Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

9. szám - Tomik Teresa–Dohnalik József–Ujda Kazimierz–Puskás Tamás: A varsói PIHM és a budapesti VITUKI közötti együttműködés a hidrológiai észlelőhálózat fejlesztése terén

388 Hidrológiai Közlöny 1974. 9. sz. Tomik T.jés mtsai: A varsói PIHM és a budapesti VITUKI szerint a vízgyűjtőkhöz igazodó körzet az a legkisebb természetes egység, melynek területéről a körzeti központ irányításával gyűjtött információk rendszere a hidrológiai információ rendszer alrendrendszerét képezi. A körzetek a vízgazdálkodás irányításának területi szerveihez a vízügyi igazgatóságokhoz igazodnak. Az országos hálózat az átfogó vízgazdálkodási és üzemirányítási feladatok, valamint a hidrológiai kutatási feladatok céljait szolgálja. Rendszerét tekintve a körzeti hálózatokra épül. Az országos hálózat központja biztosítja a teljes észlelőhálózat egységes irányítását, a körzeti rendszerekből meghatározott információkat késedelem nélkül kap és használ, a hálózat kiemelt egységeivel (egyes állomások, egyes telepek) közvetlenül dolgozik. Az országos központon keresztül valósul meg a nemzetközi adatgyűjtő és továbbító rendszerekhez való kapcsolódás. A fejlesztési koncepció szerint a körzetek megerősödésével az adatgyűjtés fokozatosan decentralizálódik, és a központi adatgyűjtés helyébe elsősorban a központi irányítás lép. Az észlelőhálózatok állomásainak telepítési elvei a hálózatok céljától függően különbözőek. A vízkészletgazdálkodás és a szakági irányítás céljait szolgáló állomásoknál a telepítést a gyakorlati igény határozza meg. Ezen belül azonban, főleg a riasztó szolgálat és az előrejelzés tekintetében, a telepítésnél már a kutatás szempontjai érvényesülnek. A kutatási célú állomásoknál a telepítési elvek vízfajtánként különbözőek, emellett azonban erős az alkalmazkodás az egyéb célokból telepített állomásokhoz, elsősorban a befolyásoltság és gazdasági okok miatt. Folyóknál a hidrológiai elemek hosszmenti változásainak megfelelő követése szükséges, ennek megfelelően valamennyi folyónál egyedi elbírálás szerint történik az állomástelepítés. Kisvízfolyásoknál, kisvízgyűjtőknél (több mint 2000) különféle általános törvényszerűségek meghatározása és az adott helyeken szükségessé váló alkalmazások lehetőségeinek biztosítása szabja meg a telepítési elveket. A kialakult gyakorlat: a hidrológiailag tipikus tájjellemző és kísérleti területeken / a törvényszerűségek kutatásához és a gyakorlati alkalmazáshoz állandó, valamint meghatározott ideig működő ideiglenes, illetve mozgó hálózatok létesítése. Felszínalatti víztartóknál (talaj-, karszt-, mélységi víz) a ritka alaphálózat és a sűrűbb, de változó tanulmányi hálózat biztosítja a legjobb megoldást. A törvényszerűségeknek kísérleti állomásokon való vizsgálata itt is jó megoldásnak bizonyult. Lengyelország Lengyelországban az észlelő-mérő hálózat átlagos sűrűsége Európa többi országához viszonyítva kielégítőnek mondható. Az e téren világviszonylatban érvényesülő irányzatokkal összhangban a felszíni vizek meglevő észlelő-állomás hálózatát alap- és időszakos hálózatra osztják. Az 1050 állomásból 325 az alapállomás és 725 az időszakos (avagy speciális) állomás. Az alapállomások hosszú időn át működő hálózatot alkotnak, ezzel szemben az időszakos állomások tekintetében Langhein módszerének a lengyel viszonyokra való alkalmazása

1 eredményeképpen optimálisnak all éven át tartó észlelési időtartam tekinthető. A hálózatnak alap- és időszakos hálózatra történő felosztása az eddigitől eltérő, korszerűbb adatgyűjtést és adatfeldolgozást követel, mind az egyes vízgyűjtők, mind pedig az ország körzetei tekintetében. Az optimális hálózattelepítés lényege az, hogy az időszakos állomásokat a lehető legracionálisabban telepítsék, szem előtt tartva a gazdasági szükségleteket és a tudományos követelményeket. Ennek a rendszernek az alkalmazása megfelelő hálózattelepítési politika elfogadását teszi szükségessé az időszakos hálózat tekintetében. Években kifejezve optimális időtartamot kell biztosítani az időszakos kisegítő állomások működésére, oly módon, hogy az itt begyűjtött észlelési és mérési adatok az időszakos állomásokkal korrelációban álló alapállomásokon gyűjtött adatok egyidejű felhasználásával elegendőek legyenek a vízgyűjtő jellemzőinek alapos értékelésére. Amellett, hogy Langbein módszere szerint a lengyel hidrológiai hálózatban 11 éves észlelési időtartamot irányoznak elő az időszakos állomásokon, a PIHM jelenleg további kutatásokat folytat e kérdésben a Strupczewski

2 által javasolt statisztikai módszer alapján, amelynek lényege az, hogy felhasználja a korrelációban levő jelenségek észlelésében foglalt információkat a vizsgált jelenségek statisztikai jellezőinek értékelésére. Számításokat végeztek több tucat alapállomás és részben szinkronizált észlelési időtartamú időszakos állomás-pár tekintetében az évi közepes, minimális és maximális vízhozam vonatkozásában. A rokonjelenségek kiválasztásának egyik kritériumaként — növelve a kiegészítő információk mennyiségét —- bevezették egy-egy karakterisztika hiba-mutatóját, amely értékeli az egyes észleléseket. A szóban forgó módszer hatásfoka abban a mutatóban jut kifejezésre, amelyet Kaczmarek

3 honosított meg a hidrológiában, és amelyet a vizsgált karakterisztika helyettesítő-számának neveztek el. Vizsgálták ezenkívül a becslések pontosságának problémáját — paraméterek közép-hibájának segítésével mérve — és tanulmányozták a 1 Gzarnocki Tadeusz : Planowanie sieci hydrologicznej przy pomocy kryteriów obiektywnych (A hidrológiai hálózat tervezése objektív kritériumok segítségével). Materialy PIHM, Warsawa, 1967. 2 Strupczewski Witold: Ocena eharakterystyk pewnego zjawiska przy wykorzystaniu informaeji zawartych w informaejaeh innyeh pokrewnyeh im zjawisk (Meghatározott jelenségek jellemzőinek értékelése az ezekkel rokon jelenségeket tükröző információkban foglalt adatok felhasználása útján) Acta Oeoph. Pol. Vol. XVII. 2. 1969. Ii, II. rész. 3 Kaczmarek Zdzislaw: Ocena parametrów rozkladu logarytmiczno normalnego na podstawie zwiazków korelaeyjnych pomiedzy zmiennymi (A lognormális eloszlás paramétereinek vizsgálata a változók között fennálló korrelációs kapcsolatok alapján). Przeglad Geojizizyczny 3 — 4, 1967.