Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

8. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

3(384 Hidrológiai Közlöny 1974. S. sz. Bendefy László: Hévizes barlang és természetes vízgőz-exhaláció a beremendi kőbányában Pávai-Vajna Ferenc, a magyar hévízkutatás nagynevű és sikeres úttörője, egy 1961 december havi szakmai kiszállása alkalmával a beremendi kőbányában különös jelenségre figyelt fel. Erről a Karszt - és Barlangkutató Társulat Tanácsadó Testületéhez intézett, 15)62. május 13-án kelt levelében így számolt be: „A múlt, év decemberében egy környékbeli társadalmi munka keretében, futólag a beremendi kőbányában is megfordultam, s ott a melegvíz-akna melletti magas kőszikla tetején, egy tektonikus pikkely vonal mentén természetes vízgőz feltárást figyelhettem meg az akkori hideg időben. Az 1928. évi toszkánai Larderello környéki megfigyeléseim után számomra nem volt újság, de itthon meglepett viszonylag kisméretű aránya ellenére is, mert részemről hazánkban ilyet még szemmel láthatólag nem figyeltem meg, csak a kimondott hőforrásaink felszínén. Nagyon örülnék, hogyha valakinek még volna hazánk területén hasonló megfigyelése ós az nekem ós a közismeretnek tudomására juthatna" [1]. Nincs tudomásom arról, hogy akár a Karszt- és Barlangkutató-, akár a Magyarhoni Földtani Társulathoz bárkitől hasonló tárgyú megfigyelésről híradás érkezett volna. Megemlít hetem azonban, hogy amikor 1935. augusztus 15-én a beremendi mészkőfejtő bányaudvaráról, egy néhány nappal korábbi robbantás alkalmával feltárt, kisméretű (talán 100—120 cm-es) üregen át a hévizes barlangba kötélre erősített ülőkén legelsőkónt leereszkedtem, annak nagyon páratelt levegőjét 40—45 °C melegnek találtam. A barlangüreg feltűnően szabályos formájával a timurida mohamedán építészet kisebb-nagyobb méretű félboltozatokkal gazdagon tagolt mennyezeti kiképzésére emlékeztetett (1. ábra). Az üreg teljes magassága kb. 12—

111 m lehetett. Alsó harmadát kb. 4 m mélységben 38 °C-os víz töltötte meg; efölött a legfelső kupolaszerű boltozat 8—9 m magasan zárult. A barlang legnagyobb szélességét 6 m-nek becsültem. Az üreg majdnem csupasz falai — zseblámpám fényében halvány rózsaszínűnek tűntek, helyenként kisebb nyershús színű, hosszúkás foltokkal. A víztükör közelében többnógyzetméteres sárgás színű foltokat figyeltem meg. Ezek 4—5 ujjnyi szélességű halványbarna csíkkal váltak el a rózsaszínű falfelületektől. Imitt-amott kalcit- ós aragonitkristályokból álló vékony bekórgeződéseket, észleltem. 2—4 m-nél hosszabb élű kristályokat alig-alig láttam. Az alattam csillogó víztükör tökéletesen sima és nyugodt, volt. Színe azonos volt a benne tükröződő barlangfalakéval. Alulról történő hévíz-szivárgás nyomát szemmel észlelni nem lehetett. Megfigyelhető volt, azonDDK 6[m] 1. ábra. Az 1930-as évek végén megsemmisült beremendi hévizes barlang szelvénye (Rendejy, 1935. aug. 15.) ban, hogy a víz a barlangüreg alján, ENy felől, a víztükör alatti mintegy 4 m mélységben, egy 30—40 cm átmérőjű, kerek, sötétbarna színű lyukon át nyomult fel a barlangba. Az üreg peremét vastag bekóregződós borította. Ez a nyílás egy EENy—DDK-i csapásirányú, 70—80°-os dőlésű rátolódási felület mentén képződött . Magának a Beremendi hegységnek a harsányhegyivel egyező szürke, bitumenes miliolinás mészkő tömege is a harsányhegyihez tartozó, attól elszakadt és a pannóniai rétegekkel fedett medencealjazatból magasba tolt, pikkelyrög [2], Néhány éven belül a mészkő kitermelése miatt ez az érdekes színfolt is eltűnik majd szemünk elől. IRODALOM [1] Pdvai-Vajna F.: Természetes vízgőz feltárás a beremendi kőbányában. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató. IV. évf. 58. old. Iipest, 1962. [2] Vadrísz E.: Magyarország földtana. 2. kiad. (Akad. Kiadó) Bpest, 1900.