Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
8. szám - Dr. Reis László: Környezetvédelem, talajvízvédelem a kőolajiparban
378 Hidrológiai Közlöny 1974. 8. sz. Dr. Reis L.: Környezetvédelem, talajvizvédelcrr. A felületvédelmet ilyen esetben a burkolatok biztosítják, olyan felszíni kialakítással, liogy a szennyezett víz árkok, ill. csatornák segítségével összegyűjthető legyen. További védelem kiépítése nem szükséges. 3.3. Ellakart létesítmények szivárgás elleni védelme Nehezen megoldható problémát jelent a terepszint alatti vezetékek és műtárgyak szivárgásvédelme. Kőolajipari létesítményeknél megfelelő védelem biztosítandó pl. olajos szennyvizet szállító vezetékeknél, ezek műtárgyainál, vagy például sloptartályok aknáiban. Bár a csatornák hagyományos betoncsövekből készülő szakaszai, valamint műtárgyai hagyományos megoldásban is vízzáróak, mégis a tapasztalat szerint építési hiányosságok miatt gyakori a szivárgás. A hagyományos anyagok helyett újabban lehet nagyobb vízzáróságot biztosító betoncsöveket alkalmazni általában gumigyűrűs kötéssel, vagy azbesztcement csöveket is alkalmazhatunk. Mégis indokolt esetben acélcsövek és acélaknák kerülnek újabban alkalmazásra. Az építési költségek emelkedése a következő képet mutatja: vízzáró beton csatorna 100% eternitcső csatorna 105—110% acélcső csatorna 130—140% műanyagcső csatorna 125—135% Fokozott szivárgási biztonság igénye esetén célszerű a csatornák nyomvonalát szivárgóval ellátni és ezeket figyelőaknákkal felszerelni (4. ábra). Nagyobb mélyépítési műtárgyaknál a fokozott szivárgásvédelmet legjobban műanyag fólia szigeteléssel lehet biztosítani. Az olajos vizeknek ellenálló műanyag fóliák a hazai piacon forintért beszerezhetők és a betonszerkezetekbe beépítve lényegében teljes biztonságot nyújtanak. A védett felület m 2-rére vetítve 400—600 Ft építési többlet költséggel kell ilyen esetben számolni (5. ábra). 3.4. Tartályok és tartály udvarok területe Kőolajipari üzemek egyik jellemző létesítménye az állóhengeres acéltartály, vagy esetleg más anyagból (pl. betonból) készített tárolótartály. A tárolótartályok űrtartalma fokozatosan növekszik és már hazai viszonylatban is számolni kell 40—60 ezer m 3-es tartályokkal. Mivel az esetleges szivárgási veszély a tartály fenéklemezén keresztül lehetséges, a védendő felületek érzékeltetésére a 4. táblázat szolgál. Tűzvédelmi okokból a tartályok köré védőudvar létesül, meghatározott tűzvédelmi előírások alapján. A védőudvarba olaj, benzin stb. csak tűz, vagy tartálytörés esetén kerülhet, és szerepe a kiömlő, esetleg égő, anyag továbbterjedésének megakadályozása. A tartályok és tartályudvarok felületéről szénhidrogén-szennyeződés az alábbi okokból kerülhet a talajba: — a tartály fenéklemezének repedéséből, 4. táblázat Hazai acéltartályok és védőudvarok jellemző méretei Tabelle 4. Charakteristische Abmessungen der ungarischen Stahlbehälter und Tanklager Tartály térfogat [m 3] Átmérő [m] Felület [ m*] Tartály udvar ós tartályfelület [m 2] (max.) 5 000 22,00 380,0 2 280 10 000 29,50 084,0 4 104 20 000 42,00 1385,5 8 313 30 000 42,15 1394,6 8 368 60 000 72,00 4069,4 24 416 — a tartály köriil szerelvények tömítetlenségéből, — haváriák esetén a tartályudvarból. Az előzőekből következik, hogy védeni szükséges a fenéklemez alatti felületet, a szerelvények körzetét és esetleg a teljes tartályudvart. Mindezek figyelembevételével többféle műszaki megoldás alakult ki, amelyek az alábbi két csoportba sorolhatók: — a tartály és a tartályudvar együttes felületének védelme, — csak a tartályfenéklemez alatti felület védelme. Ennek eldöntése geológiai és hidrogeológiai adottságok alapján lehetséges. Ha a tartályok jó vízáteresztő talajon létesülnek és a talajvíz a rendezett terephez közel helyezkedik el, a védőudvar védelme is javasolt. Újabban gyakori megoldás a teljes tartályudvar védelme helyett a tartály körül 3—4 m-es gyűrű védelme, a tartályfenéklemez felületével együtt. Ezt nemcsak a tartály körüli technológiai manipuláció, hanem a tartályra jutó csapadékvíz gyűjtése és elvezetése is indokolja. A védekezés műszaki megoldásait a 6—11. ábra szemlélteti. A 12—16. ábra a szigetelőréteg elhelyezésének vázlatát mutatja fólia, illetve talajkeverék alkalmazása esetén. A tartály alatti felületről az esetleg beszivárgó olaj megfigyelésére szivárgós kivezetés szolgál. Ennek megoldását a 17. és 18. ábra szemlélteti. A szigetelő réteg alaptestbe való bekötésének részleteit a 19. ábra szemlélteti. A megoldásokból látható, hogy a tartály alatti felületről az esetleg beszivárgó szennyeződés kivezetése és figyelőaknákkal való kapcsolata valamennyi megoldás lényeges része. Vannak olyan esetek, amikor a tartályalap méretei miatt a Szigetelés átvezetése nem lehetséges. Ilyenkor a szigetelést közvetlenül a fenéklemez alá építjük be. Ilyenkor egy esetleges tartályudvar-szigetelés külön megoldást igényel. Hazai gyakorlatban a szennyeződésre veszélyes felületeket különválasztjuk és a talaj adottságoktól függően a szigetelendő felületek csökkentésére törekszünk. A tartály alatti felületen kívül csupán a tartály körül egy 3—4 m-es sávot burkolunk és szivárgás ellen védünk. Ennek a felületnek a csöpögő szennyeződését és csapadékvizeit külön csa-