és 600 egyéb ágazathoz tartozó adatszolgáltató szerepelt. A mezőgazdaság üzemi vízhasználatáról (halgazdaság és növénytermesztés nélkül) és az egyéb ágazatok — így az építőipar; kereskedelem; szállítás és hírközlés — vízgazdálkodási jellemzőiről, először 1970-re vonatkozóan szolgáltattak információkat. Az évenkénti rendszeres reprezentatív adatfelvétel mintegy 450 ipartelepre vonatkozik, ami az ipar frissvízfelhasználását tekintve felöleli az ipari vízgazdálkodás kb. 60%-át. A reprezentatív adatok a megfigyelésen kívüli ipartelepek valószínűsített adataival kiegészítve megfelelő tájékoztatást adnak az ipar egészének vízgazdálkodási jellemzőiről. A reprezentatív felmérés — az 5 éves periódusokon belül — minden évben ugyanazokra az ipartelepekre vonatkozik, hogy az összetétel változás ne okozzon torzítást. Az ipartelepek kiválasztása (mintavétel) részben az ipari üzemek számának területi és iparágak szerinti megoszlása, részben az ipari üzemek vízforgalmának volumene alapján történt. A megfigyelésen kívüli ipartelepek adatainak megállapítása teljes körű felmérés alapján, statisztikai módszerrel történik. Az adatlapok begyűjtése, számszaki és szakmai ellenőrzése a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok feladata. Feladatuk ellátására a tapasztalatok ismertetésénél kerül sor. Az adatlapok tartalmi felépítése az egyes vízgazdálkodási feladatkörökhöz alkalmazkodik és a
